Sporthirlap, 1923. január-június (14. évfolyam, 1-53. szám)

1923-01-02 / 1. szám

1. szám SPORTHÍRLAP Készen van az osztrák finale. — A VAS autonómiát ad az I. osz­tálynak.—A bizottságokban egyenlő számban lesznek képviselve a kis és nagy egyesületek. — Csak a sze­mélyi kérdések elintézése van még hátra. — Bécs a világ legnagyobb futballvárosa. — A szerencsétlenül járt futballista temetése óriási rész­­­­vét mellett ment végbe. Bécs, december 30. A magyar bajnoki rendszer célszerű elrendezése teszi lehetővé a magyar csapatoknak a már állandósult téli túrákat. Ausztriában ugyanezt csak a szövetség gyenge kezű­ politikája engedi meg. Az osztrák elsőosztályú csapatok legnagyobb része a bajnok­ságban még két mérkőzéssel hátra­lékban van és csak az Admira, Rudolfshügel és Simmering fejezték be ed­dig a bajnoki szezont. Ennek ellenére egyszerre öt csapat hagyta el a hajdani császárvárost, hogy a külföldi túrákon találjon az őszi fáradságra pihenőt. A bajnokság most nem fontos, annak lebonyolí­tását a jobb időkre hagyták. Amit nem is lehet nagyon csodálni, mert most a szövetségnek igazán más bajai vannak. Az osztrák sportéletben azonban útban a béke! A VAS és az elsőosztályú egye­sületek között folyó áldatlan harcot valószínűleg egy sze­rencsés formulával sikerül majd elintézni. De, ismételjük, a megoldás csak for­mulával képzelhető el, mert a lényet­, a belső ellentétek fennmaradnak majd az osztrák sportban mindaddig, amíg ki nem vonul abból a politika. A lényeg t. i. az, hogy a VAS, ez a tisztán és határo­zottan politikai jellegű egyesü­lés teljes mértékben megtartja eddigi hatalmát a hozzája tar­tozó egyesületek felett. Ezen nem változtat az a körülmény, hogy a VAS vezetői, a mostani hely­zet hatása alatt bizonyos engedmé­nyeket voltak kénytelen tenni az első­­osztályú blokknak, mert a fontos az, hogy politikai jelszavakkal most is dróton rángatják az osztrák sport­egyesületek nagy részét Az egyezségi tárgyalások aktáit egyébként még ezen a héten le fogják zárni. A harc azért tört ki akkoriban, mert A VAS, amely folyton osztály­harcot hirdet a sportban, meg­sértődött azon, hogy az első­­osztályú egyesületek egyik ve­zére politikai szó nyilatkozatot tett a VAS-al kapcsolatban-Manapság azonban úgy látszik az a divat, hogy a rosszat csak csinálni lehet, de arról kritikát írni, halálos bűn, mert a VAS is mindjárt lármát csa­pott és a legélesebb harcot hirdette a „politizáló” első osztály ellen. Hiába volt a kimagyarázó kommünikés, még a becsületesen leadott nyilatkozatot sem akceptálta dr. Deutsch a florids­­dorfiak, a VAS és újabban a szövet­ség elnöke. Azért furcsa ez az eljárás, mert ugyanezt a becsületszót most egészen más elbírálásban részesíti a békülés elősegítésére mindkét részről kiküldött bizottság A VAS delegáltjai ezúttal lojá­lis hangú nyilatkozatot adtak le, amelyben teljes mértékben elismerik dr. Ebersthalernak (az ominózus kijelentés szerző­jének­ jóhiszeműségét és ezzel a dolog el volt intézve. Sokkal nehezebb volt persze a tár­gyi természetű differenciákat rendezni, mert hiszen a valóságban ezek körül fordul meg a dolog. Minálunk a dolog természeténél fogva demokratikus a sportparlament struktúrája, mert azok az egyletek, amelyek több erkölcsi erővel rendelkeznek, több szavazattal képviselik játékos anyaguk és sport­­moráluk elveit. Ausztria nem fogadja el a plu­ralitás elvét, mert — mily balga nézet — ezt nem tartja a futballsport szelleméhez