Sporthirlap, 1920. július-december (11. évfolyam, 53-104. szám)

1920-10-25 / 86. szám

86. számi Szerkesztőség, Budapest, IV., Sarkantyus-u. 3. Telefon: 8­97. Kiadóhivatal,BudapeTt v.,­ Sarkantyus-u. 3. Telefon: 908. ELŐFIZETÉSI ÁR: . MEGJELENIK Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban, IV., Sár* Egész évre » ‹««­• ‹#•« ‹ ‹ . 300 kor. HÉTFŐN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN kantyus-u. 3., valamint a hirdetőirodákban, Ausztria Fi­ évre 150. reggel­­ részére Mosse Rudolfnál, Wien, 1., Seilerstatte 2. .. .,_ •« »••«.. » _ ' —Németország részére August Scherlnél, Berlin, Negyedévre.................................... 75 . Egyes SZátk­­ára­kMrffitban 4 K Zim­merstrasse 37—41. I FUTBALL A magyar-osztrák válogatott mérkő­zés jegyei. Rövid két hét választ el már csak a magyar-osztrák válogatott mérkőzés terminusától, s még mindig semmi hír a mér­kőzés jegyeiről. Pedig az utolsó időben igen szomorú tapasztalataink voltak a válogatott Inecacsak jegyeivel, s így érthető az az ide­ges kíváncsiság, amely már most izgalomban tartja egyesületeinket: miként fog a jegyek elosztása ezúttal történni, milyen újabb sérel­mek fogják ennek kapcsán az egyesületeket és a közönséget ismét érni Tavaszszal a JSC egy indítványa kapcsán tanácsülés is foglalkozott a válogatott mér­kőzések jegymizériáival, s kimondotta, hogy a jogos igények kid­örítésére e kérdés a jövő­ben nagyobb körültekintéssel int­éztessék, s ha kell annak intézésével szűkebb körű bizott­ságo­­t bízzanak meg. Itt a nyakunkon a válo­gatott mérkőzés, ■ előkészületeknek még csak nyomát sem látjuk. A két nagy pálya — úgy látszik — még mindig nem tudott megegyezni, hogy melyikük rendezze meg a nagy mérkő­zést, teh­át a jegyekről sincs semmi hír, pedig egy válogatott mérkőzéssel kapcsolatos összes teendőket, a jogos érdekek sérelme nélkül, 8—10 nap alatt összecsapni teljes lehetetl­en­­ség. Nem lehet kifogás, hogy a szövetségi pénztáros Berlinben van, mert hisz az előké­születeket, már annak elutazása előtt meg kellett volna tenni, s különben sem folytatód­­­hatik az eddigi csapnivaló gyakorlat, hogy a válogatott mérkőzés jegyeinek ügyét a pénz­táros egyedül és teli hat­alommal intézze, hanem azt egy szűkebb bizottságra kell bízni, mert ellenkező esetben a jegyekkel való rettenetes üzérkedés elkerülhetetlen lesz, amikor a jogos igénylők százai megfelelő jegyek nélkül fog­nak maradni. A szövetség elnökségének erkölcsi köte­lessége péntekre okt. 29-re tanácsülést ösz­­szehívni, amelynek csak két pontja lehet: a berlini mérkőzésről szóló beszámoló és novem­ber 7-i mérkőzés előkészítése. E két tárgy ma oly fontos és sürgős, hogy pillanatnyi halasz­tást sem szenvedhet, s így az elnökség sem térhet ki a közóhaj elől, s péntekre össze kell hívnia a tanácsülést Ha pedig erre nem volna hajlandó, magának a tanácsnak kell kény­szerítenie rá, mert a berlini és pesti váloga­tott mérkőzés kapcsán oly váratlan esemé­nyek aggódtak, amelyek letárgyalása halasz­tást nem tűrhet, mert így követeli a magyar futballsport érdeke. Studnicka a Vienna trénere. Édes-bús emlékek csendülnek­­meg a szívünkben Studnicka nevének hallatára. Volt idő, ami­kor Studnicka