Somogyvármegye, 1914. január-március (10. évfolyam, 1/2558-73/2630. szám)

1914-01-01 / 1. (2558.) szám

1914. január 1. SOMOGYVÁRMEGYE Ki lesz a vármegyei főjegyző? Február 3-án lesz a választás. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, december 31. Mint már jeleztük, Somogymeg­ye feb­ruári és­ti egyedi­ közgyűlésén fogják be­tölteni Plachner Sándor volt vármegyei fő­jegyző örökét. Kacskovics Lajos alispán a főjegyzői állásra most hirdet pályázatot. A pályázati hirdetmény igy szól: Elhalálozás folytán megüresedett vár­megyei főjegyzői állásra, mely Somogy­­vármegye törvényhatósági bizottságának 1914. évi február hó 3-án tartandó köz­gyűlésében fog választás utján betöltetni, valamint az ezen állás betöltésével netán megüresedő és ugyanazon közgyűlésen vá­lasztás utján betöltendő egyéb tisztviselői állásokra pályázatot hirdetek. Ezen vármegyei főjegyzői állásra az 1883. évi I. t.-c. 3. §-ában előirt képesítés­sel biró egyének pályázhatnak. Az állással egybekötött illetmények az 1904. évi X. t.-c. és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 62.000/904. évi belügy­miniszteri utasítás értelmében a VII. fize­tési osztály 3-ik fokozatára nézve megálla­pított évi 4800 korona fizetés és természet­beni lakás, fűtés, világítással, amely lakás az 1914. évi május hó­táin lesz elfoglal­ható, ezen időig a megfelelő lakbért él­vezi. Pályázati kérvények Somogyvármegye főispánjához, Makfalvay Géza ur őméltó­ságához, mint a kijelölő választmány el­nökéhez címezve, a 125.000. számú bel­ügyminiszteri rendelet*14. §-a értelmében a minősítést igazoló és személyi okiratok­kal kellően fölszerelve hozzám küldendők, illetve a vármegyei ügyviteli szabályok 5. §-ában megírt személyes jelentkezés ese­tén nálam mutatandók be. Pályázati kérvény nyújtható be egy­úttal a főjegyzői állás betöltése folytán ne­sorrendjében egymás mellé állítjuk, egy ívalakú vonalat kapunk. A kezdetleges­ség, a kísérletezés nyomait látjuk az el­ső képeken, majd a fejlődés egyre gyor­sabb és meredekebb, míg végre a mű­vész tehetsége teljéhez ér. Ekkor már egy csomó kép semmi újat nem mutat, a művész megállt, magamagát ismétli. A művészetben azonban, mint a ter­mészetben megállás nincs, aki a fejlő­désben megáll, az már visszafejlődik. Innen van az, ho£y ha ma egy őszi er­dőszélen napernyős fehérruhás hölgyet ábrázoló képet látunk, szinte hangosan hozzá mondjuk: »Festette Neogrády Antal.« Ha ellenben Rippl-Rónai képeit nézzük keletkezésük sorrendjében, nem ívalakú vonalat látunk, hanem egy föl­felé törő hullámvonalat. — Rippl-Rónai sohasem áll meg és mindig új és új for­mában keresi a maga művészetét. Emlékezzenek vissza a hat-nyolc év előtti Rónai-képekre, azoknak a festés­módjára. Emlékezzenek vissza azokra a pasztellekre , hiszen egy-kettőt még ma is látunk itt mutatóba, ahol azok a­­nagy egységes színfoltak tetszettek­ ne­künk olyan nagyon. Mintha a művész az­tán megüresedő és választás útján egy­idejűleg betöltendő egyéb tisztviselői ál­lásokra is. Kérvények benyújtási határideje 1914. évi január hó 31-ikének délelőtt 12 órája. Fölhívom pályázni szándékozókat, hogy kellően fölszerelt kérvényeiket jelzett ha­táridőre beküldjék, illetve személyesen be­mutassák, mert később érkező kérvények figyelembe nem vétetnek. Kaposvár, 1913. évi december hó 30. Kacskovics Lajos alispán. A főjegyzői állásra eddig két komoly pályázót emlegetnek. És pedig Krieger Ödön tb. főjegyzőt és Tallián Andor nagy­atádi főszolgabírót. Nem akar pörölni a város. A színházépítés bonyodalmai. A felelőtlen gazdálkodás következménye. — Saját tudósítónktól. — térítést követel. Meloccóék már ismételten fölszólították a várost, hogy követelésüket fizessék ki, a város azonban ezt nem volt hajlandó megtenni. Ezután szóbeli és le­vélheti tárgyalások következtek. Kovács- Sebestény Gyula dr. 12 ezer koronát föl is ajánlott a cégnek. Meloccóék azonban kimondták az utolsó szót: az év végéig fi­zessen a város 15 ezer koronát, mert ellen­kező esetben porolnék. Ko­vács-Sebestény Gyula dr. polgár-­lgármester az ügy jogi oldalát világítottál meg és arra a konklúzióra jutott, hogy a városnak nem szabad a perbe