meg­felelőnek. Szóval a Rapidnak ugyanannyi joga volt a szövetségben, mint egy ötödosztályú egyesületnek. Ezen az állapoton most azután az elsőosztályú blokk úgy igyekszik vál­toztatni, hogy az elsőosztályú egyesületek úgynevezett „Spielausschuss“-a megfelelő autonómiával ren­dezi és intézi a maga ügyeit. Magyar viszonyokra átültetve ezt az állapotot, azt a képet nyerjük, hogy az intéző kollégium teljes önállóság­gal intézkedik és ez intézkedés jog­erőre emelkedik , ha az a fenálló szabályokkal nem ellenkezik. Ennek az esetleges elbírálását az újonnan kreálandó fegyelmi bizottság végzi. Ez a fórum eddig nem létezett, mert a felebbezési ügyet eddig az elnökség intézte el Az is újitás, hogy ezentúl a fegyelmi bizottság (Straf- und Meldeausschuss) összeállításá­nál gondosan ügyelnek majd a paritásos hatalmi viszonyokra. Eszerint mindkét erőcsoport egyenlő arányban küldi képviselőit a bizott­ságba, ami nagy haladást jelent az eddigi állapottal szemben, amikor túl­nyomó többségben VAS emberek jöt­tek az összes bizottságokban. A személyi kérdéseket ugyan nem sikerült még megoldani, de valószínű, hogy ezen nem fog ha­jótörést szenvedni Meisl munkája. Meislnek talán ez volt élete legna­gyobb munkája és az a körülmény, hogy ezúttal nem sportpolitikus, ha­nem izzig-vérig sportember teremtette meg az új fejlődés alapjait, kétségte­lenül letompítja azt az ellenérzést, amit minden sportember érez olyan munka iránt, amelynek megszünteté­sénél a politikai erőtényezők, hatalmi szó játszották a főszerepet. Február 15-én a Niederoester­­reichischer Fusball Verbandból kiválik a „Provinzverband” a vidéki egyesületek szövetsége. Az alsóausztriai sport centruma ter­mészetesen Bécs volt,­ hiszen Bécs­­nek egymagában kétszáz labdarúgás­sal foglalkozó egyesülete van. A vidéki egyesületek nemrégi­ben sorompóba léptek a köz­pontosítás ellen, mert, szerintük, ez az ügyvitelt ne­hézkessé teszi, amellett a vidéki egy­letek érdekei háttérbe szorultak bécsi irányítás mellett A bécsi szövetség­nek csak ez kellett. A reparációs tö­rekvéseket először élesztgette, majd erőszakolni kezdte, úgy, hogy a rend­kívül közgyűlésen az a helyzet állt elő, hogy később már a vidékiek nem akarták az önállósítást (főleg anyagi és technikai okokból), viszont a bécsiek keresztülvit­ték a különválás proklamálását. Így lesz azután február 15-től kezdve az eddigi Niederoesterreichi SCherFuss­­ball Verband-ból két szövetség: a „Wiener Verband“ és a „Niederpest F. V.“, mely utóbbi most már a vidé­ket fogja jelenteni. Mindkét szövetség székhelye Bécs marad. utáni vágyuk kielégíthetése érdekében a II. osztályba mentek vissza. Gerő Ferenc, a hírneves biró, kétféle minőségben is szolgálja a Sporthirlapot, mint adminisztrátor s mint újságíró. Emellett játékos a BT csapatában s egy ideig intéző is volt a VAC-ban. Életének legmegragadóbb emlékei a VAC-hoz fűzik, ő azonban, mint sze­rény ember, magába zárja ezeket a a kedvest emlékeket. Nagyon jó szive van, meg nem tagadna semmit és csu­pán feledékenységén múlik, ha vala­mit nem teljesít. Neki vannak a leg­megbízhatóbb hírei, t. 1. ő írja, hogy kik hol bíráskodnak vasárnap és kik lesznek határbírák. Hírei közül a szer­kesztőségben legtöbbre becsülik az uzsonna beszerzésére vonatkozókat. Mint bírót nem kell őt bemutatnunk, tavasszal már exportcikként is szere­pelt. (Ő vezette Bécsben az osztrák— német válogatott mérkőzést.) A vidé­ken különösen nagyra becsülik, ami érthető is, hiszen bíráskodása magán viseli a legvidékiesebb jelleget. Gerentsér László dr. a legjelesebb vivómesterek egyike. Amilyen jól for­gatja a kardot, éppen olyan jó újság­író is. Fiatalabb éveiben kitűnő atléta volt, irt egy jeles tréningkönyvet is, amelyből már a kezdő atléták is meg­tanulhatják, mit nem szabad csinálni. 