volt Bécs legkedveltebb csa­tára, de mint a WAC amatőr trénere is megbecsülhetetlen szolgálatokat tett az osz­trák futball sportnak, mert elsőrangú együt­test faragott a WAC csapatából. Az öreg Jan példája volt a szorgalmas, megbízható klubú játékosnak és sok bajt és keserűsé­get okozott karika lábaival a magyar válo­gatott kapusoknak is. Mint center talán nem kápráztatott el szemfényvesztő trük­kökkel, a gyorsasága nem vetekedett egy nyuléval, technika dolgában sem verse­nyezhetett örökös riválisával, az elegánsan játszó Fischerával, de futball ész és taktika dolgában magasan fölötte állt az egész csa­tár céhnek. Régen rebesgették már, hogy Stud­nicka hivatásos tréner lesz s a meglepetést tulajdonképpen az okozta, hogy nem a WAC-hoz, hanem a Viennához szerződött el. Érdekes találkozása a véletlennek, hogy Studnicka budapesti ellenlábasa, Schlosser Imre is a napokban fog bevitorlázni a hiva­tásos trénerség révébe. És Schlosser sem annak a csapatnak lesz a trénere, a­melynek éveken át oszlopa volt. Vidéki egyesület a vidéki irrofessziona­­lizmus ellen. A kaposvári Sportegylet hos­szabb beadványban fordult az MLSz vidéki bizottságához a vidéken elharapódzó pro­fesszionalista tünetek ellen. Konkrét vádat nem emelt azonban egy egyesület ellen s igy a vidéki bizottságnak nem volt módjában határozni a beadvány felett. ­»~v - / / j Hétfői kiadás. / Budapest, 1920 októb­r 25. |­1 fl te^Udzej tpiodzt­ ágával * foglalkozó újság. Szövetségi kapitány nélkül (Tehély nélkül utazott Berlinbe a válo­gatott csapat. — Konfliktus & ír.a hazuá­­­lás miatt.) Régi hibák és bűnökért kell súlyosan lakól mi­a a magyar futball sportnak. Olyan hibákért, a melyekről mindenki tud, mindenki egészen nyiltan beszél s amelyeken az MLSz elnöksége mégis minden esetben , utoljára most is a cinizmussal határos módon tette túl magát. A magyar válogatott csapat túrái ugyanis a legtöbb esetben nem folytak le olyan har­monikusan, mint a­hogyan azt itthon hinni szerették. A szárnyaló hírek szerint Minder Frigyes, az MLSz pénztárosa, aki a túrákat kivétel nélkül manazsoálni szokta, nagyon szűkkeblűen, krajcároskodva bánt a csapat­tal, rideg volt a játékosokkal való érintkezés­ben a mindez károsan éreztette hatását, mert a játékosok a gyönge élelmezés és az önké­ ,­nyeskedő bánásmód miatt lehangoltan, ked­vetlenül mentek bele a mérkőzésekbe. A leg­érdekesebb a dologban az, hogy a füsvény­­kedésnek­ nem volt sok értelme, mert a túrák annak ellenére is, rendkívül sokba kerültek, a költségek többször, így a tavaszi német túrán is alaposan túllépték az előirányozott összeget, ami azt látszik bizonyítani, hogy a szövetség pénztárosa éppenséggel nem mes­tere a manazsálás tudományának. A szövetségben sokáig szemet hunytak a túrabajok és kalamitások fölött, mert tekin­tettel voltak a szövetség pénztárosának egyéb érdemeire, de a tavaszi túrának már olyan kellemetlen kisérő zenéje támadt, hogy a vá­logató bizottság végre nyílt föllépésre szánta el magát: elhatározta, hogy az MLSz elnök­ségét fölkéri, hogy a válogatott csapatot két elnökségi tag kísérje Berlinbe s hogy a csat­­at manazsálásával Fehéry Ákos szövetségi kapitányt bízza meg. Döntő hatással volt az