Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1942
Dr. Ágh Lajos 1861 1942. Mindenki számára a „jó ember“ volt. Pályakezdésekor még tudós ambíciókat táplált magában, de azután csak tanár akart maradni. Az is volt, csak az iskola falai között élt. Mindenki szerette, becsülték benne a jó családapát, a mindenek felett való jószándékot, a társadalmi élet hasznos tagját. Tanítványai megérezték benne a szívet, amely az iskolát egyetlen nagy családnak látta. Nem is volt ellenzője sohasem jóságos rendelkezéseinek, mindig mindenkivel szemben megtalálta a kellő hangot, amely mindekor finom és halk volt. A csendes, keveset beszélő emberek közé tartozott, azonban szavai így sem vesztették el sohasem hatásukat. Sopronmegye szülötte volt, Csapodról indult az életnek (1861. I. 3.), s közöttünk halt meg. (1942. VIII. 24.). Középiskolai tanulmányait asoproni bencés gimnáziumban, az egyetemet Budapesten végezte, ugyanott tett bölcsészdoktorátust is. Magyar, latin, német nyelv és irodalomból szerzett képesítést. Pályája kezdetén a prom. rend szombathelyi, majd keszthelyi gimnáziumaiban volt tanár, majd Szentesre, illetőleg Szentgotthárdra került, végül intézetünkhöz helyezték, ahol 1900. szeptemberétől egészen nyugalomba vonulásáig (1926. X. 1.) tanított. Hosszú életet adott neki az Úr, ennek legérdemesebb részét a magyar ifjúság nevelésének szentelte. Megérdemelt pihenését is másfél évtizeden át élvezhette. Úgy halt meg, hogy csak barátokat hagyott hátra. „Az örök világosság fényeskedjék neki!“ Dr. Augusztinovicz Elemér Német Vilmos 1875-1942. Győrben született 1875-ben, természetrajz-kémiából szerzett képesítést, pályáját az ógyallai csillagdában kezdte, Szentgotthárdra nevezték ki tanárnak, onnan került hozzánk. Tőlünk ment nyugalomba. Csak 1-2 évig élvezhette a megérdemelt pihenést, Budapesten halt meg az elmúlt évben. Széleskörű volt az érdeklődése, szakképzettsége miatt bízzák reá a városi vegyvizsgáló állomás vezetését is. Tanítványaival megszerettette a természetvilágát, minden kirándulásnak, tanulmányútnak ő volt a lelke éveken keresztül. Derűs kedélyű, optimista világnézetű emberként szemlélődött, tanított, élt és nevelt. Szerette a zenét, a csendes beszélgetést, jóízű történeteivel gyakran kedvre derítette munkában megfáradt dolgozótársait, tanítványaival is mindig közvetlen hangon érintkezett. Szívesen hallgatták tanításait kis- és nagydiákok egyaránt, kapcsolatban állottak vele azután is, hogy eltávoztak az intézetből. Szociális érzékkel melegen törődött a tanulók dolgaival iskolán kívül is. Jó ember volt, emlékére szíves szeretettel gondolnak munkatársai, növendékei egyaránt. Dr. Augusztinovicz Elemér