Állami leánygimnázium, Sopron, 1938

Hitünk nyomán ... Majd húsz esztendeje hordja már a magyar nemzet a trianoni keresztet. Ennek súlya alatt roskadtak le népünk szebb világot látott rétegei, ennek terhétől rokkant meg jobb sorsra érdemes középosz­tályunk, ebbe ütközött bele magasabb színvonalra törekvő egyszerű népünk! ... Ez a minden magyart vértanúi sorsra ítélő kereszt a vál­­lunkon van még ma is! ... A szenvedések és nélkülözések azonban emelték lelkünket! . . . És minél súlyosabbak voltak a szenvedések és minél nagyobbak voltak a nélkülözések, annál szilárdabbá vált bennünk ember-voltunk neme­sebb része, a lélek és ennek legegyetemesebb megnyilatkozása, a hit. Majd húsz esztendeje imádkozza a magyar csendes ajkon, nótás hangon a maga Trianon-szülte imádságát, a nemzeti Hiszekegyet, s imádkozni és énekelni fogja mindaddig, míg annak mind a négy sora teljesült. A vallásos hit mellett kiszilárdult bennünk egy másik, mely a vallás hangján indul, de azután a földi igazság talajába ülteti a fel­támadásba vetett remény fáját! .. . Az Úrnak 1938-ik, első szent királyunk halálának 900-ik eszten­dejében a magyar feltámadás hittel ápolt fája virágot hozott, az utána következő ebben pedig új ágat hajtott! ... Virágja az az egy millió magyar, mely visszatért az anyaországhoz, új ága pedig az az ősi test­vérnép, mellyel ezer esztendő közössége fűzött össze bennünket — magyarokat. Amikor ez az Évkönyv innen a nyugati végekről, a hűség váro­sából elindul és bekopogtat azokon az ajtókon is, melyek húsz esz­tendőnek utána az 1938—39-ik iskolai év folyamán nyíltak meg előtte, legyen első szava az üdvözlés, mellyel köszönti a felvidéki magyar testvéreket és a hűség népét és legyen második szava a közös hit fakasztotta ima, melynek nyomán járva közös sorsunk szebb jövőjét együtt munkálhassuk és egyesült erővel Istenbe vetett örök hitünkkel be is fejezhessük. Hiszünk egy Istenben, Hiszünk egy hazában, Hiszünk egy isteni örök igazságban, Hiszünk Magyarország feltámadásában. — Amen.

Next