Állami felső kereskedelmi iskola, Sopron, 1907
á nyunk sokat költött, aminek eredménye helyenként a szépen díszlő fenyvesek sorozata. Liesen túl nem messze bukkan elénk először a tenger. Lilaszin párázat fekszik rajta, a Veglia, Cherso, s a Canale Maltempo kezdetén álló Scoglio San Marco sziklapiramisa mint apró púpok feküsznek a hamvas vízben, melynek színes keretet ad Buccari, Portore, szemben az isztriai partokon Abbázia, Lovrana, ska kifehérlő házcsoportjai, a háttérben álló isztriai hegyek, óriás árnyaikkal. Lejebb-lejebb szádunk, tisztán kivehetjük már a barna vitorlákat, amint pillangószárnyaikkal mozdulatlan lebegni látszanak , amott liliputinak látszó tengerhajók igyekeznek a még mindig mélyen alattunk látszó kikötőbe, mely fölött Tersatto és a Calvariohegy épületei vannak elhintve. Rövid félóra alatt a hegyek fölöttünk elmaradoznak, mély, virágház levegőjű völgyeseken át, honnan teljes virágban álló barack-, mandolafák, pici szőllőkertek integetnek a kis karsztkertekből, néhány pillanat alatt benn robogunk a napsugaras, üde, vasárnap reggeli hangulatú fiumei házsorok közt. Szállásunkra mentünk, a Fiumara-parton épült Susak szállodába. Az élénk, húsvéti vendégjárás idején nem igen válogathattunk szállók dolgában. Külömben a tulajdonos iparkodott bennünket, egy kis szelíd ,nyomás után, jól ellátni s a kaszárnyaszerű új élettel a Dante Infernojára emlékeztető elhelyezésű étteremmel, melynek legelőkelőbb látványosság bizonyára a „medve-macska“ volt, hamarosan megbarátkoztunk. Reggeli után hamar künn voltunk a kikötőben, melynek mozgalmas élete vasútjaival, sorban álló hajóival, daruival, sürgő-forgó munkásaival, kiránduló népségével, raktáraival, halk röptű sirályaival, lágyan ringó kék vizével újra meg újra maga felé vonzott bennünket. Megnéztünk egy tengerjáró hajót, a Lloydtársulat Trieste-jét, közben kihalásztuk nagy gaudiummal egyik tanuló hajózásra kedvet kapott kalapját, aztán a vasárnap délelőtt kínálkozó idejét még rövid sétára használták föl a „Gomila" , a régi Fiume megtekintésére. Érdekesnek érdekes volt a sok szőkébbnél szőkébb sikátor, olaszosan piszkos házaival, kanárimadaraival, sétálgató macskáival, a nedves házfalakkal, meg az utcák fölött reklám-lobogó módra lengő fehér száradó fehérneműekkel, de mégis jól esett, hogy a zeg-zúgos utcákon át fölkapaszkodhattunk a kormányzósági palota felé, melynek gyönyörű architektúrája, a törvényszéki palota impozáns épületével, s József főherceg villájával és hatalmas pálmakertjével hosszan lekötötte figyelmünket. Soká gy.