1908-ban ő volt a kiküldött olimpiai vívók és atléták trénere. A vívők nagy részben annak köszönhették sikerüket, hogy Gerentsér foglalkozott velük, az atléták pedig­ annak, hogy nem fog­lalkozott velük. Barabás Jenő dr. az erőt képviseli a szerkesztőségben, éppen azért bízták rá a birkózó- és box-rovat vezetését. Leleményes újságíró, aki mindig keres témát s ha netalán nem talál, hát csinál egy kis felfordulást az­ MBOSz-ban, hogy legyen miről írni. Ő maga is bir­kózóbajnok volt. Beleznai László dr. Vizben dolgozik, Ő is a harcosokhoz tartozik, de bátran meg is teheti, mert mint jó pólójátékos, biztosan vízben hagyja az ellenfelét. Hogy mily nagyszerű sprinter az úszás­ban, azt mindenki tudja, de a cikkírás terén még nagyobb gyorsaságra tett szert. Tüneményes gyorsaságát ebben a tekintetben legjobban bizonyítja, hogy tudósításával gyakran hamarább készen van, mint maga a verseny. Bodor Ödön az atlétikai rovat duz­zasztója. A legjámborabb ember a vilá­gon, senkivel az életben nem veszek­szik, a lapban ellenben mindig hada­kozik. All-round sportember. Volt tornász, futballista — kétszer váloga­tott — és atléta. Egy tucat rekordot tartott és két tucat bajnokságot nyert az atlétikában. A magyar atlétavilág legalaposabb ismerője, tréner volt eddig a Postásoknál, MTK-nél, MAC-nál, BBTE-nél, ESC-nél, KAOE-nál, ELAC- nál, JSC-nél, Typographiánál, Mem­­phisnél, Nilusnál, FTC-nél, MTK-nál stb. stb. Élete végcéljának a futballista­­trénerséget tekinti s ez érthető is, mivel futballal sokkal több egyesület foglal­kozik, mint atlétikával. A sportirás terén igazi állami hivatalnoki pontos­sággal látja el feladatát. Az idegen nyelvismeret leggyengébb oldala, azért nincs olyan nyelvű nemzet, amelynek atlétikai eredményeit ki ne pécézné. Könnyű neki, számokkal van dolga. Igaz, hogy néha a rúdugrási eredmény elé helyből távolugrást, a súlydobás elé hármasugrást ir, de hiszen, aki kétel­kedik benne, az utána nézhet — – mondja ő. S Vértes Jenő, Bodor famulusa. Csen­­­­des, de ravasz ember.­­ Valamikor­­ sprinter volt az MTK-ben s egyizben­­ három induló között jó harmadik lett. A nagy eredményt további sportolás­sal nem akarta illuzóriussá tenni s in­kább beállt az MTE-be intézőnek é­s a lapnál Bodor mellé segéderőnek. Ér­dekes, hogy egyesületében csak hosz­­szutávfutókat nevel, állítólag azért,­ mert fél, hogy a sprinterek közül eset­leg valaki túlszárnyalná az ő eredmé­nyét. A cikkírás távjait tekintve, szi­gorúan sprinter, irama ellenben lassú, de legalább bizonytalan. Nagy nyelv­tudós, beszél vagy hatféle, szláv nyel­vet. A külföldi lapok legszorgalma­sabb búvárja, gyakran azonban, a hir­detőikben feltüntetett árakat össze­téveszti az atlétikai eredményekkel. Klubjában állítólag mísz pónemnak nevezik s ha megjelenik, az atléták mentői távolabb igyekeznek futni előle. Onnan is van olyan sok jó táv­futója az MTK-nek. Neumann Andor rózsapirban égő, értelmes feje állandóan a kerékpár­rovat problémáival telitvék. Gyors szá­guldással a világ minden részéből össze­hordja a híreket. Ebben a pillanatban még a holland sprintversennyel van el­foglalva, a másik