Sporthirlap, 1925. február (16. évfolyam, 18-35. szám)

1925-02-01 / 18. szám

4. Oldal. SPORT HÍRLAP 18. szám. lisztért urak! összegett 185.000 K 68.400 K Csak az udvarban az Ölesé Maradék Vásárban Budapest, VI. kerület, Király utca 32. sz. hassunk. Nizzában 10 percig időztünk, majd Déuna felé folytattuk utunkat, ahová este 10 órakor érkeztünk meg. Vacsora után pihenőre tértünk, mert reggel 5 órakor folytattuk utunkat Milánóba, ahova délelőtt 9 órakor sikerült megérkeznünk, úgy hogy a melitrei csatlakozást elértük s háremnegyed 6 órakor Triesztbe robogott be vonatunk. Itt is szerencsénk volt a csatlakozással, mert a negyed 7 órai vontot még elértük s az éjszakát most már nyugodtabban átaludva, kora reggel ébredtünk fel amagyar határon. Rövid előzékeny határvizsgálat után folytattuk utunkat Nagykanizsán keresztül és simán jutottunk el hazáig. Aprósz a kolc aaz útról. A hosszú utazás alatt természetesen élcelődések sem hiányoztak. Néhányat sikerült a játékosoktól megtudnom: Spitz és Nádler egész után egymást-hizták*. Mér eltelt egy jó félórája, hogy beszéltek egymással. Nadler Pubi újságokba burkolódzva olvas, de nem állhatja meg, hogy valamit ^csípősen* ne mondjon a mellette elhaladó Spitznek. Spitz homlokát összeráncolva ránéz s csak ennyit válaszol: • Hallgasson maga kis félbemaradt! Az egyik fülkében valami ősnemesi, vagy arisztokrata származására büszke úr nagy páthosszal magyarázza nagynevű rokonsága történetét. Nádler a folyosón pertraktálja a fülkebeli diskurzust s valamennyiük legnagyobb álmélkodására jelenti ki, hogy az ő rokonsága még sokkal különb, mint a kupéban büszkélkedő úré, mert ő rokonságban van Fodor Henrik tíz,rral is, meg Kiss Tivadarral is ... — Hogy-hogy? — kérdezi Máriássy dr. — Egyszerű — feleli Nádler — a Fodor úr. (s Henrik, meg én is s a Kiss Tivadar is tkist, meg én is ... * Szevillába megérkezve, természetesen mindenkinek eszébe jutott a *Szevillai borbélyt. Siettek is a fiuk a borotválkozással, hogy ^kitapasztalják* a borbélyt. Nagy volt azonban a meglepetésük, amikor borotválkozás után a feléje nyújtott borravalót kereken visszautasította a mester. — Ejnye, de jó szokása van, — szólt Fogl Karcsi, — ha futballozni is tud, úgy szívesen látjuk Újpesten ... * Kiss Tivadar még olasz földön beszélget Fogl Karcsival. A Karcsi maga elé képzeli a lelkes pesti fogadtatást, amiben részük lesz ... !Kiss Tivadar húzza: Elénk jönnek egészen a határig.. . — Igazán? Gondolja elnök úr?... — mondja Karcsi. •— Persze, egészen a ruhatárig — feleli nevetve Kiss Tivadar, Báró Gudenus Leó dr. A csapat megérkezése Budapestre. A csapat érkezése, fogadtatása nem történt olyan ünneplés keretek között, mint ezt sokan a milánói nagyszerű győzelem után méltán elvárhatták volna.. A túgavezetőség távirata csütörtökön este érkezett meg a szövetségbe, s a csapat szombati érkezése pénteken délelőtt lett köztudomású városszerte, de nagy hiba volt, hogy a napi sajtónak csak egy része publikálta. Ilyen körülmények között ,a fogadtatás nem volt olyan meleg, mint amilyennek lennie kellett volna. Az MLSz elnöksége és tisztikara részéről csak Tibor Lajos ügyvezető társelnök és Faragó Lajos ellenőr jelentek meg, s néhány percnyi késéssel megérkezett Földessy János dr. alelnök is. Az egyesületek részéről már többen voltak kint, s különösen feltűnt az NSC mintegy 10 tagú csoportja, amelyben hölgyek is voltak szép számban. Pontosan tizenegy óra 35 perckor robogott be a déli vasút pályaudvarára a messze idegenből érkező válogatott csapatot hozó vonal. Egy II. osztályú Pullmann-kocsiból leendőlobogtatás jelzi már messziről a fiukat s alig hogy a vonat megáll, gyorsan, frissen, mintha nem is hatnapi utazás és 3500 kilométer volna a hátuk mögött, gyors