Somogyvármegye, 1914. január-március (10. évfolyam, 1/2558-73/2630. szám)
1914-01-01 / 1. (2558.) szám
1914. január 1. SOMOGYVÁRMEGYE Ki lesz a vármegyei főjegyző? Február 3-án lesz a választás. — Saját tudósítónktól. — Kaposvár, december 31. Mint már jeleztük, Somogymegye februári ésti egyedi közgyűlésén fogják betölteni Plachner Sándor volt vármegyei főjegyző örökét. Kacskovics Lajos alispán a főjegyzői állásra most hirdet pályázatot. A pályázati hirdetmény igy szól: Elhalálozás folytán megüresedett vármegyei főjegyzői állásra, mely Somogyvármegye törvényhatósági bizottságának 1914. évi február hó 3-án tartandó közgyűlésében fog választás utján betöltetni, valamint az ezen állás betöltésével netán megüresedő és ugyanazon közgyűlésen választás utján betöltendő egyéb tisztviselői állásokra pályázatot hirdetek. Ezen vármegyei főjegyzői állásra az 1883. évi I. t.-c. 3. §-ában előirt képesítéssel biró egyének pályázhatnak. Az állással egybekötött illetmények az 1904. évi X. t.-c. és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 62.000/904. évi belügyminiszteri utasítás értelmében a VII. fizetési osztály 3-ik fokozatára nézve megállapított évi 4800 korona fizetés és természetbeni lakás, fűtés, világítással, amely lakás az 1914. évi május hótáin lesz elfoglalható, ezen időig a megfelelő lakbért élvezi. Pályázati kérvények Somogyvármegye főispánjához, Makfalvay Géza ur őméltóságához, mint a kijelölő választmány elnökéhez címezve, a 125.000. számú belügyminiszteri rendelet*14. §-a értelmében a minősítést igazoló és személyi okiratokkal kellően fölszerelve hozzám küldendők, illetve a vármegyei ügyviteli szabályok 5. §-ában megírt személyes jelentkezés esetén nálam mutatandók be. Pályázati kérvény nyújtható be egyúttal a főjegyzői állás betöltése folytán nesorrendjében egymás mellé állítjuk, egy ívalakú vonalat kapunk. A kezdetlegesség, a kísérletezés nyomait látjuk az első képeken, majd a fejlődés egyre gyorsabb és meredekebb, míg végre a művész tehetsége teljéhez ér. Ekkor már egy csomó kép semmi újat nem mutat, a művész megállt, magamagát ismétli. A művészetben azonban, mint a természetben megállás nincs, aki a fejlődésben megáll, az már visszafejlődik. Innen van az, ho£y ha ma egy őszi erdőszélen napernyős fehérruhás hölgyet ábrázoló képet látunk, szinte hangosan hozzá mondjuk: »Festette Neogrády Antal.« Ha ellenben Rippl-Rónai képeit nézzük keletkezésük sorrendjében, nem ívalakú vonalat látunk, hanem egy fölfelé törő hullámvonalat. — Rippl-Rónai sohasem áll meg és mindig új és új formában keresi a maga művészetét. Emlékezzenek vissza a hat-nyolc év előtti Rónai-képekre, azoknak a festésmódjára. Emlékezzenek vissza azokra a pasztellekre , hiszen egy-kettőt még ma is látunk itt mutatóba, ahol azok anagy egységes színfoltak tetszettek nekünk olyan nagyon. Mintha a művész aztán megüresedő és választás útján egyidejűleg betöltendő egyéb tisztviselői állásokra is. Kérvények benyújtási határideje 1914. évi január hó 31-ikének délelőtt 12 órája. Fölhívom pályázni szándékozókat, hogy kellően fölszerelt kérvényeiket jelzett határidőre beküldjék, illetve személyesen bemutassák, mert később érkező kérvények figyelembe nem vétetnek. Kaposvár, 1913. évi december hó 30. Kacskovics Lajos alispán. A főjegyzői állásra eddig két komoly pályázót emlegetnek. És pedig Krieger Ödön tb. főjegyzőt és Tallián Andor nagyatádi főszolgabírót. Nem akar pörölni a város. A színházépítés bonyodalmai. A felelőtlen gazdálkodás következménye. — Saját tudósítónktól. — térítést követel. Meloccóék már ismételten fölszólították a várost, hogy követelésüket fizessék ki, a város azonban ezt nem volt hajlandó megtenni. Ezután szóbeli és levélheti tárgyalások következtek. Kovács- Sebestény Gyula dr. 12 ezer koronát föl is ajánlott a cégnek. Meloccóék azonban kimondták az utolsó szót: az év végéig fizessen a város 15 ezer koronát, mert ellenkező esetben porolnék. Kovács-Sebestény Gyula dr. polgár-lgármester az ügy jogi oldalát világítottál meg és arra a konklúzióra jutott, hogy a városnak nem szabad a perbe