Somogyvármegye, 1916. január-március (12. évfolyam, 4/3155-74/3225. szám)
1916-01-06 / 4. (3155.) szám
1916. január 6. ZDMOGY VÁRMEGYE g i jövő előkészítése. Kaposvár, január 5. Ticza István gróf jólhivése megint beteljesedett. Azt mondta napokkal ezelőtt : sokkal inkább bízik az ellenzék hivatott vezárfiainak hazafiasságában, seminthogy tartania kellene attól a talán kissé elhamarkodott határozattól, melyben az ellenzéki pártok megint a legélesebb végnélküli harcokkal fenyegetőztek. És ime csakugyan helytálló volt Tisza István optimizmusa. A viharfelhők eloszlottak. Kormány és kormánypárt egyfelől, ellenzékiek másfelől, kölcsönös előzékenységgel olyan módosításokban tudtak megállapodni, amelyek az utolsó órákban teljes megnyugvásra elhárítottak mindan veszedelmet, mely a parlament békéjét fenyegette. A hazafiasság érzése és a higgadtabbak megfontoltsága győzött a már-már újra kitörni készülő szenvedélyeken s ezzel a parlament újesztendei első ülésnapjának nyugodt és komoly lott a képe. Úgy látszik, ez is marad végig. És hogy így volt és így lesz, az dicséretére válik minden pártnak jobbról is, balról is. — Ezekben a nagy időkben valóban mi sem lett volna károsabb, mint az, ha belső civakodásokkal önmagunkat gyöngítve, külső ellenségeink kárörvendezéseit hizlaltuk volna. Én higgyék el a képviselő urak, hogy az ország közvéleménye idekint a vidékeken sokkal inkább kíséri rokonérzéssel a megegyezésnek és kölcsönös megértésnek túl az örvendetes kialakulását, semminthogy fanyalogva, elkényszeredetten, sőt elítélőleg kellett volna messziről néznie a parlamenti újabb hercehurcákat és a pártközi béke fölbomlását. Úgy van tehát jó, ahogyan történt. A parlament hasznos munkássága nem siklott le a rendes vágányokról s már mindjárt az új esztendő első ülésnapján, szenvedelmi a viták megindítása helyett, csupa tárgyilagos, szakszerű fölszólalások történtek a pénzintézeti központról szóló törvényjavaslathoz. Földes Béla és Szterényi József az ellenzék részéről hangoztatták ugyan az ellenzék bizonyos aggodalmait, de ők maguk sem zárkózhattak el az igazság lényegének amaz elismerése elől, hogy a pénzintézeti központ megszervezésére nemzetgazdasági okokból csakugyan szükség van. Teleszky János pénzügyminiszter viszont megbecsülve az ellenzék aggodalmait, a kormány nevében elfogadja ,a módosító javaslatokat, de egyben arra figyelmeztet, hogy a pénzintézeti központra nemcsak hogy szükség van, de már most van szükség, még a háború befejezése előtt, hogy idejében fölkészülve legyünk és megelőzhessünk minden bajt, melyek a háború után rohamosan jelentkezni fognak. A háború után a közgazdaság nem fog elegendő tőkeerővel rendelkezni, másrészt szertelenségbe csak s kellő erővel nem bíró alapításokra, tervezgetésekre vezet. Rendkívül fontos lesz tehát, hogy akkorra a magyar hitelélet kellően szervezve legyen. A pénzintézeti központ megszervezése tehát nem pártpolitikai, hanem or-Kapsioár. január 5. Sok szülő, testvér és rokon nehéz sóhajok között tekintett karácsony estjén az Ikva felé: várjon mit csinál most a kedves ? A hosszú, nagy útban eltévedt, kifáradt nézések alján a fantázia kinskkinek más képet festett a tábori élet karácsonyi hangulatáról. Az alábbi levél reális képét adja annak, hogy töltötték el véreink a szent estét. Oroszföld, 1915. XI/25. Kedves Szerkesztő ur! Ahelyett, hogy cikket írok, legmegfelelőbb volna, ha sopanovi Erzsébetterünket a színpaddal, karácsonyfával, Betlehemmel és az összes szereplőkkel együtt beállítanánk a Turul nagy termébe s az egész programmot újból