Evangélikus egyházkerületi lyceum, Sopron, 1891

Ünnepi beszéd, Ő Felsége I. Ferencz József magyar királylyá koronáztatásának 25-ik évfordulója alkalmából. Ünnepet ülünk ma, — ünnepet ül az ország! A természet mintha maga is részt kívánna ezen örömünkből, a tavasz lehellete kilebbent, a föld lehullató dermesztő bilincseit. — S ezen tavaszi verőfényben nem a szokásos évi ifjúsági örömünnepnek hivó szózata hangzott szerte a városban; nem is az a vágy és kötelességérzet, hogy a főiskola kebelében száz év óta csendesen működő ifjúsági »Magyar Társaság« ez évi eredményéről beszámoljon, gyűjté egybe ez alkalommal az intézet vezetőit és pártfogóit, az ifjúságot és bará­tait, — hanem egy szebb, nemesebb érzelem rezegted ma keblein­ket, dobogtatja az egész ország szivét, — azon élő örömnek szent érzelme, hogy a hosszú, nehéz, sötét éj után egy szebb napnak éltető hajnalára virradunk, a mikor a gyászba borult nemzet elfogadva a neki nyújtott béke­jobbot, fejedelmét Európa legszebb, legékesebb, Szt. István apostoli királyi koronájával diszesité. — 25 éve ma an­nak, hogy nemzet és fejedelem egymást megértve, egymással kibé­külve, az alapjában megrendített ország visszanyerte nyugalmát, vissza legdrágább, legféltettebb kincsét — ezredéves alkotmányát. — És ez a nap örömnap nekünk, örömnap az országnak, de örömnap a dicső­ségesen uralkodó felséges királyi családnak is. Örömünnep e mai nap nekünk, az ifjúságnak, örömünnep az országnak. — Ha más esztendőkben, a mikor még rablánczokban hevert e nemzet s a zsarnokság vasvesszeje suhogott feje fölött, remény- s várakozástól dobogó kebellel vártuk e napot, a melyen ez ittak mint társaság itt baráti körben egy évi csendes de lelkes mun­kásságuknak gyümölcsét, szellemi zsengéiket bemutatják, ha máskor félő örömmel nézzük a hangyaszorgalmat, a­mint az ifjak versenyez-

Next