Evangélikus líceum és tanítóképző intézet, Sopron, 1931
IS Intézetünk története röviden. A dunántúli ág. h. ev. egyházkerület soproni tanítóképzőintézetének eszméje 1826-ban, a kemenesaljai esperesség gyűlésén merült fel először, minek folytán az egyházkerület 1829- ben megbízta Szabó József soproni ev. főiskolai (liceumi) tanárt a neveléstannak rendkívüli órákban való előadásával, a soproni gyülekezet orgonistáját pedig az orgonajáték tanításával, hogy a tanítói pályára készülő fiatalemberek megfelelő tanítói szakképzettséggel indulhassanak pályájukra. A soproni ev. tanítóképző-intézetnek ez a kezdetleges formája megmaradt 1853-ig, amidőn Pálfy Józsefre, a volt nagygeresdi lelkészre bízták a soproni liceum theológiai és tanítóképzői tanfolyamának (szeminárium) vezetését. Pálfy kezdettől fogva külön épületbe helyezendő önálló tanítóképzőre gondolt s volt lelkében hit, buzgóság, bátorság, lelkesedés. És voltak kiváló férfiak, kik hasonló hitbuzgóságtól és eszméktől vezéreltetve Pálfynak barátilag segítőkezet nyújtottak a terv végrehajtására. Ilyen férfiak (Király József Pál, Kolbenheyer Mór) apostoli tevékenysége és az evangélikus áldozatkészség (Benczúr Márton, Murmann Péter, a Gusztáv Adolf-Egyesület, stb ) tette lehetővé azt, hogy a mostani soproni ev. tanítóképzőintézet 1858 október 3-án ünnepélyes felavatás után önállóan megkezdhette áldásos működését. Az evangélikus áldozatkészség alapította ezt az intézetet, az evangélikus áldozatkészség tartotta és tartja fenn mindmáig. Az intézet 1858—1883-ig háromévfolyamú, 1883 —1923-ig négyévfolyamú volt és 1923 óta ötévfolyamúvá alakult, azonban sajnos, külső méreteiben nem változott. Az intézet alapítása Pálfy József nevéhez fűződik ; ez a név a hazai tanítóképzés történetében az úttörőkéi és a szer vezőkéi között tündököl. Pálfy halála után, 1869-ben, Király