Katolikus leánygimnázium, Sopron, 1931

AZ EGYHÁZ PEDAGÓGIÁJA. írta dr. Szántó Antal. A modern pedagógiai irányok és elméletek közül gigászi alkotás­ként emelkedik ki a katholikus egyház pedagógiája, amely két­ezeréves történetével és dicsőségével megérdemelte a paedagogia perennis nevet, ahogy a katholikus egyház pedagógiáját nevezik. Az egyház pedagógiai eszményét, alaptörvényeit, módszerét Krisz­tustól örökölte, akit úgyszólván minden pedagógiai rendszer a pedagó­gusok mesterének tekint, tehát pedagógiai működésében Krisztust követi, akitől a parancsot kapta : „tanítsatok minden népet . . .“ (Máté 28, 18.). Krisztus a gyermekek és felnőttek nevelését egyaránt feladatának tekin­tette. Ezen az úton elindulva az egyház mindig azon az állásponton volt, hogy a nevelés nem kizárólag iskolai tevékenység, hanem társadalmi funkció, társadalmi életnyilvánulás, amelynek a bölcsőtől a koporsóig szüntelen érvényesülnie kell, mint azt legújabban egyes pedagógusok világosan kiemelték. Az egyház ennélfogva nem elégszik meg a kizárólagos iskolai neveléssel, hanem nevelési tevékenységét minden életkorra és az egész társadalomra kiterjeszti. A hamut, virágot, vetéseket szentelő egyház nagyrabecsüli a ter­mészetet ; a gépeket, iskolákat, templomokat szentelő egyház nagyra­becsüli a kultúrát, de legtöbbre becsüli és legjobban szereti az embert. Krisztus álláspontján van, aki azt mondotta : „hagyjátok a gyermekeket hozzám jönni és ne tiltsátok el, mert ilyeneké az Isten országa (Luk, 18, 16.) ; nézzétek az ég madarait ... a ti mennyei Atyátok táplálja azokat, nem értek-e ti többet azoknál“ (Máté 6, 26.) ? A gyermek, az ember értékének felfedezése nem a legújabb idők pedagógiájának az érdeme, mert az egyház már kétezer éve hirdeti. Nem a modern pedagógia gyümölcse a pedagógiai erős sem, hanem az egyház kétezer­éves, szent szenvedélye, amelynek tüzében olyan embereket kovácsolt, akik minden időkben hirdetni fogják pedagógiai művészetének töké­letességét.

Next