Állami leánygimnázium, Sopron, 1939
A soproni állami leánygimnázium 1939—40-ben nyugalomba vonult tanárai. A lefolyt tanévben intézetünknek három kiváló, köztiszteletben álló tanára vonult nyugalomba, Friedrich Valéria, Soltné Spiegelhalter Ibolya és Szárits Karola mondtak búcsút az iskolának; egyikük megrendült egészségi állapota miatt, a másik szociális okokból, a harmadik pedig teljes szolgálati idejének lejárta után. Mindhármuk működése díszére vált iskolánknak, hasznára az ifjúságnak. Munkában eltöltött életük egy-egy darabját képezi intézetünk történetének. Fájó szívvel látjuk távozásukat s pályafutásukra visszatekintve, szeretettel adózunk emléküknek. * Friedrich Valéria tanulmányait Lugoson és Temesvárt végezte és 1911. április havában kezdte meg működését intézetünknél, az akkori soproni állami felsőbb leányiskolánál. Ettől kezdve mint a pedagógia lelkes munkása dolgozott 28 éven keresztül, s buzgó kötelességteljesítéssel párosult alapos szakképzettségével példaképe lett a jó tanárnak. Egyéniségét legjobban akkor ismerhetjük meg, ha szemügyre vesszük három irányú munkásságát. Milyen volt mint tanár, mint nevelő és mint kortárs? Tanári munkáját mindig teljes odaadással végezte. A maga szerénységével rendületlenül hitte, hogy a tanár az ismeretek közlésével kötelességének csak felét teljesíti. A másik feladata az, hogy a gyakorlati életre előkészítse, helyes világnézet kialakítására nevelje a gondjaira bízott ifjúságot. Huszonnégy évi internátusi nevelői működése során hívatott, rátermett nevelőnek bizonyult. Finom tapintattal mindig az egyénhez tudta mérni nevelői eljárását s a zárkózott természetű gyermekek lelkéhez is megtalálta a biztosan járhatót utat. Mint kortárs a felebaráti szeretet megtestesülése volt. Nem lehetett tőle olyan szívességet kérni, melyet ne teljesített volna. Önzetlen, áldozatos lelkű jóbarát volt az első naptól kezdve.