Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1896

Az intézet 44 ik évének rövid története A második Ezredév első éve hatalmas fordulópontot jelöl intézetünk életében. Ez évben nyert eddig 7 osztályú gymnasiumunk mint teljes 8 osztályú középiskola nyilvánosságot, ez évben bocsá­totta az intézet 6 nyolc­ osztályt végzett növendékét érettségi vizs­gálatra. A­mire több éven át törekedtünk, végre sikerült elérnünk. Nagy szolgálatot tettünk a t.­ez.­szülőknek, kiknek nevelési gond­jait elvállaltuk, mivel fiainak nevelését befejezhettük és a jól vég­zett munka biztos öntudatával azokat átadhattuk az életnek. Nagy szolgálatot tettünk a nevelésügynek, melynek szolgálatában áll in­tézetünk már 44 év óta, hogy a­­fiatalságot akkor is részesítjük a lelkiismeretes vezetés áldásaiban, mikor leginkább van szüksége reá. Az intézet alapítója a 16­ életévet jelölte meg a nevelő­intézeti nevelés határául, de ezen határpont betartásától már ő­neki is el kellett térnie a középiskola fejlesztésével. Tudom, hogy nagy feladatra vállalkoztam, mikor az intézeti nevelés ezen határát le­döntöttem, de tudom azt is, hogy csak így teljesíti intézetünk kulturmisszióját, mikor a hazának kötelességtudó, lelkiismeretes és törekvő munkásokat nevel. A nevelésnek nincs határa, csak az életkorral párhuzamosan haladó szakaszai vannak. A nevelés első szaka a gyermekszobában játszódik le, a második az iskolában, a harmadik az életben. A nevelőintézet átveszi a nevelést azon időben, mikor a gyermek iskolába jár, mi tehát természetesebb, minthogy azt kiterjeszti az iskolai élet egész tartamára. A nevelési elvek ugyanazok maradnak, csak alkalmazásuknál bizonyos foko­zatot kell betartani. De mégis egy változtatást kellett eszközölni, de ez csak külső tény; el kellett különíteni a felnőtteket a kicsi­nyektől és itt be is tartottam az intézet alapítójának elvét, hogy a 16. életévnél idősebbeket már el­különíteni a kisebbektől. Osz­tályokhoz kötöttem ezen elkülönítés elvét, a­mennyiben a VII. és VIII. osztálybeliek külön dolgozóteremben nyernek elhelyezést.

Next