Sporthirlap, 1924. szeptember (15. évfolyam, 149-170. szám)

1924-09-01 / 149. szám

/ ./ ' iiSr J f :-y mkm-- - * Jj$, Ara^OOO kgfena I Í: .. ■ \ 0 ’;#: sport minden agával I I ^Ég^ P • foglalkozó újság | SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL:] ÜEÜ SZg^S ÉS ' ZM?& ÍSÍÜS ÍsÍÜ KüP'j gocOmS K a$K£ BUDAPEST , . ■ ...................™,..———Ausztriában * 3C00 osztr. K 2000 osztr. K IV r>«T iiiiiv t'vtóto irrr*4 s «•? I ELC FIZETÉS NEGYEDÉVRE, HETENKEKT ŐT S7AKRA: jj Jugoszláviában 6 dinár 4 ®n" IV.. DALMAD . v>» Lg.O-U fvA «. SZ. i, tntisnmrssfnón ÖO.COO boron*. Ausztriában 120,OtC osztr. torolta, C? eltsíIováWáben f Csehsztevákiában ^cseii korone^Románjábaji TFI ffon c (Ki - 7T) cseh bor., Kötni r.ihbt n <!?0 lel. Fwnciai.í fzáKbui tOlranU, tuRrrzlíiviában ISO dinár, - 0 Iel 1 saÍ-Í-Sk™ tA^/40*®"4* 1LLEFON l—CB. í Olaszországban 45 Ura. KétneforMógban 2 dollár. AireriM-bsn 2 dollár. | bán n cent, Amer:.ráb,.n 5 cent. y_ | snniim|n¥pf|iif |si ;|®®í|| ilÉii'SIÉf Mɧ ^tpiiJ'ifeifeiőfcÉ^ % a ll ■ U J Üilfil«uSi pálya. — S5.0GQ násS. «™ Birós Plhafe f^sassfriai A magyar csapat fölényes látékliel biztosan győzte le a l@§if^@?ak8t« — Ax eisé télid© «p©dfssésiyes iáfié&a sátán azoiibsii a eftdsedik félidő eHaposodGlf. — A Jobbszárny, váSamánft Jen? és Piscbsr veifsk a magyar csabai legjobb emberei. — Ml lengyel csapatban e yéslelem ás kaüsbr ló ¥«lt, a ssaiárs^r séikéoieien. StiTWS és mtösetili .•> - ás fa” a bffraasW^ni Braöirá átsdiássbóS Takács, a ns^stímtíf ü?;f ^étse* •• — . ■ - ö * ®-«í -o* II. ©litilfy wái®gaf©ii ciipel2iü^ Is® arányban mwémM Hics 11. osztályú csapatát. Mi nem a kettős magyar győzelmet tartjuk a nap nevezetes eseményének. ; A Lengyelország elleni győzelmünk előrelátható volt, a Becs másodosztályú csapata ellenivel pedig nincsen sok dicsekedni valónk. A nap eseménye a huszonötezer főnyi közönség volt, amely a íütbati-olímpiász után szentül meg- iogadta, hogy hátat fordít a futbali- sportnak. Es Íme az őszi idény első vasárnapján, amikorra sport sem volt izgatóan érdekes, már huszonötezren izgulnak két jelentéktelen reprezentatív mérkőzésen. Mi lesz majd a magyar—-német szövetségi mérkőzésen ? Éppen jókor készült ei az FTC uj tribünje, lesz majd hely fedél-alá juttatni az érdek­lődők tízezreit, ha ugyan1 vasárnap újabb kiábrándulás nem érte őket. A közönség haragosdija tehát nem sokáig tartott. Hátai fordított a futball- sportnak, ameddig nem volt íutbaíl. Az első vasárnapon már senki, sem hiányzott, aki melegben-hidegben, bajnoki vagy nemzetközi mérkőzésre egyformán eljár. Mintha restelkedtek volna az emberek, hogy a íüíbáH- pályán láttak viszont "egymást, ás sokkal jobban belévesődött a szi­vekbe a futball iránti lángolás, sem- ] hogy arról olyan könnyen lemón- j dani lehetne. Nagy megnyugvás ez, mert nem j kell immár ' attól tartani, hogy a kö- 1 zönség a futballtói is elfordult, ami ! pedig futballsportunk icjlödésénck | megállását, esetleges lassú haladását j jelentette volna. A közönség tehat hü j maradt kedvenc sportjához, most a i játékosokon a sor, hogy ők is hűek-'! j-aradjanak' a magyar . sporthoz és ! mellékcélök nélkül emeljék a futballt a régi nívójára, amelyről az 1912. évi stockholmi olimpiász után bizony ala­posán leszoruít. Érdemesnek1 bizonyult a magyar válogatott csapat a közönség változat­lan szimpátiájára ? Mondjuk Jci nyitan, hogy nem. A korai őszi terminus csak részben menti a magyar csapatnak a reméltnél gyengébb teljesítményét, a •meglepő az volt, hogy a magyar'csa­pat, győzelmét bebiztosítva látván, megint a sokszor kifogásolt letargiába esétt, megint' csak nem ambicionálta a minél imponáióbb gólarányu győ­zelmei, és megint nem küzdötte végig a mérkőzést azzal a lelkesedéssel, ami vonzóereje a . íu'tbaünak, mert a kö­zönséget is’magával ragadja. igaz, hogy nehanyan standard rep- rezentativjeink közül hiányoztak, de mikor a két hét múlva Bécsben cl- aöntésre kerülő magyar—osztrák