Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1884
a dékei zsenge szívéhez, hogy nem egyszer könnyekre fakasztotta őket. Mit veszítettek nevelőjökben, bizonyára ők maguk érezték legjobban, mikor a fájdalomtól megtörten kísérték örök nyugalomra. Köpe Dezső neve néhányszor a soproni irodalmi kör előadásain is feltűnt. Nemcsak gondos szavalata, hanem kísérletekkel összekapcsolt vegytani előadásai is mindenkor kivivták számára a közönség elismerését, tetszés-nyilvánítását. Élénk előadása, szép nyelvezete, mely által a tudomány száraz stylusába üde frisességet s olykor költőiséget is lehelt, nemkülönben magyaros kiejtése, kellemes orgánuma, piros-pozsgás, majdnem nőies vonása s folyton mosolygó arca oly harmonikussá tevéki előadásait, hogy azok mindig kellemes benyomást tettek a közönség kedélyére. És most? Az arc pírját halotti halaványság váltotta fel. Az éles ész, a lelkes szív munkája megszűnt. A tudomány és ismeret, a szerelem és remény sírba szállt a hideg tetemmel, melyet az előtt táplált és éltetett. A sír ölébe zárja őt, ott álmodik ő majd örökké szép álmokat az el nem ért .... boldogságról. Szemünkből az igaz fájdalom könynye csordult frisen hantolt sírjára. Egy könyv záloga iránta való igaz szeretetünknek s záloga annak, hogy drága emlékét megőrizzük szivünkben. Dr. Kárpáti Károly.