Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnázium, Sopron, 1920

Dr. Török Vergmund 1867—1921. Iskolánkat a lefolyt tanévben mélyen megrázó gyászeset s nyomában súlyos, nagy veszteség érte. Tanári testületünknek egy régi, de nemes hajtását törte le a senkit nem kímélő halál. El­ragadott körünkből egy Jézus szíve szerinti papot, elragadta Sz. Benedek Európát átalakító rendjének egy harmincöt éven át ren­díthetetlen hűségű szerzetes-f­át, a tanügy egyik lelkes barátját, a lánglelkű tanárt, korunk egyik legérdemesebb tagját, társas életünk egyik édes örömét. Szemeit örök álomra lehúnyt tanártársunk 1867. december 22- én született Szentgotthárdon. Középiskolai tanulmányait a Sz. Benedek­rend kőszegi és soproni gimnáziumaiban, majd Pannonhalmán végezte. Ugyanitt elvégezvén főiskolai tanulmányait 1893. július 6-án áldozópappá szenteltetvén egy évig Pápán majd huszonhét évig Sopronban tanu ott, hol az utóbbi nyolc éven át a szentorsolyarendi kath. leánygimnázium igazgatója is volt. Jellemezte a megnyerő egyszerűség, feltétlen lelkiismeretesség, finom tapintat, erős magyar­ és mély vallásos érzés. Igazi minta­képe volt a szaktárgyait nagyon szerető, önmagát állandóan képező, hazáját és a természetet rajongásig szerető tanárnak, kinek elő­adásaiból ezen kettős szeretet annyi melegséggel és oly mély meg­győződéssel áthatott annyi bensőséggel folyt, mely kedves, lebilin­cselő egyénisége számára tanítványai részéről benső bizalmat és ragaszkodó szeretetet biztosított. Ez volt ő, ki sorainkból kidőlt. Életében őszintén szerettük, halálában mélyen gyászoljuk. Az­ érzés, mellyel sírjánál állottunk, nem a kétségbeesés, hanem a törhetetlen remény, mert biztosan tudjuk, hogy a tűz, mely lelkében lobogott, nem aludt ki egészen, hanem tovább ég tanítványai szívében, kiket megtanított a szép­nek és jónak szeretetére s ezzel azon legszebb emléket állította önmagának, melyet egy tanár földi pályája végeztével maga után hagyhat. Isten veled jó bátyánk! kiáltjuk búcsúztatóul mi, tanártársai, Isten veled jó Atyánk! kiáltják búcsúztatóul szerető tanítványai. A boldog viszontlátás édes reményében gyászoló szívünk mélyén arra kérjük az irgalmas Istent: adjon lelkének örök békességet.

Next