mér­kőzés eszünkbe jutott, velünk együtt a legtöbben a legnagyobb aggódással gondoltak a bécsi találkozóra, amely egyelőre kevés jóval biztat. Hát tény­leg annyira hanyatlottunk volna, hogy remegő féltéssel kell gondolnunk az Ausztria elleni mérkőzésre?. És ha néhány standard válogatottunk be­teg, vagy formán kívül van, már el­veszítjük a fejünket, kapkodunk és már eleve lemondunk a győzelem re­ményéről? De hát, ha-igy állunk, in­kább kezdjük elölről az egészet, áll­junk ki tizenegy uj játékossal az osztrákok ellen, ha azok vereséget szenvednek, nem lesz olyan szégyen, mintha olimpiai csapatunkat érné új­ból katasztrófa. De tulmesszire röpítettek gondola­taink, maradjunk a jelennél, a mely két magyar győzelemmel örvendez­tetett meg, de mégsem tellett benne sok örömünk.'A lengyelek nem sokat tanultak az olimpiász óta. de mi is, mintha inkább felejtettünk volna, vagy ha tálán nem is felejtettünk, de semmiképen sem okultunk az Egyip­tomtól szenvedett vereség tanulságain és ismét beleestünk az összes hibákba, a mik párisi kudarcunk előidézői vol­tak. A reprezentatív dresszt megint csak hétköznapi — és nem ünnepi köntösként öltötték magukra a magyar játékosok, unottan, lélék nélkül dol­goztak, mint akármelyik másik vasár­napon, mintha nem is azért a leg­nagyobb, legszentebb dicsőségért ioiyt volna a küzdelem, a mi minden sport­ember szivét leginkább lázba hozza. Mennyivel több lelkesedést es am­bíciót tapasztaltunk a lengyelek játé­kában, a kik az első iélorában min­dent kiadtak masukból, de félig hol­tan is viiézül védték kapujukat. Mi­lyen csodáltát tenetne a magyar csa­pat. ha közönyét lerázva, a régi sport­emberek füzével és odaadásával robo­tolná végig mérkőzéséit. Győzelem ellenére sem tűzhetünk tehat aranyérmet a magyar válogatot­tak mellére, mert a játékosok szelleme a.régi márnái .és az egyiptomi veresé-, gén semmiképpen sem okultak. Most mar nem is olyan rejtélyes a párisi katasztrófa. Még ha legalább a fiatalabb évjárat kárpótolt volna : a IL osztály váloga­tott csapata, de utánpótlás szempont­jából bizony a Budapest—Becs mér­kőzés sem nyújtott sok vigasztalót. Siralmasan akcioszegcny volt a csa­társor munkája, hiába kerestük a csatárok közül Schlossér vagy Pataki utódját. Az egyetlen megnyugtató momentum a közvetlen védelem kiíogástalan játéka volt, halfok és csatárok után azonban újabb felfedező körútra kell indulni. Örvendünk a kettős' magyar győze­lemmel végződött őszi futball-nyitány- nak, de telve aggodalmakkal gondo­lunk a fináléjára. A mérkőzés sslfs- foeByón. A jegyekért ezutta.l nem verekedtek az emberek, még az Üllöi-uti jegy­pénztárak előtt sem volt életveszélyes a tolongás és mégis, mire a kora dél­utáni órákban az Üllői-uti pályára ki­értünk, mar 15—20.000 ember helyez­kedett el a pálya tágas tribünjein, sót mikor a második attrakció, már mint a magyar—lengyel mérkőzés megkez­dődött. 25 ezernél is többen voltak együtt, úgy, hogy az uj Üllői-uti tri­bünnek is szép számmal jutott láto­gatója. Különösen sokan voltak a há­rom állóhely tribünön, de azért még­sem lett belőle baj, mikor a lengyel— magyar meccs elején csöpögni kez­dett az eső és mindenki a fedél alá menekült. Az Üllői-uti pályán azonban semmi nyoma, hogy ünnepet ül a magyar futballsporj, sem a pálya bejárójánál, sem a pályán, sem a klubházon egyet- ten zászló sem díszeleg, ami kissé sivár képet ad az egyébként impo­záns benyomást keltő sporttelepnek. Bizony súlyos mulasztás volt, hogy a két vendég-nemzet zászlója sem érte­Jt ^ eMKöEKSSEMö SftMtTciKXEK: j iémfi én lisllJii •fe;£aS9J 3 a*S.E??Kftj PUTgflLl, \ BUBAPE&, ¥'i.i usa* BfcR£MteS-7SR 3. * VklfcPén t2S~S3. l'ftW Nts-TT E 58 £8 í S, 8 Ö IC STB, j »»^gBnBwij^i'sCT»»-»twir^rtr»T»av.frs^.'srCTvo^^»»-T!rai»e»aHi4iM»^-ruj«grtzega»^:.~r.ugT»ríatrrng (--- -n''. 1 r*n»IMHWMTCtaffisareÚKcr .v-gMKejmBcm- * aaceanca •vrareao.-m-rss^cr.vf^aa.nracrr.m.eauifgmui a**™™- —-— l1°

Next

/
Thumbnails
Contents