Állami leánygimnázium, Sopron, 1939

A soproni állami leánygimnázium 1939—40-ben nyugalomba vonult tanárai. A lefolyt tanévben intézetünknek három kiváló, köztiszteletben álló tanára vonult nyugalomba, Friedrich Valéria, Soltné Spiegel­halter Ibolya és Szárits Karola mondtak búcsút az iskolának; egyikük megrendült egészségi állapota miatt, a másik szociális okokból, a har­madik pedig teljes szolgálati idejének lejárta után. Mindhármuk mű­ködése díszére vált iskolánknak, hasznára az ifjúságnak. Munkában eltöltött életük egy-egy darabját képezi intézetünk történetének. Fájó szívvel látjuk távozásukat s pályafutásukra visszatekintve, szeretettel adózunk emléküknek. * Friedrich Valéria tanulmányait Lugoson és Temesvárt végezte és 1911. április havában kezdte meg működését intézetünknél, az akkori soproni állami felsőbb leányiskolánál. Ettől kezdve mint a pedagógia lelkes munkása dolgozott 28 éven keresztül, s buzgó kötelességtelje­sítéssel párosult alapos szakképzettségével példaképe lett a jó ta­nárnak. Egyéniségét legjobban akkor ismerhetjük meg, ha szemügyre vesszük három irányú munkásságát. Milyen volt mint tanár, mint nevelő és mint kortárs? Tanári munkáját mindig teljes odaadással végezte. A maga sze­rénységével rendületlenül hitte, hogy a tanár az ismeretek közlésé­vel kötelességének csak felét teljesíti. A másik feladata az, hogy a gyakorlati életre előkészítse, helyes világnézet kialakítására nevelje a gondjaira bízott ifjúságot. Huszonnégy évi internátusi nevelői működése során hívatott, rá­termett nevelőnek bizonyult. Finom tapintattal mindig az egyénhez tudta mérni nevelői eljárását s a zárkózott természetű gyermekek lelkéhez is megtalálta a biztosan járhatót utat. Mint kortárs a felebaráti szeretet megtestesülése volt. Nem le­hetett tőle olyan szívességet kérni, melyet ne teljesített volna. Ön­zetlen, áldozatos lelkű jóbarát volt az első naptól kezdve.

Next