egymásutánban elhagyják a vasúti kocsit s jelennek meg a perronon, ahol klubtársaik meleg szeretettel fogadják. A legtöbben egy kis üdvözlő beszédet várnak, amely azonban elmarad s lassan kint indulnak ki a pályaházból, amely előtt egy fidsloperatrr állítja meg őket néhány percre, hogy utána valamennyien hazatérjenek a néhányuk által már hat héttel ezelőtt elhagyott családi otthonba. Lesbenálló Adorján offszeidről kapott értesülései Adorján barátunk kezében korcsolyát csörtetve és hokki-botosóbázva lépett be rovatvezetőnk szobájába. — Alászolgája kedves Szerkesztő úr, nagy murik küszöbén állunk. — Nono. — De bizony, igen puskaporos a levegő. Egyik legnagyobb egyesületünkben rezsimváltozás készül. * •— Melyik egyesületben? — Az titok. Csak annyit árulhatok el, hogy a klub végtelenül áldozatkész ! elnöke ellen komplett készül. Egy ellenpárt alakul és ki akarják buktatni. 1 derék és jobbsorsra érdemes elnököt. I — Noy majd meglátjuk. Bizonyára nem érdemelné meg. — De nem ám. Különben jelenthet teán, hogy Rázsó mégis megegyezett az Ékszerészekkel, viszont Zsírt még , egyelőre’ tárgyalásban áll — az UTE- val. Zsin ugyanis csak amatőr alapon hajlandó játszani és nem fogad el semmi ellenszolgáltatást, hanem azt kívánja, hogy adják neki az UTE- pálya büffébérletét. — Bravó, ez azután nyitás. — Apropos, Szerkesztő úr, van jó cipője? — Van. Miért? — Mert ha szép és jó cipőt olcsón akar vásárolni, akkor ajánlok egy jó üzletet, mely a jövő héten nyílik meg. — Melyik cég az? —Molnár és Siklóssi (MTK). Az idők változásának és a játékosok komolyodó életfelfogásának jele, hogy egyre szaporodik azoknak a száma, akik egy jó esisztenciát többre becsülnek, mint a könnyen szerzett havi honoráriumokat. — Lám, Orth itt is iskolát csinált, nemcsak a pályán. •— Bizony. És ha még tetszene látni, hogy milyen komoly az üzletben. Kereskedőnek épp oly kitűnő, mint centernek. Egyébként vasárnap délelőtt tizenegykor láthatja őt. Szerkesztő úr. — Hol? — A Capitol-moziban, a Sporthirlap matinéján. Föllép Rex tréfájában, melynek címe: Őrik a sajtópáholyban. Mellette a kitűnő humorú Várai Tibor játszik még szerepet és főleg Rónay Viktor, aki mögött viharos színészi múlt is áll, egyebek mellett évekig volt rendezője a vidék nagy színházainak (Debrecen, Székesfehérvár, Szeged). Remek lesz Lakner Artúr pompás kis felolvasása, úgyszintén Tary Gizella és a moziképek. Dukász László, a szajna hősei elmondja győzelmei-nek történetét. Várairól egyébként egy kitűnő esetet tudok. Épp a Nem- 1 zeti Sportnak telefonozott, amikor odalépett hozzá Rónay Viktor és erősen megszorította a kezét. Várai tudvalévőleg a legnagyobb élő magyar puhány, minden kis szorítás erő- s sért fáj neki és megfeledkezve arról, hogy az MTK kaszinóban van, teli tüdővel jajgatni kezdett. A Nemzeti Sporttól telefonozó kolléga természetesen nem tudta mire vélni a fájdalmas üvöltéseket, mire Komjádi Béla, általános hahota közepette bekiabálta a telefonba: »Tudja kedves uram, miért van ez az ordítás. Zsidóüldözés van az MTK-kaszinóban.. . — Pompás! — Egyebekben kint voltam a napokban a nagy jégen és őrült csoportosulásra lettem, figyelmes. Odamegyek, hát látom, hogy Rónay bukdácsol korcsolyával a jégen és mindenki az ő misztikus mozdulatain mulat Kiderült, hogy riportot akart írni arról, hogy mit érez az az ember, aki először van a jégen és ezt saját magán akarta kipróbálni. — Nagyszerű. És mi van a riporttal? — Majd elkészül vele — nyárra. Apropos! Nagy bajok vannak az atlétikában. — Már megint? — Bizony. Ezt a mondatot kicsiroztatni kellene, olyan gyakran fog előfordulni. A MAG június 10 és 11-én rendezi ragyogónak ígérkező nemzetközi jubiláris versenyét és utána az atlétái lemennek Olaszországba