Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1886
A közleti rendelet a magyar reáliskola fejlődési történetében új korszakot alkot. Bátran merjük mondani, hogy e rendeletben óhajaink egyik legforróbját látjuk teljesülni. Mert miután a középiskolának, így tehát a reáliskolának is az a feladata, hogy tanítványainak az általános értelmi és erkölcsi műveltséget megadja, hogy őket a tudomány további, hivatásszerű művelésére előrekészítse vagyis inkább nekik e működésre az alapot nyújtsa; igen helyes volt, a reáliskola tantárgyai közé mint újabb segédeszközt a latin nyelvet is venni. Ez által a reáliskola nemcsak az ú. n. praktikus hivatásnemekre valamint a felsőbb rangú technikai szakintézetekre készíti elő tanulóit hanem kiválóan képessé teszi őket az állami élet és polgári társadalom minden feladataiban való részvevésre. Eddig sokszor adta elő magát azon eset, hogy reáliskolai tanuló a felsőbb osztályok befejeztével kedvet és hajlamot érzett volna magában jogi vagy orvosi pályára lépni, de nem tehette, mert az út e fakultásokhoz el volt zárva előle, az azokba jutás annyi akadályba ütközött, annyi anyagi áldozattal járt, hogy a legtöbbnek örökre kedvét szegte e hivatásoktól, habár azokhoz vonzalmat és tehetséget is érzett magában. E szomorú tapasztalás egyik fő oka annak, hogy az 1875. évi junius hó 8-án 12.383. sz. a. rendelet után, mely a reáliskolák számára új tantervet állapított meg és egyszersmind a reáliskolai tanfolyamot 8 évre terjesztette ki, a reáliskolák látogatottság dolgában évről-évre rohamos apadást mutattak föl, míg a gymnasiumok ép oly arányban növekedést tüntettek ki. A legtöbb szülő úgy okoskodott, hogy fia előtt a gymnasium végeztével nyitva áll minden pálya, holott a reáliskola csak szűkebb körre készíti elő tanítványait. A hasznossági elv vezeti őket, amit rész néven senki sem vehet tőlük, mert ki tudja már előre is elhatározni, így okoskodnak ők, hogy egy 10 éves fiú kizárólag csak a technikai pályához fog vonzódni; gymnasiumba adják tehát, honnan, ha kedve tartja a hivatást is választhatja magának. Azért nem a magunk, hanem a szülők és még inkább gyermekeik érdekéből üdvözöljük a közlött ministeri rendeletet, mely módot és alkalmat nyújt a reáliskolai tanulónak arra, hogy az eddig előtte elzárt jogi és orvosi pályára léphet. Különösen kiemelendőnek tartjuk ez utóbbit , mert ennek egész fejlődési processusa a reális tudományok haladásával karöltve jár és kiváló szakemberek, mint pl. Brücke, a hírneves physiologus, Hyrtl, hazánk szülötte, a világhírű anatómus már hosszú évekkel azelőtt a mellett nyilatkoztak, hogy tekintettel a reáliskolai tanulóknak a természetrajz- és természettanban, de kiválóan a vegytanban való alaposabb előkészültségére , előttük az orvosi fakultás termeit megnyitni kellene. Igaz, hogy e nagy emberek igéje mai napig sem jön testté! Kivált minálunk, hol még mélyen gyökeredzik a hit, hogy jó orvos nem lehet, ki a latinhoz nem ért. Nem tagadjuk, mert magunk meggyőződése ellen szólnánk, ha tagadnók a latin nyelv kitűnő képző erejét. Épen az erre való tekintet alkottatta meg