állásfoglalásra egyrészt Fehérynek az a ki­jelentése, hogy csak úgy vállalja a felelőssé­get, ha a játékosok az eddigi szokástól elté­rően, kifogástalan testi kondícióban és jó hangulatban lépnek a pályára, másrészt pe­dig a válogatott játékosok legtöbbjének az a nyilatkozata, hogy az MLSz pénztárosának manazsálása mellett nem hajlandók Berlinbe utazni. Herendi Artúr, az MLSz alelnöke, szintén osztotta ezt a felfogást, és megnyug­tatta a válogató bizottságot, valamint a csapat tagjait, hogy a konkrét formában fölmerült kívánságnak érvényt fog szerezni. Fájdalom, másként történt. A külföldi tú­rájáról hazaérkezett Opreg Rezső társelnök fölborította a helyzetet, amelynek a kialaku­lásáról információnk szerint nem tudott, s a­mit lojálisan elismerünk, s javaslatára az MLSz elnöksége a már tartozó hangulattal nem törődve, minden és mindenki ellenére Mindezt bízta meg a manazsálással, fölösle­gesen négyre emelve ezzel a kísérők szá­mát. Az oktroj óriási izgalmat keltett a válo­gatóbizottságban, amelynek a tagjai heves k­ifakadásokban keltek ki a takarékosnak semmi esetre sem mondható intézkedés ellen. Fehéry Ákos azonnal lemondott szövetségi kapitányi tisztségéről, mert megengedhetet­lennek tartotta, hogy hatáskör nélkül elutaz­zék, s mert Minder kezében nem látta bizto­sítottnak a csapat gavalléros ellátását. Pró­bálták kapacitálni, de nem hagyta magát. Pedig azt is kijelentették az elnökség tagjai, hogy Mindennek egyetlen szava sem lehet a játékosokhoz. De Fehéry szigorúan ragaszko­dott ahhoz az elvéhez, hogy ne a játékosok ellátásán, hanem a fölösleges kísérők el­hagyásával takarékoskodjék az MLSz és nem állt kötélnek. Oprée társelnök azonban csak pillanatnyi fölhevülésnek gondolta Fehéry lemondását s nem helyezett rá nagy súlyt. Mindez is le­mondott, de a lemondását később vissza­vonta. Fehéry később lecsillapodva, elvállalta, hogy még a kedd este folyamán fölkeresi az ingadozó Blum Zoltánt, hogy a fennálló ellen­téteket áthidalja. Ott hagyta a viharos Ülést, eljárt Blumnál és éjjel 12 órakor, gyalog ment haza Csepelre. Másnap, szerdán délelőtt Fehéry értesí­tette az MLSz irodáját, hogy fenntartja le­mondását és semmi esetre sem kiséri el a csapatot Berlinbe. Jó oka volt erre. Ekkor már köztudomású lett, hogy Minder drágái­van a cseh szokott, úgy intézkedett, hogy a válogatott csapat cseh földön utazva, csak mu­rával vitt hideg ételeket egyéb ebédre. Hiába tört ki tehát kedden a manazsálási kérdés vihara, sem a rendszert, sem Minder gazdálkodási stílusát nem tudta megváltoz­tatni. A szokost drágának tartotta Minder, de a fölösleges negyedik kísérőt nem. Pedig az így megtérülő költségekből fedezni lehetett volna a terhes valuta különbséget, a csapat kondíciójának igen nagy előnyére. Mikor a szerda délelőtt folyamán Malaky Mihály alelnök felhívta telefonon Fehéryt, hogy meg­tudja, mit végzett Blumnál, Fehéry részletesen elmondta neki lemondásának okait, mire Malaky igazat adva neki, biztatta, hogy tartson ki álláspontja mellett. Ebben a beszélgetésben arra is kitért Fehéry, hogy az elnökség azzal érvelt, hogy Minderre a vízu­mok megszerzése miatt is szükség van. Ter­mészetesen ez sem helytálló­ érv, mert az