Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1915
IL KARDOS ALADÁR 1874—1916 A kérlelhetetlen halál a háborús esztendőben a soproni állami főreáliskola fölé is kiterjesztette sötét szárnyait, magához szólítva intézetünk egyik legképzettebb, legkedveltebb, legeszményibben érző és gondolkozó tanárát, Kardos Aladárt. Fáradságot nem ismerő, szorgalmas és kitartó munkában eltöltött életét nem az ellenség fegyvere oltotta ki; gyenge, törékeny szervezetét lassú, de biztosan ható méreg, a sorvadás emésztette meg 42 esztendős korában. Czeglédről való áthelyeztetése városunkba saját kérelmére történt. Bár mindössze 32 éven át tanított iskolánknál, széles és alapos tudással párosult jóságos szívével hamarosan meghódított mindenkit, ki vele érintkezett. A magyar és a latin nyelvet tanította, mégpedig kitűnő eredménnyel, ami rokonszenves egyéniségén kívül főképen annak tulajdonítható, hogy kiváló emlékező tehetséggel megáldva sokat olvasott és tanult, állandóan művelte magát szaktárgyaiban. Igazi atyja volt tanítványainak, kik tisztelték benne a nagy tudást, jóságos lelkületéért pedig valósággal rajongtak érte. Izzóan hazafias érzületét tanúsítják az iskolában és iskolán kívül elmondott szónoklatai, melyek minden alkalommal nagy hatással voltak a hallgatóságra. Előzékeny, szerény modorával mindenkit lekötelezett, szívesen segített másokat, senkinek kérését megtagadni nem tudta. Érdeklődött és lelkesedett minden szép és nemes ügy iránt, önzetlenül és hivalkodás nélkül dolgozott lankadatlan szorgalommal. Mélyen érző, vallásos lélek volt, minden felekezeti elfogultságtól menten. Halála súlyos veszteséget jelent intézetünkre, mely elhalálozásával egy jeles tehetséggel megáldott lelkes tanárral megfogyatkozott. Kortársai mély szomorúsággal gyászolják benne a nemes lelkületű, odaadó és hűséges jóbarátot. Kegyeletes emlékét sokáig fogjuk őrizni szívünkben. Legyen áldott emlékezete ! L. E.