Evangélikus egyházkerületi liceum, államilag segélyezett főgimnázium, Sopron, 1921
I. Az intézet kormányzata és felügyelete. A líceum felett a felügyeletet mint fenntartó testület a dunántúli ág. h ev egyházkerület gyakorolja, még pedig elnöksége, közgyűlése, két szakbizottsága, u. m. a főiskolai nagy- és kisbizottság, továbbá a főiskolai felügyelő útján. Főiskolai felügyelő : Dr. Heimler Károly. II. Adatok az intézet történetéhez az 1921 -1922. iskolai évben. 1. A tanév megnyitása. Intézetünk a világháború kitörése óta, sőt talán fennállása óta a lefolyt iskolai év elején élte át legválságosabb idejét. Az u. n. Nyugatmagyarországi kérdés elintézése, hazánk nyugati részének és benne Sopron városának Ausztriához való átcsatolása, mely a saint-germaini béke megkötése óta állandóan mint lidércnyomás nehezedett minden Sopronban élő magyarnak lelkére, a múlt év nyarán, a trianoni béke ratifikálása, Pécsnek és Baranyának a szerbek által történt kiürítése s az osztrákokkal folytatott eredménytelen tárgyalások után immár elkerülhetetlennek látszott. A tragédia közeledett a végkiseléshez. Az átadás idejéül először 1921 augusztus 28-át, azután augusztus 29-ének délután 4 óráját tűzték ki. Egyházi főhatóságunk már jóval előbb tett megfelelő lépéseket, hogy intézetünknek, ha beáll ennek szüksége, legyen hova menekülnie. Győr szab. kir. városa és a győri evang. egyházközség vezetőségével folytatott tárgyalások eredményeként sikerült az ottani Evang Szeretetház épületét — legalább részben — líceumunk számára ideiglenes otthonul megnyernünk, miután ehhez a győri evang egyház konventje július hó 17-én hozott egyhangú határozatával lekötelező előzékenységgel hozzájárult. — Közben a „csatolás“ okozta izgalom a városban napról-napra fokozódott, amint innen is, onnan is kiszivárgott a hír a titokban folytatott csomagolásokról. Pedig egyelőre még csak az történt mindenütt, amire mi is már július hó 12-én megkaptuk a bizalmas utasítást, hogy az intézet nagyobb értékeit az esetleges elszállításra előkészítsük. Erre tervet állapítottunk meg, még mindig reménykedve, hogy nem kerül sor annak végrehajtására. De július hó 27-én az e napokban Budapesten időző püspök úr táviratilag utasított bennünket az intézet értékeinek Győrre való elszállítására, másnap pedig egy újabb távirat az egész felszerelésnek elszállítására hozta a parancsot. — Szomorúan, bár még mindig nem teljesen reményvesztetten fogtunk a parancs végrehajtásához. A tanári kar tagjai és soproni tanítványaink végezték a csomagolás munkáját. Az elszállítást augusztus 3-án kezdtük meg s 16-án fejeztük be. Könnyek gyűltek a szemünkbe, mikor az első társzekér kigördült az épület udvaráról, könnyezve.