Sporthirlap, 1924. május (15. évfolyam, 58-78. szám)

1924-05-05 / 58. szám

55. szám SPORTHÍRLAP 3. oldal Sziszt­agait a magyar öltözőben. Tikkasztó meleg fogadta a játékoso­kat az öltözőben és a maszírozó sze­rek illatától még elviselhetetlenebb lett az atmoszféra. A fiúk az erős iramtól kissé fáradtan feküdtek a masszírozó partra, de a hangulat erősen remény­kedő volt. Orth megjegyezte, hogy bizony el­fogadna egy tüdőt a következő fél­időre, Eisenhoffer kijelentette, hogy már megnyugodott és második félidő­ben sokkal higgadtabban fog ját­szani. A pihenésre azonban nem maradt sok idő. Felsikított a bírói síp és a fiúk indultak ki a további küzde­lemre. (G. T.) Az osztrák csapatnál a Meisl-féle tilalom még fokozot­tabb mértékben áll fenn. Szigorú őrei mindkét ajtót elállják. Lélek az ajtón se be, se ki. De hiába zárkóznak el, a harmadik öltözőbe is áthallatszik Meisl patto­gása, amint különösen a szegény Ludwigot korholja. Általában az egész csapat megkapja a magáét. „Alusztok a pályán, ez nem játék, hol a tempó.­" Majd ismét Ludwigot figyelmezteti, hogy jobban ügyeljen Molnár és Braun „machinációira.* Megkapja a magáét az egyébként bravúrosan sze­replő Ostricek is, akit azért részesít „kapitányi megrovásban, mert kirúgá­sainál következetesen a 16-oson kí­vülről rúgja el a labdát Most Rainer jobboldali hátvédhez szól, hogy jobban ügyeljen az Eisen­hoffer—reny szárnyra, amely szerinte állandóan offszeiden áll. Vége a szünetnek, de Meisl folyton biztat­ó kivonulás közben adja az utolsó utasítást: „Az utolsó 10 percben finis". Egy követésre méltó dologról csak­nem elfeledkeztünk beszámolni. Az osztrák játékosok a félidőben még más doppingban­­ is részesültek. Egy-egy pohár pezsgőt ittak meg, amely való­ban felfrissítette a csapatot Az oda készített limonádét — mint a masszőr elárulta — csak szájöblítésre hasz­nálták. (bn.) A második félidő. Helycsere után a magyar csapat széllel és nappal hátban Orth révén , azonnal támadásba megy, de a Brand­städter hibáját kijavító Regnart fel­szabadítja az osztrák kaput Labdájá­ból Selyl—Gschweidl szép összjá­­tékkal áttörik a magyar védel­met, utóbbi H­orvaihoz passzol, aki egy cselező mozdulat után a 2. percben éles félmagas lö­véssel védhetetlenü­l a jobb­sarokba lövi a labdát (1:1). A kiegyenlítő gól hatása nem ma­rad el. A magyar csapat erős táma­dást indít, Opáta szökteti Molnárt, de a hosszú labdát előre Rainer haza­adja. A 4. percben Eisenhoffer kiadá­sát elfogó Jenyt a bírói síp offszeiben éri, ami a közönség hangos tiltakozá­sát váltja ki a téves ítélkezés miatt A következő percben Horváth táma­dását Mandl kézzel tartja fel. Ludwig szabadrúgását Fogl II. küldi a me­zőnybe. Az osztrák csapat szemmel látható­­lag magához tér, csatársorának jobb szárnya olyan játékkal lepi meg a baloldali magyar védelmet, hogy a közönség szívszorongva drukkol. Seidl a megvalósítója az osztrák tá­madásoknak, amelyeket mindannyi­szor Horváth kezdeményez. Orth bá­gyadtan, fáradtan játszik a középen, s emiatt Blum gyakran a középre húzódik, viszont a kitűnő Mandl egymaga nehezen tudja a keletkezett óriási űrt betölteni. Az összeszokott Seidl—Gschweidl a 7. percben csak­nem szabadon jutnak a magyar kapu elé és ebből Gschweidl éles lövése alig kerüli el Fehér