Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1892

. A középiskolai tanár nevelő hatásához nincs szükség a méltóságra, de arra igenis, hogy tanítványai tiszteljék s bizalommal viseltessenek iránta s legfőképen, hogy szeressék. Ha előadásaink közben semmi mást nem csinálunk, mint tanítunk, akkor bizony e czért el nem érjük. Eszmék és érzelmek világában kell állandóan élni az ifjúnak; ezek vonzzák őt, erősítsék és napról-napra emeljék. — Munka legyen a tanuló ifjak életeleme. Becsesebb tőkét az ifjú nem vihet magával az életbe, mint a munka szeretetét. A legtöbb ember szerencsétlensége az életben onnét keletkezik, hogy sokan tanuló korukban nem tanulták kellőkép méltatni a munkát s a komoly kötelmeket. A munka nemcsak biztos eszköze az anyagi és szellemi erők kifej­lesztésének, nemcsak el nem veszíthető gazdagsága az embernek , de vi­gasztalása a szerencsétlenségben, biztos óvszere a testi és lelki elpuhulás ellen is. Nos, ezekben látom indokolva a középiskolákban az önképzőkörök létjogosultságát. Először, mert szükséges, hogy az iskola minden eszközt megragadjon, melylyel jótékony hatást gyakorolhat az ifjak kedély­világára, másodszor szükséges, hogy ha lehet, gyönyörködtető módon is megkedveltesse a tanulókkal a munkát, a folytonos tevékenységet. Sőt a munkának ilyetén való megkedveltetésével hazafisághoz is szoktatjuk az ifjakat. Mert korunkban már csak az lehet igazi hazafi, a­ki tisztességes módon a lehető legtöbbet dolgozik. Munkájával emelő hatással van honfi­társaira s hasznára válik hazájának. Nem szándékozom ehelyütt az önképzőkörök történetével foglalkozni, mert ez külön és még befejezetlen tanulmányom tárgyát képezi. Nem em­lítem fel azokat az igazán érdekes adatokat, a­miket külföldről, ha nem is szorosan vett önképzőkörök­, de rokon intézményekről szereztem. Nem tárgyalom, hogy nálunk a múltban egyik-másik iskola történetében minő nevezetes szerepe volt az önképzőkörnek. Mindezekkel nem szándékozom most többet foglalkozni, már csak azért sem, mert a szükséges adatok nem állanak még mind rendelkezésemre ; de körvonalazom azt az önképzőkört, a­melyet én helyes irányúnak s fel­adata magaslatán állónak tartanék. Az önképzőkör rendeltetése első­sorban az legyen, hogy segítse az ifjakat az irodalom oszloposainak behatóbb megisme­résében. Jean Paul, a nagy nevelő a klasszikusok fontosságát így

Next