belemenni, mert azt elveszíti és a 15 ezer koronán fölül még perköltséget is fizethetnek. El­fogadásra ajánlotta a tanács ama javasla­tát, mely a 15 ezer korona haladéktalan kiutalását indítványozta. Fekete Gyula dr. nem fogadta el a tanács javaslatát. Az ü­gy számtalan. Változatban került már a képviselőtes­tület plénuma elé. Nem osztotta a polgár­­mester jogi érvelését, azt javasolta, hogy az ügyet minden körülmények között vigyék a bíróság elé, mely majd meg fogja állapí­tani, hogy megilleti-e a Melocco-céget a 15 ezer korona. Fölvetődik az a kérdés is, hogy a színházépítő bizottságnak jogában volt-e több munkát végeztetni. Nemes Manó hasonló értelemben szó­lalt föl. Nem fogadta el a tanács javas­latát. Horváth János a tanács javaslatát pár­tolja. Nem kell pert indítani, le kell már végre-valahára zárni a színházépítés aktáit. Végül is a közgyűlés úgy határozott, hogy a perbe nem mennek bele, Meloccóéknak­ kiutalják követelésüket, a 15 ezer koronát. Hihetőleg ezzel véglegesen lezárulnak a színházépítés aktái. A Meloccóéknak ma elküldött 15 ezer koronás újévi ajándék pedig a letűnt városi éra felelőtlen gazdál­kodásának egyik szomorú mementója lesz. Kaposvár, december 31. Kovács-Sebestény Gyula dr. polgár­­mester ma 15 ezer koronát utalt ki a város kasszájából és küldött el a színház­építő Meloccó Péter budapesti cégnek. Már közel egy esztendeje foglalkoz­tatta a város magisztrátusát, hogy kifizes­sék-e Meloccó Péter cég 15 ezer koronás követelését, vagy sem. A legutóbbi városi képviselőtestületi közgyűléseken már ismé­telten megfordult az ügy. És amikor már a város körmére égett az ügy, akkor fizet­tek, mert már mást nem tehettek.­­ A teg­nap tartott városi­ kö­zgyűlésen ismét szóba került az ügy. Kovács Soma helyettes­ pol­gármester referálta ügy egész hiszté­­rikumát. A város Melocco céggel építtette a színházat, az építési költségekből 5400 ko­ronát 54 napi pönálé címén lefogtak és annak egy részét a meghatározott időnél később fizették k­i. Emiatt a cég kamat meg­ilyen nagy egyforma színfoltokban lelné az örömét ? Egy abrosz, egy kendő, egy rét, egy fal, egy női ruha, egy egységes színfolt volt ezeken a képeken. És azt hittük, mint a világ­­világ lesz, mindig ezekről fogjuk fölismerni a Rónai-képe­ket. Tavaly vagy két évvel ezelőtt az­tán fölmentünk a megyeházára egy kép­­kiállításra és ott megálltunk egy érde­kes új formájú kép előtt. A kopaszhegyi kastély egy szobáját ábrázolta a kép, kandalló is volt rajta, és az egész úgy volt festve, mintha a művész egyszer se húzta volna végig a képen, hanem csak odanyomkodta volna volna a különböző szinti ecsetjeit, fölrakta volna az egyes spinéit a vászonra. Ezzel valami mo­­zaikszerűséget nyert a kép, és ez nagyon jól esett a szemnek. Ugyan ki lehet ez az új festő, ta­lálgattuk magunkban. Nagy volt a meg­lepetés, mikor a kép sarkában a Rónai ismert aláírását láttuk. Rónai egy új irány fedezett föl magamagában és az­zal kezdett kísérletezni. És most nézzenek körül a teremben hölgyeim és uraim. Egy-két régi kép és egy-két megrendelt portré kivételével csupa ilyen mozaikszerű képet látnak s azok mindegyike művészi alkotás. Rippl-Rónai művészete hullámvonalszerű fejlődése ismét egy hullámhegyhez ért. De Rónai sokoldalúsága nem elég­szik meg egy problémával. Neki mindig újság, új probléma, új küzdés, új fejlő­dés kell. Íme a rajzokban egy egész­ uj és egész más Rónait látunk, mint a fest­ményekben. A régebbi Rónai kiállításo­kon elvétve, elbújtatva látunk egy-két tollrajzot is, m­a a tollrajzok méltó és egyenrangú vetélytársai a festmények­nek. Ma már e rajzokban minden szín nélkül is művészit alkot Rónai. Sőt, ta­lán tévedünk, de úgy látjuk, mintha ma­ga a művész is jobban szeretné a rajzait a festményeinél. Helyesebben szólva, jobban gyönyörködik rajzolás, mint fes­tés közben. Ebben tévedhetek, de abban nem, hogy nekem a rajzai épp oly él­vezetet okoznak, mint a képei. A művé­szet népszerűsítésének szempontjából nézve pedig nem utolsó érv a rajzok mellett az sem, hogy­­ olcsóbbak mint a képek, s így közepesebb módban lévő ember is hozzájuthat eredeti alkotások­hoz. (Folyt. köv.) 3. ♦

Next