MLSz alelnökei nem olyan borzasztóan nagy urak, hogy egy vízum­ügyben el ne járhas­sanak. Elég helytelen gyakorlat az, hogy a kísérő alelnökök egész működése néhány bankeretfrázis elmondásában merül ki. Az FTC csapatát Malaky Mihály egészen egyedül mag­nazsálta négy hetes külföldi útján és mégis pompásan ellátta nehéz feladatát. Ezek az előzményei annak a páratlanul álló esetnek, hogy a szövetségi kapitány nem kísérte el a válogatott csapatát. Az MLSz elnöksége Tibor Lajos alelnököt bízta meg a helyettesítésével, mert Minder megbíza­tása esetleg robbanást idézett volna elő a csapatban. Ez természetesen már az utolsó percekben, a válogató bizottság megkérde­zése nélkül történt. Fehéry lemondásának ügyével csakhamar foglalkozni fog az MLSz tanácsa, és nem két­­séges, hogy bizalmi szavazatával méltó elég­­tételben fogja részesíteni. Büntetnek a vidéki fegyelmi bizottsá­gok? Az MLSz alosztályai, melyek a vidék kerületekben működnek, önkényesen hatá­roznak fegyelmi ügyekben.­­ Természetes hogy miután gyakorlatuk nincs, túl szigo­­rúan alkalmazzák a fegyelmi kódexben elő­írt büntetéseket. Emiatt azután az egyesü­letek zöme nem respektálja ítéletüket és az MLSz-hez fordul védelemért. Amíg az al­osztályok teljes autonómiát nem kapnak, jól tennék, már saját tekintélyük megőrzé­sére is, ha e határozataik jóváhagyását az MLSz fegyelmi bizottságától kérnék. Súlyos szabálysértések ügyében az MLSz fegyelmi bizottsága adhatna az alosztályoknak fel­függesztési jogot, míg az illető játékos felett maga nem ítélkezik jogerősen. Elköltöző játékos: Kossut Ferenc, az MTK jóképességű kapusa Grácba költözik, mert ott kapott állást a Puch autóforgalmi cégnél. Gumnilvulkanizálás,futballlbdag­yár­­tás Nemnatura!, VI., Nagymenő­ utca 44. Megfelebbezett intézőbizottsági határo­zatok. Az RMTE—PMTK, valamint a Zuglói AC—EMTK óvások ügyében a vesztes felek felebbezéssel élnek. Meggyengült a Jutagyári TE, mert Gráf fedezetjátékos bevonult katonának, míg Kovács centercsatárt az egylet vezetősége küldte kényszerpihenőre. Tűrhetetlen tolongás van a börze­napokon az MLSz-nek már régóta kicsiny­nek bizonyult helyiségeiben. Egyes csapa­tok, úgy látszik, teljes taglétszámukkal vonulnak föl, hogy az idő viszontagságai elől menedéket találjanak. Újra működő egyesületek. Az EAC kilenc évi szünetelés után ismét megkezdte működését, míg a Jóbarátok Köre a III. o. bajnokság küzdelmeiben óhajtana részt­­venni. Új intéző. A JAC Ügyeinek intézését Rosenberg József vette át. Feljelentett MTK Játékosok. Albrecht bíró, aki a wieni MTK—Hertha mérkőzést vezette, feljelentette Kropacseket (MTK) bírósértésért és­ Vágót (MTK) sok felesleges protestálása miatt. A Bírák Testülete csütörtökön este 0 órakor az MLSz helyiségében tánécsülést tart 1­56 Ara 3 korona, XI. évfolyam. A fúrókaldó bizottság lemondása (Alszik az MLSz. — Hónapok óta egy lépést sem tett a bírák ügyében. — Megoldásra váró problémák.) Az MLSz szekere az utóbbi időben —­ már több, mint egy éve — nagyon döcögő­sen halad. Hiába emelték egyre-másra a fizetéseket, hiába létesítették a fizetéses főtitkári állást, csak nem javult a helyzet, sőt romlott, egyre romlott. Égetően sürgős ügyek, hol ennek,a­hol