belemenni, mert azt elveszíti és a 15 ezer koronán fölül még perköltséget is fizethetnek. Elfogadásra ajánlotta a tanács ama javaslatát, mely a 15 ezer korona haladéktalan kiutalását indítványozta. Fekete Gyula dr. nem fogadta el a tanács javaslatát. Az ügy számtalan. Változatban került már a képviselőtestület plénuma elé. Nem osztotta a polgármester jogi érvelését, azt javasolta, hogy az ügyet minden körülmények között vigyék a bíróság elé, mely majd meg fogja állapítani, hogy megilleti-e a Melocco-céget a 15 ezer korona. Fölvetődik az a kérdés is, hogy a színházépítő bizottságnak jogában volt-e több munkát végeztetni. Nemes Manó hasonló értelemben szólalt föl. Nem fogadta el a tanács javaslatát. Horváth János a tanács javaslatát pártolja. Nem kell pert indítani, le kell már végre-valahára zárni a színházépítés aktáit. Végül is a közgyűlés úgy határozott, hogy a perbe nem mennek bele, Meloccóéknak kiutalják követelésüket, a 15 ezer koronát. Hihetőleg ezzel véglegesen lezárulnak a színházépítés aktái. A Meloccóéknak ma elküldött 15 ezer koronás újévi ajándék pedig a letűnt városi éra felelőtlen gazdálkodásának egyik szomorú mementója lesz. Kaposvár, december 31. Kovács-Sebestény Gyula dr. polgármester ma 15 ezer koronát utalt ki a város kasszájából és küldött el a színházépítő Meloccó Péter budapesti cégnek. Már közel egy esztendeje foglalkoztatta a város magisztrátusát, hogy kifizessék-e Meloccó Péter cég 15 ezer koronás követelését, vagy sem. A legutóbbi városi képviselőtestületi közgyűléseken már ismételten megfordult az ügy. És amikor már a város körmére égett az ügy, akkor fizettek, mert már mást nem tehettek. A tegnap tartott városi közgyűlésen ismét szóba került az ügy. Kovács Soma helyettes polgármester referálta ügy egész hisztérikumát. A város Melocco céggel építtette a színházat, az építési költségekből 5400 koronát 54 napi pönálé címén lefogtak és annak egy részét a meghatározott időnél később fizették ki. Emiatt a cég kamat megilyen nagy egyforma színfoltokban lelné az örömét ? Egy abrosz, egy kendő, egy rét, egy fal, egy női ruha, egy egységes színfolt volt ezeken a képeken. És azt hittük, mint a világvilág lesz, mindig ezekről fogjuk fölismerni a Rónai-képeket. Tavaly vagy két évvel ezelőtt aztán fölmentünk a megyeházára egy képkiállításra és ott megálltunk egy érdekes új formájú kép előtt. A kopaszhegyi kastély egy szobáját ábrázolta a kép, kandalló is volt rajta, és az egész úgy volt festve, mintha a művész egyszer se húzta volna végig a képen, hanem csak odanyomkodta volna volna a különböző szinti ecsetjeit, fölrakta volna az egyes spinéit a vászonra. Ezzel valami mozaikszerűséget nyert a kép, és ez nagyon jól esett a szemnek. Ugyan ki lehet ez az új festő, találgattuk magunkban. Nagy volt a meglepetés, mikor a kép sarkában a Rónai ismert aláírását láttuk. Rónai egy új irány fedezett föl magamagában és azzal kezdett kísérletezni. És most nézzenek körül a teremben hölgyeim és uraim. Egy-két régi kép és egy-két megrendelt portré kivételével csupa ilyen mozaikszerű képet látnak s azok mindegyike művészi alkotás. Rippl-Rónai művészete hullámvonalszerű fejlődése ismét egy hullámhegyhez ért. De Rónai sokoldalúsága nem elégszik meg egy problémával. Neki mindig újság, új probléma, új küzdés, új fejlődés kell. Íme a rajzokban egy egész uj és egész más Rónait látunk, mint a festményekben. A régebbi Rónai kiállításokon elvétve, elbújtatva látunk egy-két tollrajzot is, ma a tollrajzok méltó és egyenrangú vetélytársai a festményeknek. Ma már e rajzokban minden szín nélkül is művészit alkot Rónai. Sőt, talán tévedünk, de úgy látjuk, mintha maga a művész is jobban szeretné a rajzait a festményeinél. Helyesebben szólva, jobban gyönyörködik rajzolás, mint festés közben. Ebben tévedhetek, de abban nem, hogy nekem a rajzai épp oly élvezetet okoznak, mint a képei. A művészet népszerűsítésének szempontjából nézve pedig nem utolsó érv a rajzok mellett az sem, hogy olcsóbbak mint a képek, s így közepesebb módban lévő ember is hozzájuthat eredeti alkotásokhoz. (Folyt. köv.) 3. ♦