Katolikus leánygimnázium, Sopron, 1920
Dr. Török Veremund, 1867. december 22. — 1921. február 17. Iskolánkat a lefolyt tanévben mélyen megrázó gyászeset és nyomában súlyos, nagy veszteség érte. A senkit nem kímélő halál elragadta tanári karunk fejét, intézetünk első igazgatóját, kinek halálakor megkonduló harang bús hangja, mely nem várt távozását hirdette, egyaránt könnybe, zokogásba és gyászba borította taníványait és tanári karát, kik kivétel nélkül rajongásig szerették; az előzők, mint legszeretőbb atyát, az utóbbiak, mint igazán bölcs és nagyon tapintatos vezetőt. Benne elhúnyt egy mély hitű pap, egy tántoríthatatlan hűségű szerzetes, a tanügy egy lelkes barátja, egy lánglelkű tanár, intézetünknek nemcsak feje, hanem igazi büszkesége és ékessége. Szemeit örök álomra lezáró jó igazgatónk 1867 december 22 én született Szentgotthárdon. Gimnáziumi tanulmányait a sz. Benedek-rend kőszegi és soproni gimnáziumaiban, majd Pannonhalmán végezte. Ugyanitt elvégezvén főiskolai tanulmányait 1893 július 6-án áldozópappá szenteltetvén, egy évig a bencések pápai, majd 27 évig soproni főgimnáziumában tanított. 1913-ban lett a soproni szentorsolyarendi kath. leánygimnázium igazgatója. Ott állott intézetünk bölcsőjénél s iskolánknak és tanári karunknak mindvégig dísze volt. Jellemezte a keresetlen egyszerűség, feltétlen lelkiismeretesség, finom tapintat, erősen magyaros és mélyen vallásos érzés. Igazi mintaképe volt a szaktárgyait nagyon kedvelő, magát állandóan képező, hazáját és a természetet rajongásig szerető tanárnak, kinek előadásaiból e kettős szeretet annyi melegséggel, oly mély meggyőződéssel átitatott bensőséggel folyt, mely kedves, lebilincselő egyéniségének tanítványai részéről legbensőbb bizalmat és ragaszkodó szeretetet biztosított. Csendesen, szerényen, minden feltűnést és zajt kerülve dolgozott. Buzgón fáradozott azon, hogy a reá bízottak lelkében ne csak a tudomány és művelődés, hanem a vallás és erkölcs szeretét is mélyen meggyökereztesse. Épen egyik legnemesebb öröme — az ezidén tartott első érettségi vizsgálat — elől ragadta el a kérlelhetetlen halál. Nem bocsáthatta az élet rögös útjára az intézetének először örök