Sorsunk. A Janus Pannonius Társaság folyóirata, 1947 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1947 / 1. szám - Weöres Sándor: Az óriásnőstény; Vörösmarty árnya; Mouvement; Négysoros; Egy sugallathoz (Versek)
WEÖRES SÁNDOR: VERSEK. MOUVEMENT. Sima kék selymen rózsák, narancsok hamvas árnyból gyűjtik az éjszakát. Köztük arany gyík surran át... E kicsiny világtól elnehezülve szembeülhetsz ablakoddal: kinn felharsan a foltos hegyoldal, mészáros kötény borítja vállig! De a csúcsról egy gomoly leválik, mint a hatalom tüzes csarnoka, az Egyszarvú lángoló homloka, és közelít, már csöppnyi, szerény, belibben az ablak hűs üvegén, sötétülő selymen, árnyon bujdokol... Vele laknál, de nincs sehol. NÉGYSOROS. Mindent odahagytam — semmit el nem hagytam, örök magányomba mindent betakartam. Nem szeretek semmit é s nem lessz szeretetlen: pásztor csillagodként gyúlok a szemedben. EGY SUGALLATHOZ. Honnan is érkeztél, bíbor mosolyodban elalvó? Lenn a sötét rengés ragyogó felszíne, a táncos, tükrözi láng-koszorúd ... Ismerlek s tán te nem ismersz: úgy jöttél, mint szép nyelű ostor, arany-sudaraddal csípve suhintasz: most a finom felszín gyűrűket bont s elsimul újra. Ne hidd, nem több ez, mint a köszöntés, mely, mosolyod viszonozva mosollyal, igenli, hogy itt vagy. Ismerj rám, magam asszonya én és férje magamnak s gyermeke is minden perc más ivű mozdulatában: hármasan egy, ahogy Isten az ő képére teremtett f ős oltár tüze, villám, ég-föld egybefogósa, párán lengve a fájdalmas szakadékra könyöklő, hol szétvált az örök szeretet s neve a szeretetnek. Bátyád és nénéd vagyok én az idő feje óta s kistestvéred, akit csábít koszorúd szine-fénye és kí játszani ... Játssz velem álmod lombjai mélyén, míg tündér.! alázattal szívemre lehajtod láng-fürtöd s bíbor mosolyodban elalszol örökre.