kapuját. A következő percben Kurz előreadott labdáját Fehér a legjobb pillanatban rávetéssel fogja Horváth elöl. A 10. percben Jeny Komért erőszakol ki Regnarttal szemben, melyet Eisenhoffer mellé fejel. Az osztrák halfsor mindenütt ott van, tömi csatársorát labdával és sorra teremti a meleg helyzeteket a magyar kapu előtt. Wieser lefutja Tóthot, beadása Fogl II-ről ismét hozzákerül, de a labdát éles, csavart lövéssel közvetlen kapu fölé küldi. A 12. percben Gschweidl—Seidl gyors háromszögeléssel lefutják Mandlt, de utóbbi beadás előtt elesik, majd fel­ugrik, de beadás előtt Wieser kapu fölé lövését megismétli. A 14. percben Blum céltudatos játéka Jenyt juttatja támadáshoz, átemelt labdájából Eisen­hoffer visszapasszol és Jeny éles lö­véssel a labdát rendeltetési helyére juttatja. A bíró azonban a lövés pilla­natában őt offszeid címén lefujja. A 18. percben Ludwig összeütközik Molnárral, megsérül és kiáll a játék­ból. E vérveszteséget a magyar csa­pat ügyesen kihasználja és a 19. percben Kandi előreadott labdájával Molnár Braunt szök­teti, ennek plaszkrozott labdá­ját Opata Eisenhofferhez emeli aki ballábára beállítva a lab­dát, a bal sarokba védhetet­­len gólt lő. (2:1­­) Hatalmas tapsorkán kiséri a meg­­vesztegetően szép akciót, amely iskola­példája volt egy gól kidolgozásának. Eisenhoffer újabb támadása off­­szeidján akad meg, még Seidl táma­dását Blum akasztja meg, miután őt Orth elengedi. A 21. percben Kurz faultolja Molnárt, Fogl­as éles lövé­sét Regnart viszaküldi, ebből Tóth beadását Brandstädter a mezőnybe fejeli. Majd a Vienna jobbszárny vezet támadást, és Gschweidl éles lapos lövése alig kerüli el a magyar kaput. A 24. percben Ludwig ismét elfog­lalja helyét. Seidl újabb támadását Mandl szépen szereli, amit kisvártatva Rainer Braunon hajt végre sikerrel. A 25. percben Brandstädter csak kor­­nerre mentheti Braun támadását, a­melyből Orth kapu mellé lövi a labdát. . Pár perces magyar fölény követke­zik, amit a keletkezett erős szél hat­hatósan támogat, de Horváth mind­untalan gondoskodik arról, hogy a magyar védelem résen legyen. A ma­gyar csapat határozottan puha játékot folytat, a­mellyel nem tudták kihasz­nálni a keletkezett helyzeteket. A 33. percben Molnár ügyes szöktetése apa­­tht neki való „falathoz” juttatja, Rai­­nert kijátszó, de kissé erős labdáját Ostricek egy pillanattal előbb éri, az összecsapás következtében a labda a magasba perdül és a befutó Jeny a leeső falsós labdát, csak az oldalháló­nál éri el. Jeny boszosan lövi a labdát a háló oldalába. Kisvártatva Braun jut szóhoz, egyedül játsza ki Ludwigot és Rainert, befelé kanyarodik, de lövése pillanatá­ban a segítségére siető Regnart lábába lövi a labdát, a befutó Opata ebből komért ér el. Molnár sarokrúgását Brandstacter tisztázza. Orth léleknélküli játéka ismét szóhoz juttatja az osztrák támadósort Seidl a lelke a támadásoknak, a füvön való bukdácsolása szerencséje volt a bizony­talanná vált magyar védelemnek. Blum nehezen állja a sarat vele szemben, Mandlnak pedig minden erejét és gyor­saságát igénybe veszi a kitűnő szélső. Horváth elemében van, nagyszerűen osztja a labdát, minden mozdulata veszélyes, őt leszerelni csaknem lehe­tetlennek bizonyult, mert mindig a leg­jobb pillanatban adta partnereinek