Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1886

öltözékben kár eshetnék, hiába e néma kérés, a dada megfordul vele és a gyermek­eír vágyának ki nem elégitése miatt. íme itt e tükör, pillantsom belé asszonyom s arczán lelkének egész küzdelme meglátszik. Már veszem észre, hogy nem sokáig birja ki s a következő pillanatban feledve toilettet, feledve a vá­rakozókat, rajongva csókolgatja örömtől mosolygó gyermekének duzzadt arczácskáját. Másnap a jelenet ismétlődik, de a tegnapiak emléke miatt ellenkező kifejlettel s a siró gyermeket gyorsan el­távolítják. Csitítják hol ezzel, hol mással, míg vágyát más útra terelve kielégítik. Hányszor ismétlődik ez addig is, míg a gyermek vágyait szavakban közölheti ? Elégszer arra, hogy a gyermek gyenge elméje emlékébe vés­heti azt, hogy az elégületlenség kifejezése legtöbbször czélhoz vezet. Vágy, megelégedés és elégületlenség azok a jelenségek, melyek a lélek első mutatói. A vágy még olyan, min­t kívülről irányozni nem lehet, de a megelégedés és elégületlenség előidézése már hatalmunkban van s vigyázzunk ne­hogy a jellem első csiráját a vágyak kielégítésére czélzó törekvést hamis útra vezessük! Nem oszthatom Rousseau nézetét, ki a gyermeket meg akarja óvni az elégületlenség lehető kellemetlenségeitől, de nem érthetek egyet azokkal sem, kik a lélek edzését már a bölcsőben szeretnék kezdeni, csupán a vágy útját a megelégedés felé szeretném elzárni ama szekér előtt, melynek lovai makranezosak. Pedig a makran­­czoskodás első jele ott van, mikor a gyermek azért sír, mert a sírást czélhoz vezetőnek ismeri fel. Hány éves vagy hónaposnak kell lennie, hogy lelke erre képes legyen? Felelni erre ki tudna? Csak annyi bizonyos, hogy nem ez egyetlen alakban nyilvánul a vágy s nem ez egyetlen alkalom az, mely a gyermek jellemfejlődésének hibás irányt adhat Szóljak talán a dadákról is? Nem hiszem, hogy ezért érnék vele. Csak a következetesség az egyetlen mód, melylyel még a könnyelműnek, sőt elhibázottnak mondható cselekvés is, ha nem is hasznossá, de legalább lehetőleg ártalmatlanná tehető, s melynek alkalmazását nem lehet elég korán kezdeni. Mert a szigor akkor, midőn a gyermek már szavakban fejezheti ki vágyait, ha ezek elérésére az elégületlenség mutatását alkalmas eszköznek tudja, csak ingerli a gyermekben feléledt makronczáskodást, és nagy időnek kell elfolynia, míg feledve lesznek amaz emlékek, mikhez e rossz hajlamok fűződnek. S mivel a gyermek már tud valamit, meg kell kezdeni a vágyak olynemű irányzását, mi a tudáson alapszik.

Next