Evangélikus egyházkerületi lyceum, államilag segélyezett főgymnasium és bölcsészet-theologiai főiskola, Sopron, 1898

I. A reformáczió korának hangulata a magyar irodalomban. »László király idejébe hajla meg’ Magyarországnak koronája, és lassan, a mit annakelötte való királyok kerestek vala, az mind elkezde csúszni. Kinek, mikort valami erősségnek veszedelmét meg­jelentették, mindenkort azt szokta vala mondani: dobja, mely szóval azt jelentette, hogy elég vagyon még miből élhessen. Ki nem nézé az ő alatta való népeknek megmaradását, hanem csak az ő hasznát, ki nem különben lakék Budába, mint egy írott kép a házba, a­vagy mint Babyloniába a szép Szardanapalus.«]) így kesereg jó Székely István e krónikájában s nem győzi a rosszra forduló időknek bal­jóslatú jeleit följegyezni: »Ezen esztendőben két üstökös csillag láttatók fenn az égen«, a másik esztendőben »egy nagy sárkány láttaték« ugyanott, majd Debreczen városának égé meg negyedik része s a keresztesi mezőn fényes nappal a tiszta égből három kő esék alá, kik a mértékbe huszonnégy fontot nyomának egyetemben.* 2) Bizony szomorú idők következtek Magyarországra. Az idegen kirá­lyok uralma mind jobban nehezedett a népre s az országot vég­romlással fenyegette. Az 1505-iki rákosi országgyűlés határozata ugyan nem lép életbe, de a mögötte lapangó keserű érzés nem alszik el, a viszontagságok nagyra növelik s a mohácsi vész után az ország túlnyomó része hallani sem akar idegen királyról. A Zápolyát jelölő tokaji értekezleten, majd a választó és koronázó­ ­) Székely I.: Magyar krónikája. Újabb nemzeti könyvtár III. foly. 3. füz. 58. 1. 2) U. o. 65. 66. 1.1*

Next