Evangélikus egyházkerület főtanodája, Sopron, 1856
I. Az anyagok változása. (Természetrajzi tanulmány). Unb ob Sllíeá in ewigem S3>eríjfeí fteífi, ®í beharret im Sßerfjfel ein ruhiger ®eífl. Schiller. Hogy a természetben semmi sem vész el egészen, hanem alkatrészeire felbomolván, a mindenségbe, mellyböl vétetett, visszatér, s uj vegytani összeköttetéseket képezve, uj testté válik, — az rég elismert igazság; de miolta Lavoisier az elégés vegyfolyamát megismerni tanította, miolta Liebig, Mulder, Regnault, Boussingault, Andras, Wagner, Moleschott — hogy a tudomány legelső hősei sorából csak egynéhányat említsek — a vegytannak, az állati s növényi élettannak (Physiologie) halhatatlan munkáik által olly nagy lendületet adának, hogy a természeti tudományok az ő kifejlődésükben minden egyéb tudományt messze elhagytak: azok a nem csak az e sorok elején kimondott igazságról, hanem arról is mindig jobban meggyőződtünk, hogy az anyagok az ő változásaikban szüntelen körben mozognak, vagy máskép kifejezve, hogy ugyan azon anyagrészecske, melly ma a földben nyugszik, talán holnap egy növény testrészévé válik, majd meg egy állatban mozog, hogy aztán a levegőbe emelkedjék s onnan leverődve újra megkezdje előbbi pályafutását. Szándékom e sorok olvasóit néhány pillanatra a természet titkos műhelyébe vezetni, hogy tisztább fogalmat nyerjenek az anyagok e körbeni mozgásáról, mellyel anyagváltozásnak (@toffined)fel) szoktak nevezni; s hogy e nem épen könnyű feladatomnak a programm szoros térén a lehetőségig megfelelhessek, legczélszerűbbnek találom, e két kérdésre felelni:miből él a növény és 2., miből él az állat ? 1. Miből él a növény? A fa és minden növényanyag égetve, vizet izzad ki és szenet ad, e szén pedig nagyobb légvonal mellett égetve egy kevés hamun kívül, melly megmarad, elillan. E szerint a növény szénenyt (Carbonium), vizet képző élenyt (Oxygenium) és könenyt (Hydrogenium) és egynéhány eléghetetlen anyagot — ásványt foglal magában; e kevés alkatrészekből van a’ növény minden testrésze, fa, levél, gyökér s a belsejében lerakodott anyagok, mint czukor, keményítő, gummi, olaj s a. t. össze alkotva, csak kevés növény rész vagyon, mellyben e 3 főelemhez még egy 4-dik is járul — a legény (Nitrogenium). Kézzel fogható tehát, hogy a növény ezen anyagra szorul, hogy ezeket kell folytonosan kívülről felvennie, hogy ezekkel kell táplálkoznia. Honnan nyerheti ezeket? A szénegy legfőbb forrásának tartották ezelőtt a földet, a humuszt, abból a tapasztalásból indulván ki, hogy a humusszal bővelkedő földben a növények bujábban tenyésznek, mint a humuszban szűkölködő helyeken. De ha ez igaz, mért terem a humusztelljes tőzegföldben a’ közép Európában lelhető 5000 nyilvánnősző növény közül csak legfeljebb 300 és pedig nagyobbára a sás és kákafüvek családjából lévők. *