Állami felső kereskedelmi iskola, Sopron, 1916

ELHUNYT­K EMLÉKEZETÉNEK. . . . Mélységes gyászba borult a háború viharától meg­lépett nemzetünk !­f. Végzet elszólította tőlünk jóságos öreg királyunkat, ő Felsége I. Ferencz Józsefet! . . . „Mindent meggondoltam, — mindent megfontoltam­" — e történelmi jelentőségű szavakkal üzente meg a megrontásunkra törő ellenségeink által reánk kényszerített háborút ! — És ameddig vitéz véreink rendíthetetlen bátorsággal, életüket és vérüket áldozva, küzdöttek a csatamezőn , — az ő nemes alakja imazsámolyára borúlva, összekulcsolt kézzel, ősz fejét lehajtva, mélységes imában kérte az Úr megsegítő kegyel­mét, — a diadalmas, boldogító Béke eljövetelét. „Imádkozik a király!" — E megható, történelmi kép ki­tör­ülhetetlenül vésődött be a magyar szívekbe, mint nemes, fehér emléke a vérzivataros háborúnak ! . . . Fejedelmi trónjáról felhangzó emberi könyörgésének valóraválását nem érhette meg! Magához szólította Őt a Mindenható, akinek akaratában, végtelen fájdalmunkban is, meg kell nyugodnunk ! Szép lelke elszállt, — föl a magasba, ahol örökké ragyog a nap, — hol örök béke honol! — Királyi koronájának felejthetetlen drágagyöngyéhez, di­­csőemlékü Erzsébet nagyasszonyunhoz emelkedett a lelkes . . . Népéért, nemzetéért, — a boldogító béke eljövetelén, ott fönn, a királyok királyának trónusánál, fenkölt hitvesével együtt: „Imádkozik a királyi"

Next