Evangélikus líceum és tanítóképző intézet, Sopron, 1942
A hazáért élnünk s dolgoznunk kell, de meg is kell érte halni tudni. A magyarság nehéz sorsa még nem fejeződött be, a keserűség poharát fenékig kell üríteni. Mindig s mindig áldozatokat kell hoznunk érette! A legdrágább, mit áldoztunk, vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes a haza ifjúságának, a hős katonának legelseje, nemzetünk büszkesége s reménysége. Elveszítettük, az ellenség színe előtt, az orosz harctéren, 1942. augusztus 20-án lezuhant repülőgépével s hősi halált halt. De dicső emlékét felejthetetlenül véste be minden magyar szívébe! Az ő élete s működése legyen mindnyájunknak, de különösen ifjúságunknak mintaképe! Életek jönnek s múlnak, de az élet örök. Van feltámadás! A magyar ifjúságnak hinnie kell e feltámadásban, hinnie kell a megújhodásban, hinnie kell viruló, örök Magyarországban!