Katolikus leánygimnázium, Sopron, 1940
Üdvözlégy Atyánk! A lenyugvó alkonyati napsugár bíborpirosra csókolja a felhőket, mielőtt az elmúlásba hanyatlanék. A hasadó hajnal égő bíbora a napkeltét jelenti. Jön a mennybolt fejedelme, az életfakasztó napsugár és vele az új nappal, az érdemszerzésre szolgáló újabb idő. Alig tért meg gyászoló szívünk elhunyt jóságos Püspök Atyánk ravatalától, már az egész egyházmegyével együtt bennünket is foglalkoztatott a kérdés: ki lesz a nagy Elköltözöttnek méltó, szent Utódja? Soká kellett várnunk, míg a szellő szárnyán érkezett a hír. Van már Atyánk, van már kegyelmes Pásztora az elárvult győri egyházmegyének, báró altorjai Apor Vilmos őnagyméltósága fennkölt személyében. Még nem ismertük, csak a hír előzte meg jöttét. S ha valaha, úgy ezek a hírek igen nagy megnyugvást, bizalmat, örömet és sok szép reményt keltettek bennünk. Mikor pedig április 17-én magas személyében először jelent meg intézetünkben, már muzsikáltak a szívek és úgy találtuk, hogy a hír ígérete messze mögötte marad a boldogító valóságnak. Szentéletű, végtelen atyai jóságú, a maga nemében szinte páratlan szolgálatkészségű Kőpásztort vesztettünk dr. Breier István püspök elköltözésével. De úgy tapasztaljuk, hogy jó Atyánk itt hagyta Illésként az Ő szellemét, sőt talán kétszeres buzgósággal, jósággal, segíteni akarással. Ezért örvendezünk kegyes új Főpásztorunknak, ezért üdvözöljük () Excellenciáját nemcsak a legnagyobb szeretettel, a legmélyebb tisztelettel, a gyermeki engedelmességgel és hódolattal, hanem egyszersmind a legteljesebb bizalommal, és a legmesszebbmenő készséggel bízzuk magunkat, intézetünket és egész leányifjúságunkat bölcs és jóságos vezetésére, irányítására. Engedje a Mindenható Isten, hogy hosszú évtizedeken át kormányozza báró altorjai Apor Vilmos kegyelmes Püspök Atyánk a győri egyházmegye apró és nagy báránykáit. /