Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1881
k mennek műegyetemre, akik erre különös hajlammal és tehetséggel bírnak) egybevetették a különféle fokozatú bizonyítványnyal jövő reáliskolai tanulókkal, (akik pedig pályát szabadon nem választhatván, a műegyetemre utasítvák.) A helyes eljárás az lett volna, mit a hannoveri Polytechnikum tanári testülete tett, hogy csak az egyenlő bizonyítványnyal jövő hallgatókat vetette egybe. Másrészt kikerülte az illetők figyelmét azon fontos körülmény, hogy a műegyetemi első évfolyam tananyagának nagy része csak a gymnasiumi tanuló előtt új s érdekgerjesztő, míg a realistára nézve túlnyomólag figyelmet szórakoztató, csak elvétve gondolkodást keltő, ennélfogva a tanulás-vágyat lelohasztó, hosszadalmas ismétlés, mely az ittott érvényesülő új részekkel sem képes többé a létrehozott közönbösséget eltüntetni. És midőn ama körök pálcát törének a reáliskola fölött, nem voltak tekintettel még egy harmadik körülményre, t. i. arra sem, hogy a reáliskola számos növendéke a külföld polytechnikumait keresi föl. Épen alulírottak mondhatják el, hogy tanítványaik közül többen, nemcsak a reáliskolák újjászervezése óta, de még a régi reáliskolából kikerültek és hazai tanügyünknek a külföldön (Aachen, Drezda, München, Stuttgart, Zürich) elismerést szereztek, sőt még a képzett erőkben bővelkedő Ausztriában is jó fizetéssel járó állomásokra tettek szert. E felsorolt három körülmény kikerülte a f. e. illetékes köröknek figyelmét, minek következtében nyilatkozataikban az igazságnak még csak eltorzított képét sem mutatták be. Ily módon történt azután, hogy a nyilatkozatok végeredménye lesújtó ítélet volt, mely valójában csak a letűnt reáliskolának szólhatott, de általánosságban lévén kimondva, az egész intézmény fölött pálcát tört. Bekövetkezett iskolánknak a napi hírlapirodalomban s ebből kifolyólag az egész társadalomban űzött becsmérlése, melylyel párosult a már régibb idő óta nemcsak ellenünk, hanem a hazai közművelődés minden ágas képviselője ellen irányzott cikkek egész sorozata.. Mindazonáltal kötelességünk sugallta buzgalommal folytattuk működésünket. A reáliskola tanárai országszerte élénk tevékenységet fejtettek ki és manap ez intézetekben alig van ember, a ki az államkövetelte képesítéssel elő nem állhatna ; alig van testület, melynek kebelében ne volnának többen olyanok, a kik vagy irodalmi, vagy tudományos, vagy egyéb nyilványos munkásságnak bizonyítékát nem adták volna. Az igaz, hogy az újabb időben lábra kapott vásáros nagy garral nem oktrojálták terményeiket boldog-boldogtalanra. Az akkori lelketlen hajsza számos szülőben ama gondolatot keltette, hogy a reáliskola meg fog szűnni, s mivel e nézetet a hivatottak közöl senki sem utasította vissza, vagy legalább nem igazította helyre, azért a gymnasiumi tanulók száma évről évre a reáliskola rovására növekszik. Sok szülő meghatározott hajlama mellett sem íratja be intézetünkbe gyermekét, mert úgymond : „a reáliskola többe