Állami főreáliskola - Széchenyi István gimnázium, Sopron, 1942

Dr. Ágh Lajos 1861 1942. Mindenki számára a „jó ember“ volt. Pályakezdésekor még tudós ambíciókat táplált magában, de azután csak tanár akart maradni. Az is volt, csak az iskola falai között élt. Mindenki szerette, becsülték benne a jó családapát, a mindenek felett való jószándékot, a társadalmi élet hasznos tagját. Tanítványai megérezték benne a szívet, amely az iskolát egyetlen nagy családnak látta. Nem is volt ellenzője sohasem jóságos ren­delkezéseinek, mindig mindenkivel szemben megtalálta a kellő hangot, amely mindekor finom és halk volt. A csendes, keveset beszélő emberek közé tartozott, azonban szavai így sem vesztették el sohasem hatásukat. Sopronmegye szülötte volt, Csapodról indult az életnek (1861. I. 3.), s közöttünk halt meg. (1942. VIII. 24.). Középiskolai tanulmányait a­­sop­roni bencés gimnáziumban, az egyetemet Budapesten végezte, ugyanott tett bölcsészdoktorátust is. Magyar, latin, német nyelv és irodalomból szerzett képesítést. Pályája kezdetén a prom. rend szombathelyi, majd keszthelyi gimnáziumaiban volt tanár, majd Szentesre, illetőleg Szent­got­thárdra került, végül intézetünkhöz helyezték, ahol 1900. szeptembe­rétől egészen nyugalomba vonulásáig (1926. X. 1.) tanított. Hosszú életet adott neki az Úr, ennek legérdemesebb részét a magyar ifjúság nevelésének szentelte. Megérdemelt pihenését is másfél évtizeden át élvezhette. Úgy halt meg, hogy csak barátokat hagyott hátra. „Az örök világosság fényeskedjék neki!“ Dr. Augusztinovicz Elemér Német Vilmos 1875-1942. Győrben született 1875-ben, természetrajz-kémiából szerzett képesí­tést, pályáját az ógyallai csillagdában kezdte, Szentgotthárdra nevezték ki tanárnak, onnan került hozzánk. Tőlünk ment nyugalomba. Csak 1-2 évig élvezhette a megérdemelt pihenést, Budapesten halt meg az elmúlt évben. Széleskörű volt az érdeklődése, szakképzettsége miatt bízzák reá a városi vegyvizsgáló állomás vezetését is. Tanítványaival megszerettette a természetvilágát, minden kirándulásnak, tanulmányútnak ő volt a lelke éveken keresztül. Derűs kedélyű, optimista világnézetű emberként szem­lélődött, tanított, élt és nevelt. Szerette a zenét, a csendes beszélgetést, jóízű történeteivel gyakran kedvre derítette munkában megfáradt dol­gozótársait, tanítványaival is mindig közvetlen hangon érintkezett. Szíve­sen hallgatták tanításait kis- és nagydiákok egyaránt, kapcsolatban állot­tak vele azután is, hogy eltávoztak az intézetből. Szociális érzékkel mele­gen törődött a tanulók dolgaival iskolán kívül is. Jó ember volt, emlékére szíves szeretettel gondolnak munkatársai, növendékei egyaránt. Dr. Augusztinovicz Elemér

Next