Állami leánygimnázium, Sopron, 1940
Hitünk nyomán ... Az 1938—39. tanév végén közrebocsátott Évkönyvünk első lapján állt az a két szóból álló cím, melyet itt most megismétlünk. — Hitünk nyomdokain járunk. Két évtizede tapossuk a magyar nemzet kálváriás útját. Két évtizede imádkozzuk minden nap nemzeti hitvallásunkat. Nem csak mondtuk, hanem hittük is, hogy hazánk feltámad! ... És hisszük a jövőben is, mert ez a hit a mi erősségünk! Az alatt a tanév alatt, melyről a következő lapok számot adnak, két ízben gyarapodott hazánk területe. Visszatért az anyaországhoz Észak-Erdély és visszaszereztük Dél-Magyarország azon részeit, melyeket a trianoni szerződés Jugoszláviához csatolt. — Észak-Erdélyt a második bécsi döntés 1940. augusztus 30-án csatolta hazánkhoz, a délvidéki ősi magyar határt pedig 1941. húsvét ünnepén érték el diadalmas honvédeink. Két évtizedet meghaladó nehéz rabság bilincsei törtek szét Erdélyben és a Délvidéken. Két millió magyar testvérünket nyertük vissza. Az ősi magyar föld nem magyarajkú, de egy évezreden át a magyar hazához hű lakosait régi szeretettel fogadtuk és régi barátsággal óhajtjuk megtartani. Nyugatról Keletre induló népvándorlás korszakát éljük! .. . Föld mélyéből szabadított erők szárnyán száguldanak Európa területén hont alapító emberek Nyugatról Kelet felé! . . . Népünk élete, nemzetünk sorsa, hazánk területe attól függ, megálljuk-e helyünket a XX. század most dúló nagy viharában. Szent hitünk szilárd alapján állva közös munkába fektetett minden erőnkkel egybefogva, összetartva, Isten segítségével diadalmasan vívjuk meg új honfoglalási harcunkat! ... Kard szerezte, kereszt tartotta meg hazánkat. Kard szerzi vissza azokat a Fészeket, melyeket vesztünkre törő elleneink elvettek és szeretet — kereszt tövéből fakadó szeretet — fogja megtartani ősi örökségünk visszatért darabjait. Nyugat kapujában álló városunk, a Civitas Fidelissima falai közt kötelességszerű munkában eltöltött esztendő záróünnepén hálatelt szívvel köszönjük az Egek Urának, hogy megengedte, hogy dolgozhassunk. Köszönjük, hogy annyi örömmel töltötte el lelkünket és valóra váltotta hitünk nyomán fakadó reményeinket. Köszönjük, hogy visszavezérelte hozzánk Észak-Erdély és Dél-Magyarország népét, szeretett testvéreinket! Mindazt, amit egy esztendő leforgása alatt tettünk, akartunk és hittünk, egész lelkünket felajánljuk az egyesült magyarságnak és kérjük népünk minden fiát, hogy ne lankadjon keblünkben a hit, ne hallgasson el a közös hit — fakasztotta ima, melynek nyomán járva közös sorsunk szebb jövőjét együtt munkálhassuk és egyesült erővel, Istenbe vetett hittel meg is szilárdíthassuk. Hiszünk egy Istenben, Hiszünk egy hazában, Hiszünk egy isteni örök igazságban, Hiszünk Magyarország feltámadásában. — Amen.