percben már a new­­yorki hatnapos versenyt fejezi be. Csak­­ a nagy távolságokat kedveli, ennek­­ tudható be, hogy a világ minden részé­ből hamarabb befutnak a hírei, mint a Millenárisról. Ezért gyakran kimarad­nak a lapból a vasárnapi eredmények. Fodor Endre a legbizonytalanabb múltú munkatársunk. Tanárnak ké­szült, de teljesen nem fejezhette be tanulmányait, mert valami nehézség ütött bele (gondolom megélhetési nehéz­ség vagy mi a csuda volt). Rajongóan szereti a gyermekvilágot, minden kis diákot személyesen ismer s ha mérkő­zésre megy, legalább 4 gyereket csúsz­tat be, mint hozzátartozóját. Ő az egyetlen tagja a szerkesztőségnek, aki­nek mindig sikere van. Mint bíró is működik s mérkőzésein a csapatok vezetői a legnagyobb elismeréssel nyi­latkoznak hírlapírói kvalitásairól, míg a szerkesztők,cikkei után ítélve, kiváló bírónak tartják. Rendkívül szerény ember, a nevét mindig kis betűvel írja le, amellett igénytelen: egy sovány dolgon két hétig is elrágódik. Szenve­délyesen utálja a telefont, természetes tehát, hogy ő telefonálgat a legtöbbet és például Vasárnap esténként legtöbb­ször őt találják az érdeklődők a telefon­nál. Ő a lap házi humoristája, amire ecetsavanyú természete predesztinálja. * Ezek hát azok a férfiak, akik cikkeik­kel oly sokszor próbára teszik az olvasók türelmét. A bemutatásból mindenesetre annyi haszna lesz a kedves olvasónak, hogy a jövőben tudni fogja, kiket szid­jon, ha valami nem tetszik a lapban. Az ünnepi hangulat megzavarásáért egyébként bocsánatot kérek. (i. e.) 3. oldal Ne vegyen hangszert, míg mm ii­ly HANGSZERTELEPÉT meg nem látogatta. Budapest,VI.Király­i1, 58. A futball elterjedésével kapcsolat­ban lassanként elterjed Wienben az igazi sportszellem is. Bécs lassan-lassan a világ egyik legnagyobb futballközpontjává alakul ki, ahol manapság hatalmas tömegeket lehet megmozgatni a sport eszméjének. A sportbeli szolidaritásnak egyik szép példáját figyelhettük meg anná a katasztrófánál amelynél Knaut Mák­ringer SC kapusa az áldozata. Knaut játék közben a keményre fagyott sí­kos talajon olyan szerencsétlenül ve­tette magát egy labda után, hogy ez az életébe került. A megnyilvánult részvét valóban imponáló és megható volt. A temetési menetben ezernyi játékos és vezetőember vett részt és csaknem valamennyi egylet képvi­seltette magát a gyászszertartáson. Bécs lakosságának sorfala mögött in­dult útjára a szomorú menet. Elől dresszre vetkőzve az öt csatár, utánr­a a három fedezet és a két hát­véd mögött jött a csapat 11-ik játé­kosa, a halott kapus koporsója . . . De nemcsak külsőségekben nyilvá­nult meg az a valóban meleg együtt­érzés, amivel a bécsi sporttársadalom —­ minden politikai bontó törekvés ellenére — dokumentálja összetartó­­zandóságát, hanem társadalmi téren is. A bécsi sportkörök eddig közel húszmillió osztrák koronát (kö­rülbelül hétszázezer korona) gyűjtöttek az elhunyt futballista hátramaradottjainak. Ez az áldozatkészség szép és nemes vonása az osztrák sporttársadalomnak és ennek kedvéért az ember hajlandó sokat elfelejteni. Herzog Edwin. Varrott talpú m­íMcipo 3500. - kor. Kapható VI., Solk­raniczky­ utca 46. -árjegyzék ingyen, f­érmentve. H ifii fii I egyéb sport, az összes atlétikai felszerelés és ruházat a legjobb minőségben mérsékelt áron szerezhetők be "fiTi S SS ^ fii T flii lliILI WEWIIY ISTVÁN-ná! BUDAPEST, ÍV. KÉR*, VÁCI­ UTCA 9. SZ. i£Ll^l Ilii! m Ktrefonszfnt, 79—— Egyeetvetelnisli árengedmény,' " w ■

Next