Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1905
HAHNENKAMP REZSŐ 1906. MÁRCIUS 16-ÁN. A Sopronban megjelenő „Nemzetőr“ XXXVIII. évfolyamának 63. számában következők olvashatók: „Hahnenkamp igazgató meghalt. Mély részvéttel értesülünk, hogy Hahnenkamp Rudolf, a soproni felső kereskedelmi iskolának hosszú éveken át volt igazgatója, ma délelőtt elhunyt. A megboldogult ritka jellem szilárd, erős akaratú, igazán nagylelkűen gondolkozó férfiú volt, ki noha a legszárazabb tudománynak, a matematikának volt művelője, mégis szeretetteljes érdeklődéssel fordult a közügyek, a társadalmi kérdések felé és tiszta fejjel, de érző szívvel és a javítás önzetlen szándékával fogott mindenhol a munkához, hol arra tér kínálkozott. Ilyen volt az iskolában és ilyen künn az életben. Ezért mindenki szerette, tanítványai rajongtak érte. Tudományszakában nem közönséges tehetséget árult el s talán, ha a körülmények másként alakulnak, és . . . ., alighanem egyetemi katedrához jutott volna. Az a könnyedség, mellyel a legnehezebb matematikai tételek megértéséhez vezette tanulóit, szinte meglepő volt. Nem professora volt tárgyának, hanem mestere, művésze. Benne élt egészen és így könnyen vezetett mást is a kanyargós folyosókon át, de a titkok titkához, mert otthon volt mindenütt. Hahnenkamp igazgató már évek óta súlyos idegbajban szenvedett, úgy, hogy kénytelen volt egy szanatóriumban keresni gyógyulást. Egy ideig ott időzve, úgy látszott, visszaszerezte elméje régi rugalmasságát, de hiúnak bizonyult a hit. Idegbántalmai a különben erős szervezetű embert teljesen összetörték és most java korában, 59 éves korában sírba vitték. Két fia, mindkettő még tanuló, siratja a gondos, gyengéd családapát.“