a labdát. A 40-ik percben Opata hosszú labdáját Jeny nem éri el, majd Brand­städter fejeséből Horváth magas lövé­sét Fehér szépen fogja. Az előreadott labdából Orth fejjel Eisenhoffert szökteti, aki habozás nél­kül élesen kapura lő, de a labda a hátát feléje fordító Brandstädter kar­járól kornerre passzol. A közönség ter­mészetesen 11-est reklamál, és ebbeli kívánságának füttyszóval is hangos kifejezést ad, de a bíró erre nem rea­gál. A kornerből Eisenhoffer kapu mellé 15. Rögtön ezután osztrák tá­madások , a 48. percben Kurz előre dobja jobbszárnyát. Horváth közelről küldött erős lövése Fehér kezé­ről a befutó Wieser elé kerül, aki három lépésről élesen ka­pura lő, de az erős labda Fehér kezét érintve a hálóba perdül (2:2­) . A hátralevő percekben a magyar csapat még megkísérli a győzelem kicsikarását, de előbb Opatát szereli Brandstädter, majd Braunt tiszta hely­zetben Rainer teszi ártalmatlanná. Wiesel teszi még tiszteletét a magyar csapat térfelén, de Tóth taccsa sze­reli, míg Orthoz passzolt labdájával az Opatát próbálja szöktetni, de a bíró sípja — amellyel a játékidő végét jelzi — megakasztja őt igyekezetében. (sz.) A mérkőzés után a magyar öltözőben. Az utolsó percben gólt kapni, még­pedig egy annyira meg nem érdemelt gólt, mint amit a magyarok kaptak a legfájdalmasabb érző a futballban. Egy biztos és megérdemelt győzelem veszett el vele. Ezt érezte a tizenegy magyar fiú amikor szinte vakon a fájdalomtól fojtogatva bebotorkáltak az öltözőbe. Mindegyik szeretett volna mondani valamit, amivel enyhíthetett volna a fájdalmán, de a düh és az elkesere­­detség ránehezedett a nyelvekre és csak a szemek beszéltek arról a belső harcról amin keresztülmentek. A szomszéd öltözőből áthallatszott az osztrák csapat kurjongatása, ami még elkeserítőbben hatott úgy, hogy végre Mandl szájából előtörtek a szemrehányó szavak.­­— Biztos a győzelmünk, csak per­cek vannak hátra, de senki sem jön a védelemnek segíteni. — Hogy mehettünk volna véde­lembe, feleli Opata, amikor azt hittük, hogy még egy gólt rúghatunk. — A védelem panaszkodik, szólt egy­­elkeseredett hang, amikor mindössze három veszélyes helyzetet teremtettek az osztrákok, abból is kettő gól lett, egy pedig tizenegyes. Azután lecsendesednek. Bemennek a tűtött fürdőszobába és meleg fürdőt vesznek. Egy kis medencében öt-hat játékos ül egymás mellett, csendesen beszélgetve. De nem a mérkőzésről. Fájdalmas a seb, minek tovább bán­tani. Ezért mi sem kérdezzük őket a játékról. Már valamennyien kijöttek a kád­ból, csak Orth ül bent egyedül. Na­gyon kimerültnek látszik. Az MTK játékosait egy borbély veszi pártfogása alá. Megborotválja őket az esti ban­kettre. Lassan felöltöznek a fiúk és most alkalmasnak találjuk az időt, hogy Blumot és Fehért megkérdezzük a mérkőzésről, illetve a gólokról. Nem volt elég lendület a magyar csapatban, panaszkodik Blum. Ez volt az oka, hogy bár határozottan jobbak voltunk, nem tudtunk győzni. Fehért csak a második gólért hibáztatom. Fehér kijelenti, hogy a gólokat semmi körülmények között sem véd­­hette. Az elsőt lehetetlenség volt fogni míg a másodiknál először leszedte a labdát Horváth lábáról, de második lövést közvetlen közelről már csak érinteni tudta. Végre visszajöttek az autók, araik az osztrák játékosokat