annak a fiókjában szunnyadoztak és valami nagy dolognak kellett történnie, hogy kim­ásassék az Íróasztal mélyéből. Az MLSz mindig az aktualitásokon lovagolt — ami még nem lett volna baj. A baj ott kezdődik, hogy az MLSz teljesen megfeledkezett emellett a futball nagy kérdései­ről, amilyen­­ például a bírói ügy rendezése is. Természetes, hogy a nemtörődömség, azután súlyosan megboszulta magát. A mai bírói rendszerrel sem a bírák, sem az egyesü­letek nincsenek megelégedve és egymást érik a panaszok, a kellemetlen és bántó kifaka­­dások a semmivel mással, mint az aranyborjú körül táncolással foglalkozó szövetséggel szemben. Szerdán este végre kirobbant a régen lappangó elégedetlenség. A bírók­üldó bizott­­ság, amelyet csak az őszi szezon előtt válasz­tott az MLSz tanácsa, lemondott tisztségéről, azzal a kijelentéssel, hogy azt csakis a legközelebbi tanácsülésig hajlandó ellátni. Az oka pedig ennek a váratlan elhatá­rozásnak az, hogy az MLSz mai napig sem tett semmit a Bírák Testületével szembeni viszonyának rendezésére. Tudvalevő, hogy a legutóbbi közös értekezlet a legfeszültebb hangulatban vált szét s azóta nem történt egy lépés sem a birói kérdés rendezésére, amely végeredményében mégis csak szo­rosan összefügg a futballjátékkal s fejlő­­désének lépést kellene tartania a játék fejlődésével. Az MLSz azonban úgy látszik, nincs ezen a véleményen, különben törődött volna egy kissé a bírák ügyével is. A rosszul vég­ződött egyeztető értekezlet óta azonban egy szó sem esett a bírákról, akik ma sem tudják, hogy mihez tartják magukat.. Az átlaga választott és a saját képére alkotott biróküldő-bizottságnak ez a lépése talán most ismét felrázza az alvó MLSz-t s előszedi valaki az iróasztalfiókból a bírói ügyet is. Lehetetlen, hogy a szezon kellős közepén válságba kerüljön a biróküldés az MLSz vezetőinek hanyagsága miatt. Nem lehet mindegy az MLSz-nek sem, aminthogy a bíráknak sem mindegy, hogy kik vezetik a mérkőzéseket. Tessék végre megállapodni a Bírák Testületével. Ám tegyék ki a bírák közül azo­kat az elemeket, akik nem odavalók, de ha egyszer megtisztították a Bírótestü­letet, adjon az MLSz olyan hatalmat az új­ra reorganizált Birótestület kezébe, amelynek birtokában helyes irányban tudja vezetni a bírák ügyét. Ezeket a kérdéseket nem eltemetni, hanem állandóan felszínen kell tartani, míg végre egyszer rendes kerékvágásba kerül. El kell végre dönteni azt a­ kérdést, hogy mennyiben önálló szerv a Birák Testü­leté­s menyiben füeg az MLSz-től - van-e joga vidéki fióktestületek felállitá­­sára s mi ezeknek a hatásköre? megmarad-e fegyelmi hatásköre a birák­­ felett s ha igen, hogyan gyakorolja azt­, joga van-e beleavatkozni az MLSz egyik­­másik szervének vagy tisztviselőjének a bírák dolgába, vagy pedig jogosan visszautasít­hatják azt s ki gyakorolja a bíróküldést, az MLSz, a Testület, vagy pedig közösen? S­kik küldik ki vidékre a bírákat, a vidéki kerületek, a központi testület, vagy a fiók­­testületek? s végül (de ezzel még nem merítettük ki a témát) ki maradhat tagja továbbra is a Birótestületnek a mai közel ötszáz minősített bíróból s kit kell onnan — erkölcsi vagy sport­­beli kifogások alapján — törölnie .

Next