Csöndes-féle tan- és nevelő intézet, Sopron, 1874
e nében e törvények követésére nézve kényszer nem létezik, sőt az emberi haladás és felvilágosodás mélhatlanul megköveteli, hogy léteznie ne is legyen szabad : a kiskorúak e tekintetben is kényszer alá esnek, kül- és beléletük egy iránt ellenőrzés alatt van, míg elméjük kipallérozása, szivek érzelmeinek megnemesítése, lelkiesmeretek ápolása s végre a megszokás által ama törvények önakarata tiszteletére alkalmasokká lesznek. Tekintve most már, hogy az erkölcsi törvényt még csak tanuló, annak követésére, alkalmazására kellő értelemmel s akarat erővel nem biró kiskorú minden lépten nyomon botlást követhet el, tagadhatlan, hogy az erkölcsi ellenőrzésnek folytonosnak kell lennie s a növendék egész életére, cselekményeinek összegére kiterjednie ; mert egy-egy rész példa látása csak pillanat műve, egy-egy rész alkalom hamar kisértetbe ejt s egyszerre lerontja azt a mit fáradsággal és tán hosszú ideig építgettünk. Tehát még egyrészt igaz az, hogy a neveléssel csak hivatott egyén foglalkozhatik, másrészt tagadhatlan hogy e hivatott egyénnek a józan elvekkel korlátolt hatalmának kell lennie a növendék fölött s ennek életét, cselekményei összeségét folyton ellenőriznie. Hogy a növendék szorosan vett testi nevelése az erkölcsivel kapcsolatosan s egybehangzókig kezelendő, azt alig kell említenünk. A folytonos erkölcsi ellenőrzés, vezetés, e szükségességéről való meggyőződés hozta létre az elkülönzött házi nevelést, melynél a neveléssel foglalkozó egyén teljes munkásságát a növendék nevelésére s tanítására fordítja s ennek életére, cselekvényeire, folyton felügyel. Ámde — nagy tisztelet a kivételeknek — kik lesznek házi nevelőkké, úgynevezett praefectusokká, mai napság? A kellő szakképzettségű, tapasztalt nevelő s positív ismeretekkel felruházott tanár, a tudományok tág mezején eligazodó tudós.