Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1913
Lahne Vilmos királyi tanácsos. Rövid két év múlt el azóta, hogy intézetünk ünnepet ült, a negyedszázadot, az oktatásban eltöltött férfiúnak megkoszorúzását Két év nem nagy idő, de néha percek alatt születnek meg nagy eredmények. Ez az iskolai év is meghozta a maga örömét, ismét ünnepelünk. Csakhogy most meg kell osztanunk az ünneplést Sopron városának intelligenciájával, mivel most szeretett igazgatónkat nemcsak mint az ifjúság oktatóját s nevelőjét, hanem mint a közügyek lelkes bajnokát üdvözöljük. E tekintetben pedig már nem csupán a mienk, hanem követeli magának az a város, amelynek boldogulására szentelte mindazt az időt, amit el tudott venni a pihenéstől, s ami még az ifjúság nevelése mellett fenmaradt. Több mint 20 esztendeje, hogy életének minden órája, amit egyéb munka le nem köt, a közügyeké. Nincs a közéletnek olyan tere, ahol egyénisége nélkülözhető lenne. Bámulatos testi és szellemi energiája a város első munkájává avatta. Alig hogy mint fiatal ember átvette édesanyja elhalálozása után az édesatyja által alapított intézet vezetését, munkakedve máris szűknek találta a keretet tehetségei érvényesítésére. Munkabírását, de még mély belátását is nem elégítette ki a speciális hivatásával járó foglalkozás, mert belátta, hogy aki a társadalomnak akar nevelni, annak elsősorban a társadalmat kell ismernie, emberek között kell forognia.