Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1889
t. A XIX. század (Lamartine, Victor Hugo.) Bevezetés. XIV. Lajos korának, a franczia irodalom e fényes napjának sugarai bevilágítanak egész századunkba. Maga a nap már rég leáldozott. Más idők jöttek, más emberekkel ; más emberek, más érzelmekkel, más eszmékkel, más eszményekkel ; annak a leáldozó napnak utolsó sugarai azonban még az új hajnal első fényével is ölelkeznek, ha versenyre kelni vele gyengék is már. Kimerült, az emberiség fokozatos fejlődésének törvényei szerint magukat túlélt nagy művelődések után az átmenet rendesen lassú folyású szokott lenni. A „régi dicsőség“ fénye egyrészt a tájékozatlanság, a habozás, az újítás nehézségei másrészt annál hosszabbakká teszik az átmeneti korszakokat, mennél hatalmasabb alkotásu való az összedőlt épület, melynek romjain egy újnak kell fölépülnie. A XVII. század franczia irodalmának épülete pedig egyike volt az emberi szellem leghatalmasabb alkotásainak; alapjáhoznem kisebb szellemek szolgáltatták a köveket, mint Homér, Euripides, Sophocles, Aeschylus, Aesopus, Virgil, Ovid, Horácz, Taci- franczia költészetének alapvetői. 7. V