szállították a szállodába és a magyar csapat is el­hagyhatta együttesen a pályát. (G. T.) Férfi Oilfflffii taton, J§| I ® könnyű kivítelben, m­í­g tavaszra, nyárra és k m ij ff TieU ezsr (a MkruMKALSZEMSEM) A mérkőzés kritikája* Megszoktuk, hogy a magyar fut­­ballsport színvonalának megállapításá­nál értékmérőül az osztrákokkal való összehasonlítást használjuk. Az állandó élénk összeköttetés, a­melyet a magyar egyesületek a labda­rúgósportnak Magyarországon való térfoglalása óta az osztrák klubokkal fentartottak, nemkülönben a két szom­szédország válogatottjainak gyakori találkozása indokolttá tette, hogy fut­­ballsportunk értékének kiszámításánál a jócsengésű osztrák futball-valutát fogadjuk el. A magyar—osztrák mér­kőzések mindig alapul szolgáltak an­nak a kérdésnek az eldöntésére, hogy a magyar futball fejlődésben előre­haladt-e, stagnál-e, vagy pedig a vissza­fejlődés útjára lépett. Kétségtelen ugyanis, hogy az osz­trák labdarúgó sport a háború után nagy lendülettel tört előre a fejlődés útján. Nem kutatjuk ennek — hogy úgy mondjuk — a gazdasági hátterét, csak megállapítjuk, hogy a futball­­sport terén Ausztria a kontinens leg­számottevőbb országává emelkedett Az osztrák csapatoknak a cseh csa­patokkal szemben a legutóbbi idők­ben elért kitűnő eredményei erősítik meg ezt a megállapításunkat Amikor — teljes joggal — ilyen nagyra értékeljük az osztrák labda­rúgó sportot, ezzel legkevésbbé sem akarjuk a mai mérkőzés eredményé­ről a félsiker bélyegét lemosni és ma­gunknak vindikálni az erkölcsi si­kert. Csupán azt kívánjuk ezzel do­kumentálni, hogy az osztrákokkal való összehasonlításnak nagyon sok értelme van éppen most, amikor vá­logatottjaink a nemzetek nagy erő­próbájára készülődnek. Ha az olimpiász szempontjából tesszük kritika tárgyává a mai mérkő­zést, mindenekelőtt föl kell szabadí­tani magunkat az eredmény kétség­kívül lehangoló hatása alól. Az ola­szok és berliniek ellen elért értékes győzelmek talán túlságosan is felfo­kozták a bizalmat a válogatott csa­pattal szemben. A győzelmi szék­es folytatására számított úgyszólván min­denki s ezért általános csalódást és levertséget okozott a döntetlen ered­mény is, holott az osztrák válogatot­tak jelenlegi jó formáját és az osztrák futball általános nívóemelkedését te­kintetbe véve, tulajdonképpen meg lehetnénk elégedve az eredménnyel. Azonban — mint már mondottuk — ezúttal függetlenítenünk kell ma­gunkat az eredmény értékelésétől és csupán azt kell vizsgálnunk, hogy a mérkőzés milyen tanulságokkal szol­gált az olimpiász szempontjából. Székesfehérvári Déli Vasalj Előre Testei?.?#, KSre A május 11-iki sportü­nnepély programja: Délelőtt zászlószentelés. Díszközgyűlés. Délután ifjúsági tornagyakorlatok. Atlétika. Kerékpár. Birkózás. Futball: a magyar olimpiai A) és B) csapatok mérkőzése. A Sporthirlap különvonata déli 12 óra, 30 perckor indul, visszaérkezés este 9 órakor. Részvételi díj: (vasúti jegy, tribünülés) 50.000 korona, jelentkezni a Sporthírlap szerkesztőségében (IV. Dalmady Győző­ u. 3) lehet. h Oz EülliBiai fl) és B) csapatért Székesfehérvárott látszana! Májiss­­i 11-én nagyszállású program. Rendkívül olcsó társas siazás, II kiránduláson részt vesnni akarók jelentkez­­etnek a Sportfel­lat szo­gszíöséfjében.

Next