Soproni Szemle, 1982 (36. évfolyam, 1-4. szám)
1982 / 3. szám - LEVÉLSZEKRÉNY - Ladányi Andor írja
LEVÉLSZEKRÉNY Ladányi Andor írja: „Az egyetemi ifjúság az ellenforradalom első éveiben (1919—1921)” c. könyvemnek a SSz. 1981/3. számában Fogarassy László tollából megjelent ismertetése két megállapításával kapcsolatban a következőket jegyzem meg. — 1. Az ismertetés szerint a szerző munkáját „megnehezítette az, hogy a tudományegyetemi zászlóalj iratanyaga teljesen, a műegyetemi zászlóaljé pedig túlnyomórészt megsemmisült, ezért ebben a részben visszaemlékezésekre és sajtóanyagra kellett támaszkodnia”. E megállapítással szemben idézem munkám 73. lapját: „E zászlóaljak történetét elsősorban a levéltári források alapján szeretném bemutatni.Jóllehet a tudományegyetemi zászlóalj iratanyaga teljes egészében, a műegyetemi zászlóaljé pedig néhány irat kivételével megsemmisült, felettes hatóságaik és parancsnokságaik (HM, Vkf, budapesti katonai körletparancsnokság, budapesti katonai városparancsnokság, budapesti karhatalmi főparancsnokság) irataiból e zászlóaljak tevékenysége jelentős mértékben rekonstruálható. Működésükre számos adat található az egyetemi levéltárakban is. Az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején megjelent visszaemlékezések viszont ... csak kellő forráskritikával, lehetőleg más forrásokkal gondosan egybevetve hasznosíthatók.’ — 2. „Nem értek egyet” — írja a recenzens — „ ... a. szerző azon megállapításával, hogy a német lakosság hangulata a népszavazási területen a szabadcsapatok fokozódó garázdálkodása miatt romlott volna meg. Ilyen jelentést én nem találtam, még a Budaházy-felkelőkre sem volt panasz soproni tartózkodásuk idején.” Munkámban a soproni népszavazással a vázolt körülmények miatt csak viszonylag röviden foglalkoztam. Ennek során utaltam arra, hogy „a magyar hatóságok nem kis nyugtalansággal néztek a népszavazás elé. A nyugtalanságot a német lakosság hangulatának kétségtelen rosszabbodása okozta, ami az ellenforradalom nemzetiségi politikáján kívül különösen a »felkelők« garázdálkodásaival függött össze” (209. 1.). A német lakosság hangulatának rosszabbodását a recenzens sem vitatja, a kérdés az, hogy ennek melyek voltak az okai. — Az okok egyike — bár nem a leglényegesebb — az ellenforradalom nemzetiségi politikája volt, a papíron maradt rendeletek, „a német nyelv hellyel-közzel megkísérelt visszaszorítása” (Villani Frigyes: Jelentés a soproni népszavazásról és a magyar—osztrák határ megállapításáról. Sopron, 1923. 14. 1.). A hangulat rosszabbodásában némi szerepet játszott a második királypuccs kudarca is, bár ennek hatását nem lenne helyes túlbecsülni. Igen fontosak voltak viszont a gazdasági okok, elsősorban a borértékesítés lehetőségei. Egy, közvetlenül a királypuccs leverése után, október 24-én Sopronból Bethlen István miniszterelnökhöz írt jelentés szerint: „itteni gazdag polgárokat sorra látogattam a krízis idején és az a benyomásom, hogy gondolkodásuk befolyásolásának egyedüli és egyúttal leghathatósabb eszköze, ha legalább tízezer hektoliter bort veszünk tőle és pedig nem közvetítő borkereskedelem útján, hanem itten megszervezett bevásárló bizottság útján közvetlenül” (OLK 26. Nyugatmagyarországi Ügyek, 1921.). „A lakosság legnagyobb része politikailag éretlen — írta ezidőtájt egy másik jelentés. — Politizálni csak a zsebén keresztül tud. Oda húz, ahol el tudja helyezni borát” (OLK 429. Adatgyűjtemény, 1920—1922.). Ezt felismerve a magyar hatóságok nagyarányú borvásárlásokat eszközöltek 1921 novemberében an