Somogyvármegye, 1917. április-június (13. évfolyam, 75/3526-146/3597. szám)

1917-04-01 / 75. (3526.) szám

1917. április 1. SOMOGY VÁRMEGYI­ Anglia bűnhődése* Kaposvár, március 31. A világháborúban a népek sokat szen­vednek, de igazán nem irigylésre méltó az anhitbeli uralkodók helyzete sem. Péter, Nikita, Albert és Ferdinánd királyok orszá­gukat vettettek el, II. Miklós cárt a trón­jától fos­­­­tják meg. A "Manchester au'ir­­­ian« pedig most azt jósolja, hogy nem sokára »or J­erai György angol királyra is, nem szólva arról, hogy tudvalevőleg Poin­­carenak állása sincs teljes biztonságban. Ön­kéntelenül is valami magasabbrendű igaz­ságszolgáltatásra kell gondolnunk, hogy azok, akik elsősorban bűnösök a világhá­ború fölidézésében, szinte törvényszerű kö­vetkeze­tességgel elnyerik büntetésüket Szerbiát, Montenegrót, Romániát és Oroszországot már utolérte a bün­­tertés. Legelőbb Szerbiát, amely a világháború csó­váját eldobta, Oroszországot, amely a csóva lángját szította és Romániát, amely a lán­got állandóan táplálta. A háború főbűnösei közül még csupán Angliát kerülte el a tör­ténelmi igazságszolgáltatás. De ebben is megnyilvánul valami törvényszerűség. A legnagyobb bűnöst utoljára kellett hagyni, hogy végignézze bűntársainak szenvedését és kimúlását. A bűnhőtés így súlyosabb és rettenetesebb. A világháború a csodás jelenségek és történések annyi példáját szolgáltatta, le­folyása emberi ésszel annyira föl nem mér­hető, hogy hinnünk kell valami rendkívüli­­ség hatalmában, amely irányítja, mozgatja és a végső kifejtésre érleli az eseményeket. Történnünk kell még csodaszerű fordulatok­nak, fel nem foghatóknak, meg nem érthe­tőknek, mintha megnyílnék előttünk a föl­döntúli világ kárpitja vagy a bibliai csoda­tételek elevenednének föl újra évezredes idők távolából. A »Manchester Guardian« jóslata az idők jele. György angol király eddig nyu­godtan végignézte szövetségeseinek elbu­kását és hogy saját hatalmát megmentse, egyre újabb áldozatokat követelt. Talán a sors keze működött abban is, hogy Anglia bűnös csábításának még Amerika sem tu­dott ellentillani, amely az aranyborjú imá­­­dására sülyedt a háborúban. A legmagasabbrendű hatalom, amely a népek sorsát intézi, a népek szenvedéseiből és véráldozataiból egy tisztultabb, neme­sebb világrendet akar létrehozni. Anglia összeomlása lesz a betetőzése ennek a tisz­tulási folyamatnak. Bűnhődéséért meg rész­vét sem ileti meg, sorsa a gyűlölet kárör­­vendése lesz nemcsak ellenségeinél, hanem szövetségeseinél is, akiket vesztükbe sodort. A világháború végét ne a csatatereken lessük. Angliát és György királyt figyeljék, akik a békéért és az emberiség szebb jö­vendőjéért csengenek. A »Manchester Guar­dian« jóslatának beteljesülését kell várnunk. Rövidesen be fog következni. Láthatatlan erők, nagy evolúciók örvénye zúg a bűnös angol földön. Ha a földrengés ott kitör, nemsokára virradni kezd. Mintha már halla­ttuk ennek a földrengésnek moraját. Arra­felé kell most figyelnünk és bíznunk és re­mélnünk. Harmadéve nincsen már tavasz. Vér­rózsák fakadnak a mezőkön, szenvedések harmata öntözi a selymes rétet. Még várni kell türelemmel. Nemsokára ismét fölra­gyog a nap. Angliára kell figyelnünk, előbb ott sötétségbe kell borulnia mindennek, fáj­dalomba kell temetkeznie minden öröm­nek. Anglia bűnei oly mérhetlenül nagyok, hogy neki rettentően kell bűnhődnie. Az éhség, a nélkülözés Angliában a megtorlásnak enyhe formája volna. Valami borzalmas, a pokol rettenetességével fölérő dolognak kell ott bekövetkeznie, ami meg­bánásra és