Somogyvármegye, 1916. január-március (12. évfolyam, 4/3155-74/3225. szám)

1916-01-06 / 4. (3155.) szám

1916. január 6. ZDMOGY VÁRMEGYE g­ i jövő előkészítése. Kaposvár, január 5. Ticza István gróf jólhivése megint beteljesedett. Azt mondta napokkal ez­előtt : sokkal inkább bízik az ellenzék hivatott vezárfiainak hazafiasságában, sem­inthogy tartania kellene attól a ta­lán kissé elhamarkodott határozattól, melyben az ellenzéki pártok megint a legélesebb végnélküli harcokkal fenyege­tőztek. És ime csakugyan helytálló volt Tisza István optimizmusa. A viharfelhők eloszlottak. Kormány és kormánypárt egyfelől, ellenzékiek másfelől, kölcsönös előzékenységgel olyan módosításokban tudtak megállapodni, amelyek az utolsó órákban teljes megnyugvásra elhárítottak mindan veszedelmet, mely a parlament békéjét fenyegette. A hazafiasság érzése és a higgadtabbak megfontoltsága győ­zött a már-már újra kitörni készülő szenvedélyeken s ezzel a parlament új­­esztendei első ülésnapjának nyugodt és komoly lott a képe. Úgy látszik, ez is marad végig. És hogy így volt és így lesz, az dicséretére válik minden pártnak jobbról is, balról is. — Ezekben a nagy időkben valóban mi sem lett volna káro­sabb, mint az, ha belső civakodásokkal önmagunkat gyöngítve, külső ellenségeink kárörvendezéseit hizlaltuk volna. Én higgyék el a képviselő urak, h­ogy az ország közvéleménye idekint a vidékeken sokkal inkább kíséri rokon­érzéssel a megegyezésnek és kölcsönös megértésnek túl az örvendetes kialakulá­sát, semminthogy fanyalogva, elkénysze­­redetten, sőt elítélőleg kellett volna messziről néznie a parlamenti újabb hercehurcákat és a pártközi béke föl­bomlását. Úgy van tehát jó, ahogyan történt. A parlament hasznos munkássága nem siklott le a rendes vágányokról s már mindjárt az új esztendő első ülésnapján, szenvedelmi a viták megindítása helyett, csupa tárgyilagos, szakszerű fölszólalások történtek a pénzintézeti központról szóló törvényjavaslathoz. Földes Béla és Szterényi József az ellenzék részéről hangoztatták ugyan az ellenzék bizonyos aggodalmait, de ők maguk sem zárkózhattak el az igazság lényegének amaz elismerése elől, hogy a pénzintézeti központ megszervezésére nemzetgazdasági okokból csakugyan szük­ség van. Teleszky János pénzügyminisz­ter viszont megbecsülve az ellenzék ag­godalmait, a kormány nevében elfogadja ,a módosító javaslatokat, de egyben arra figyelmeztet, hogy a pénzintézeti központra nemcsak hogy szükség van, de már most van szükség, még a háború befejezése előtt, hogy idejében fölkészü­lve legyünk és megelőzhessünk minden bajt, melyek a háború után rohamosan jelentkezni fog­nak. A háború után a közgazdaság nem fog elegendő tőkeerővel rendelkezni, másrészt szertelenségbe csak s kellő erővel nem bíró alapításokra, tervezge­­tésekre vezet. Rendkívül fontos lesz te­hát, hogy akkorra a magyar hitelélet kellően szervezve legyen. A pénzintézeti központ megszerve­zése tehát nem pártpolitikai, hanem or-Kapsioár. január 5. Sok szülő, testvér és rokon nehéz sóhajok között tekintett karácsony estjén az Ikva felé: várjon mit csinál most a kedves ? A hosszú, nagy útban eltévedt, kifáradt nézések alján a fantázia kinsk­­kinek más képet festett a tábori élet ka­rácsonyi hangulatáról. Az alábbi levél reális képét adja annak, hogy töltötték el véreink a szent estét. Oroszföld, 1915. XI/­25. Kedves Szerkesztő ur! Ahelyett, hogy cikket írok, legmeg­felelőbb volna, ha sopanovi Erzsébet­­terünket a színpaddal, karácsonyfával, Betlehemmel és az összes szereplőkkel együtt beállítanánk a Turul nagy termébe s az egész programmot újból