Laehne-féle gimnázium, Sopron, 1913
m ragad minden alkalmat, hogy polgártársainak érdekeit szolgálja. Minden időről-időre felvetődő mozgalomban ott találjuk őt az elsők között, a mozgató szellemek között, mert célja nem pusztán az, hogy nevét forgalomba hozza, hanem, amely ügyet támogat, azt előbb alaposan meg is iparkodik ismerni. Ebből érthető meg az a ritka tény, hogy neki mindenhez van egy talpra esett szava, mindenben van egy egészséges, eredeti gondolata. Ennek a nagyarányú, önfeláldozó munkának jutalma az a kitüntetés, amelyben Ő cs. és kir. apostoli Felsége 1913. október 24-ikén kelt legfelsőbb elhatározásával a közügyek terén szerzett érdemeiért a kir. tanácsosi címet díjmentesen adományozni méltóztatott. A kitüntetés nagysága és szokatlansága — hiszen középiskolai igazgató ezzel a címmel ezideig kitüntetve alig volt — csak annak a testet-lelket emésztő munkának jutalma. A legfelsőbb királyi kegy ilyetén megnyilvánulása osztatlan örömet keltett városszerte. Sopron szab. kir. város főispánja Dr. Baán Endre és a város polgármestere Dr. Töpler Kálmán, nagyrabecsülésük jeléül személyesen nyújtották át a kitüntető okiratot szeretett igazgatónknak. A város örömének őszinte megnyilvánulása volt az a bankett, amelyet a Kaszinó éttermében meghitt jó barátai és tisztelői rendeztek ünneplésére. Ehhez az általános öröm megnyilvánulásához járult hozzá a főgimnázium tanári kara, amikor az október 31-ikén tartott tanári értekezlet keretében Freész Endre őszinte és meleg szavakkal tolmácsolta a tanári kar örömét ezen kitüntetés alkalmából. Az ünneplést az ifjúság díszgyülése tette teljessé. Díszgyülésen üdvözölték a tanulók szeretett igazgatónkat s ami szépet s gyönyörködtetőt tud produkálni a gyermeki lélek, mind odanyujtották vezető atyjuknak.