Állami polgári fiúiskola, Sopron, 1923

A SOPRONI M. KIR. ÁLLAMI PETŐFI SÁNDOR-POLGÁRI FIÚISKOLA értesítője AZ 1923/4. ISKOLAI ÉVRŐL. SZERKESZTETTE: LEITNER FERENC IGAZGATÓ. XX. ÉVFOLYAM. Zsigmond Antal , 1868—1924. Zsigmond Antal, iskolánk nyugalmazott tanára, nincs többé. Május 31-én temettük őt és testületünk nevében Berecz Samu búcsúztatta el, megemlékezve róla mint tanárról, jó család­apáról és távolabbi munkálkodásáról. „Erőd és tehetséged sze­rint becsülettel dolgoztál . . . Csak midőn testi erőd és idegze­ted nem bírta tovább, akkor kerestél és találtál enyhet és vigasztalást kis családod körében. Ideális szép családi életet éltél... Jobb férjet és családapát, mint te voltál, keresve sem lehet találni. Melegen érző szíved forró sugaraidból nekünk és tanít­ványaidnak is juttattál". Mindig, midőn a halál kapuja előtt állunk, felvetődik előt­tünk e kérdés: Mi az életnek, az emberiségnek a célja ? Az ember egy láncszeme a fejlődésnek és a tünemények ok és okozati láncolatában nem is találunk feleletet e kérdésre. A cél csak a szellemi világban található meg. „Tudatunk az ismeret általános fogalmain kívül más általános jelentőségű fogalmakat is átfoglal“. (Riehl.) Ezeket nevezzük eszméknek, az igaz, a jó és a szép eszméjének. Midőn ezen értékek szolgálatába szegő­dünk, akkor érezzük lelkünk legmagasabb fokú beteljesedését. E szolgálat eredménye pedig a kultúra, amely hozzánőve a ter­mészethez, egyúttal túlnőtt rajta és miután e fogalmak nemléte­­zést, hanem érvényességet fejeznek ki, azon célok hatán­a/nem méretett ki és a kultúra fejlődése is határtalan. Zsigmond Ar­tai lelkét ezen értékek szolgálatába állította, élete nem volt céltalan.

Next