előadnánk, mert a mi karácsonyeszi ünnepünkről az otthonlevők csak igy tudhatnának maguk­nak igazi képet alkotni. Sajnos ez nem lehetséges s igy csak levélben számolhatok be arról. A hatodik század, vagyis — mint a regimentben nevezik — az úri század már napokkal előbb lázasan készült az ünnepre. Esténként künn a lövészárokban egy-egy tűz mellett összebújt a legény­ség s hajnalig tanulta, énekelte Freist­­berger kapitány ez alkalomból írt új nó­táit: az „Albrecht induló"-t s a „Somogy­­ország Volhyniában" cimü hadi indulót, melynek irodalmi becsű szövegéhez Toka Ferenc a Babári banda tagja komponált szép zenét s amelyet most nyomatnak ki Budapesten. A Nappal pedig bent a leg­tágasabb dekángban folyt a munka; a főszereplők, az énekkar, zenekar s a sza­valók próbáltak. Ezeket Körmendi Lajos dr. tanította be. Körmendi neve nem ismeretlen az olvasók előtt. Évekkel előbb a Budapes­ten megjelenő ,Auróra* című szépirodal­mi lapot szerkesztette, s versei közül azóta is a pesti lapokban több látott napvilágot, most mint hadi önkéntes a 43 — 50 évesek közül, önként jelentkezett a harctérre, hogy régi rangját hamarosan visszanyerje. Ezen kis kitérő után folytatom az előkészületek leírását. Akik sem a dalárdához, sem a sza­vatokhoz nem tartoztak, azok részint fenyőgalyakat hordtak, kerítést díszítet­tek, az utakat szórták be homokkal, jó­szágos közgazdasági politika. Előkészítése, a jövendő hitelélet reális biztosításának. Ebben mindenki megnyugodhatik. Amint­hogy hál Istennek, most már kölcsönös jóindulattal és kilátással minden párt bele is nyugodott, szint a nézőtéren és a színpadon dol­goztak. A szinpad impozáns faépítmény, be­lül fehér pokrócokkal volt kipárnázva, homlokzatán: „Rosseb falu­ karácsonyi színpada” fölirással. Jobbra gazdagon diszitett karácsonyfa. Alatta a Betlehem, balra a­­Buffet* a bécsi polgári iskolák 200 csomagjával s sok más szeretetado­­mánnyal. A nézőtér mögött, a háttérben Godi­na őrmester vegyes kereskedése, hol cipőzsirtől hajkenőcsig s puskagolyótól tűzbombáig minden kapható. Ugyanott a „Vörös család, borbély és fodrász terme. Amit itt leírok, az mind egy ember: Freiszberger Vilmos kapitány műve volt. Ő dirigált, parancsolt, dolgozott minde­nütt, lehetetlen róla különben is meg nem emlékezni. Nem hiszem, hogy volna az ezred­ben nálánál népszerűbb ember. Tiszttár­sai becsülik, mint bátor, vitéz katonát, ki kevés megszakítással tizenegy hónapot töltvén a harctéren. Hősiességének s ka­tonai talentumának több ízben fényes tanujelét adta. A legénység pedig imádja, mint szigorú, de igazságos s embersze­rető elöljárót. Körmetidh hozzáirt versé­ben a század atyjának nevezte s ezzel a legénység érzelmét tolmácsolta. Az ünnepség 24-én délutánra volt kitűzve. Jelen volt az ezred tiszti kará­nak tekintélyes része s a hatodik század legény­sége. Pont 5 órakor működni kezdett a fénysugár. Kigyultak a gyertyák. Három rakéta röppent az ég felé s ezzel kezde­tét vette a karácsonyesti ünnep. Bálint Hugó dr. bevezető beszéde után, a dalárda pásztornótákat énekelt, majd Körmendi dr. elszavalta az általa irt s megzenésített „Karácsonyest“ címü melodrámát. Dicséret helyett itt közlöm a szöveget: Karácsonyist, A messze távol Betlehemben — Kétezer éve van talán — A szent karácsony szent fényében Született Jézus hajdanán. Magával hozta szent igéjét S egy védő angyal-sereget. S lángbetűkkel irta az égre S azóta él a szeretet!­­ El negyvennégyesek karácsonya. Irodalmi est a lövészárokban, s A hatodik század karácsonyesti ünnepe.­­ Bauer ezredes és Freiszberger százados ünneplése. — Saját tudósítónktól. —

Next