az alázatosság erényére tanítja meg Anglia gőgjét, amely már annyi nyo­morúságot zúdított a világra. A nagy rab­szolgatartónak bű­nbocsánatért kell könyö­rögnie. Angliának nagy a hatalma, világok uralmából táplálkozik az ereje, azért ne keressük a végső döntést a harctereken, ahol emberi erők mérkőznek. Valami rendkívüli, csodás, rettenetes esemény vihara űzi majd el a háborús fell­égeket. Ezt hisszük, ebben reménykedünk, hiszen amikor a legnagyobb a szenvedés, a hit és a remény a legdrá­gább kincse az ezernyi sebből vérző nem­zeteknek. Erdély gyermekeiért. A főispán kérése Somogy közönségéhez. — tudósítón*tól. -­• Kaposválr, március 31. Somogy mindig áldozatkész közön­sége a háború alatt számos ízben igen fényes jelét adta nemességének. Amikor az oláh hordák betörése elől Erdély lakói menekülni voltak kénytelenek, Som­ogy népe szeretettel fogadta a hazátlanná lett­ földönfutókat. Most Erdély kis gyerme­keinek megmentése érdekében folyik or­szágos akció s ennek sikere érdekében Somogy vár­megye főispánja a következő kéréssel fordul a közönséghez: Köztudomású tény, hogy vélt szö­vetségesünk, Románia gáládul és rabló módon orvul támadott meg bennünket és bár rövid ideig, de rettenetes pusz­títást vitt véghez hazánk gyöngyében, a szép Erdélyben; rabolt, gyújtogatott, gyilkolt. Az eddigi számítások szerint 3500 ház és gazdasági épület pusztult el teljesen, vagy oly mértékben, hogy hasznavehetlenné vált. A betörés következtében tűzhelyé­ről elmenekült lakosság szűk számítás szerint 350 ezerre becsülhető, leszámítva ezen Számból a még ma is a Királyhá­gón inneni vármegyékben időző száz­ezer menekültet, akiknek ellátását a belügyminiszter úr magának tartotta fenn, marad 250 ezer, kik közül 100 ezerre lehet tenni a 14 éven aluli gyer­mekeket. A szerencsétlenek kárpótlása állami feladat, de az államot a társadalomnak is támogatni kell és különösen sietve kell gondoskodnunk a gyermekekről, a jövő reményeiről. E célból „Pro Transylvania“ néven országos segítő­bizottság alakult, mely feladatává tűzte ki mintegy 40 ezer erdé­­lyi gyermeknek ruhával, lábbelivel ellá­­tását és e mellett a pusztulást szenve­dett mintegy 150 községben egy-egy napközi otthonnak létesítését és az új termésig, vagyis négy hosszú hónapon át fentartását. Az országos segítő­bizottság leg­magasabb védnökségét Ö Felsége Zita királyné volt kegyes elvállalni, aki ezzel is bizonyítani kívánta a magyar nemzet iránti szeretetét; a legelső magyar asz­­szonynak ezen magasztos vállalkozása már magában is elég ösztönül szol­gálhat a mozgalom támogatására. Közeledik a tavasz, mely erdőn, mezőn virágokat fakaszt. Nyíljék hát a mi szívünkben is a jótékonyság világa ! Igaz, hogy Somogy megye a háborús években derekasan kivette részét a jótékonyságból, de az is tény, hogy mi azon szerencsés helyzetben is voltunk és vagyunk, hogy a háború borzalmait közvetlen alig éreztük. Esdve kérem tehát, legyen kegyes a jótékony célt adományával előmozdítani s azt cimemre Kaposvárra küldeni. Kaposvár, 1917. március hava. Honfiúi üdvözlettel Makfalvay Géza főispán. A lelkes kérés ezúttal sem fog vissz­hang nélkül maradni, Somogy áldott szivű népe ismét jelét fogja adni példás bőkezű­ségének. * ­ *­ Füredi­ utca 57. számú H • A ■ 7 hat lakással, nagy veteményes kerttel és azonkívül egy nagy gyümölcsös kerttel eladó. Bővebbet: Wésel Izidornál, Kontrásky utca 5. szám alatt, 22307 Mindenféle Ékszer ujdonsag01 nS&JaQny AlUEl &. vésnöki mun­kák íztaaal el-ÜT Kegy választékban ". Katonai látcsövek ás órajavitások készíttetnek.

Next