előadnánk, mert a mi karácsonyeszi ünnepünkről az otthonlevők csak igy tudhatnának maguknak igazi képet alkotni. Sajnos ez nem lehetséges s igy csak levélben számolhatok be arról. A hatodik század, vagyis — mint a regimentben nevezik — az úri század már napokkal előbb lázasan készült az ünnepre. Esténként künn a lövészárokban egy-egy tűz mellett összebújt a legénység s hajnalig tanulta, énekelte Freistberger kapitány ez alkalomból írt új nótáit: az „Albrecht induló"-t s a „Somogyország Volhyniában" cimü hadi indulót, melynek irodalmi becsű szövegéhez Toka Ferenc a Babári banda tagja komponált szép zenét s amelyet most nyomatnak ki Budapesten. A Nappal pedig bent a legtágasabb dekángban folyt a munka; a főszereplők, az énekkar, zenekar s a szavalók próbáltak. Ezeket Körmendi Lajos dr. tanította be. Körmendi neve nem ismeretlen az olvasók előtt. Évekkel előbb a Budapesten megjelenő ,Auróra* című szépirodalmi lapot szerkesztette, s versei közül azóta is a pesti lapokban több látott napvilágot, most mint hadi önkéntes a 43 — 50 évesek közül, önként jelentkezett a harctérre, hogy régi rangját hamarosan visszanyerje. Ezen kis kitérő után folytatom az előkészületek leírását. Akik sem a dalárdához, sem a szavatokhoz nem tartoztak, azok részint fenyőgalyakat hordtak, kerítést díszítettek, az utakat szórták be homokkal, jószágos közgazdasági politika. Előkészítése, a jövendő hitelélet reális biztosításának. Ebben mindenki megnyugodhatik. Aminthogy hál Istennek, most már kölcsönös jóindulattal és kilátással minden párt bele is nyugodott, szint a nézőtéren és a színpadon dolgoztak. A szinpad impozáns faépítmény, belül fehér pokrócokkal volt kipárnázva, homlokzatán: „Rosseb falu karácsonyi színpada” fölirással. Jobbra gazdagon diszitett karácsonyfa. Alatta a Betlehem, balra aBuffet* a bécsi polgári iskolák 200 csomagjával s sok más szeretetadománnyal. A nézőtér mögött, a háttérben Godina őrmester vegyes kereskedése, hol cipőzsirtől hajkenőcsig s puskagolyótól tűzbombáig minden kapható. Ugyanott a „Vörös család, borbély és fodrász terme. Amit itt leírok, az mind egy ember: Freiszberger Vilmos kapitány műve volt. Ő dirigált, parancsolt, dolgozott mindenütt, lehetetlen róla különben is meg nem emlékezni. Nem hiszem, hogy volna az ezredben nálánál népszerűbb ember. Tiszttársai becsülik, mint bátor, vitéz katonát, ki kevés megszakítással tizenegy hónapot töltvén a harctéren. Hősiességének s katonai talentumának több ízben fényes tanujelét adta. A legénység pedig imádja, mint szigorú, de igazságos s emberszerető elöljárót. Körmetidh hozzáirt versében a század atyjának nevezte s ezzel a legénység érzelmét tolmácsolta. Az ünnepség 24-én délutánra volt kitűzve. Jelen volt az ezred tiszti karának tekintélyes része s a hatodik század legénysége. Pont 5 órakor működni kezdett a fénysugár. Kigyultak a gyertyák. Három rakéta röppent az ég felé s ezzel kezdetét vette a karácsonyesti ünnep. Bálint Hugó dr. bevezető beszéde után, a dalárda pásztornótákat énekelt, majd Körmendi dr. elszavalta az általa irt s megzenésített „Karácsonyest“ címü melodrámát. Dicséret helyett itt közlöm a szöveget: Karácsonyist, A messze távol Betlehemben — Kétezer éve van talán — A szent karácsony szent fényében Született Jézus hajdanán. Magával hozta szent igéjét S egy védő angyal-sereget. S lángbetűkkel irta az égre S azóta él a szeretet! El negyvennégyesek karácsonya. Irodalmi est a lövészárokban, s A hatodik század karácsonyesti ünnepe. Bauer ezredes és Freiszberger százados ünneplése. — Saját tudósítónktól. —