Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1916
I. TÖRÖK MIHÁLy 1853—1917 Kegyelet neked, elhunyt Kortársunk! Midőn e Rólad való rövid visszaemlékezéshez fogok, szeretnék oly magas költői szárnyalással írni: a szeretet, az őszinte tisztelet és hála magasztos eszméit oly mértékben Írásomba önteni, amilyen mértékben Te mint volt buzgó professzor, mint önzetlen jó kollega csak megérdemlenéd. Ne várj azonban ez érzékeny helyzetemben tőlem, régi barátodtól költői virágokat, hisz ez nem is volna méltó ahhoz a szerénységhez, ahhoz a puritán egyszerűséghez, mely mindenkor jellemző vonásod volt. Elmondom, elsiratom tehát újból, mint a sírhalmodnál mély megilletődéssel tettük, úgy a magam, mint az összes Téged szerető, nagyrabecsülő professzortársaid őszinte kanyeit és mélységes részvétét, a jelen pillanatban épen oly bánatos érzéssel, mint amikor a Rólad szóló gyászhírt vettük. Mert gyászhíres nemcsak azért volt ránk nézve fájdalmas, hogy Benned egy jó barátot veszítettünk, hanem azért is, mert sírba vittél magaddal egy nagy darabot ama professzorokból, akik nemcsak maguknak és magukért, hanem kartájaikért is sokat és sokszor önzetlenül dolgoztak. És ez az, ami a szeretetünk s nagyrabecsülésünkön kívül emléked iránt hálára is kötelez bennünket-Most pedig mintegy magam elé varázsolom a kis serdülő Török Miskát, ott az ő szülővárosában, a bajai főgimnázium padjaiban. Szinte magam előtt látom mosolygó kerek arcát, midőn 3 -