versenyezni. Hol itt a baj? kérdi Szerkesztő úr. Ott a baj, hogy 14-én viszont az FTC, 20—21-én pedig a Mölöka rendezi ugyancsak nagyszabású nemzetközi versenyét és így azokon a griffmadaras krekkek nem vehetnek részt. Súlyosbítja még a helyzetet, hogy ugyanakkor a KAOE stafétája Berlinben fog vendégszerepelni, legalább is aggályos tehát a helyzet, mert félő, hogy ilyen körülmények között a két cserbenhagyott egyesület némi revánssal fog élni. — Mi jót tud a vivőkörökből? —Tudok egy nagyszerűt. Szerkesztő úr. Van egy kiváló vivőnőnk, aki egyben nagyon jó színésznő is és hálás híve Santelli mesternek. A bajnoknő föllép egy előkelő kabaréban és küldött Santellinek két jegyet, hogy nézze meg, annál is inkább, mert a darabban a következőt mondja:Hogyne tudnék vivni kérem, két évig voltam szobalány a Sántelliéknek. A kitűnő ősz mester átadta a jegyeket fiának és menyének, akik kitűnően mulattak az igazán tehetséges művésznő kedves ötletén és el is mesélték atyjuknak, úgy hogy az másnap jegyet váltott és el is ment a kabaréba. Nagyokat nevetett már előre a dolgon, de mit tesz Isten? Jön a darab, jön Tary Gizella, jön a fenti mondat, csak éppen az történik, hogy a művésznő, aki nem tudott Santelli mester jelenlétéről, ellenben meghívta aznap estére Fodor mestert, azt mondta ,hiszen két évig voltam szobalány Fodoréknál. Tabló ! Azóta a drága Santerli mester haragban van Tary Gizellával. — A hét vicce? — Egy kitűnő sportember hivatalos volt anyósa születésnapjára. Tudni kell, hogy már húsz éve vallhatja magát a matróna vejének és egész este, az ünnepség alatt, fejét kezére ejtve töprengett, ami végre is feltűnt az anyósnak és megkérdezte vejét: mondd, min töprengsz édes fiam? Azon — felelte az illusztris sportférfiú és vő—, hogy ha én magát mindjárt a házasságom napján megöltem volna, kaptam volna gondatlanságból okozott emberölésért mondjuk tiz évi börtönt! — No és? — kérdi az anyós. — Mi az, hogy no és? — feleli a vő. —• Akkor most már tiz éve szabad lennnk! " „Tarki vagyunk már a magyar püfnéssel“. " Az olaszországi hangulat a nagy meccs után. — Dicsérik , védelmünket, de gyengének tartják csatársorunkat — Baldit az olasz közönség gyilkolta meg. — Pozzo nagyszerű! kritikája. — A Juventus hatalmas győzelme a Modena felett. Olaszországban megbukott a 40 yardos orrszeidszabály. — — Károly Jenő levele a Sporthiraphoz. — Kiváli, január 27. A magyar—olasz mérkőzést és annak tanulságait úgy a heti, mint a napi szaksajtó töviről-hegyire megtárgyalta. Bizonyos pontokon teljesen, megegyezők a vélemények. Így pl. azt mondják, hogy soha az olasz csapatnak nem volt, de nem is lesz olyan kedvező alkalma legyőzni a magyart, mint most volt. Az olasz csapat vereségéért az olaszok általában conferballjuknak tehetetlen játékát okolják. S itt mint tényt kell megemlítenem, mementóként a mi közönségünk számára, hogy Baldit az olasz közönség gyilkolta meg. Ugyanis az első sikertelen akciójától kezdve, tett legyen jót avagy rosszat, minden mozdulatát gúnyos orbitozissal kísérte. Ha azután megkaparintott egy-egy labdát, rémülten menekülttelé. Csak csodálni tudom a lelki nagyságát, hogy kitartott 90 percig a helyén, melyet egyáltalán nem keresett. Egyöntetű elragadtatással írnak az összes újságok a magyar közvetlen védelemről. Zsák vérfagyasztó biztonsággal tisztázta a legforróbb helyzeteket, a két Fogl-ban pedig elragadtatással gyönyörködött a közönség. Pedig hát az olaszoknak ■ sem kellett a szomszédba menni idáig, ha nagy védőjátékosokat akartak látni. A magyar csatársor sem összeállításával, sem játékával nem elégítette ki a kritikusokat. ,Pozó az *11 Cacios-ban magyarozatul hosszú cikkben számol be a magyar játékos emigrációról. Összeállít három csapatot a külföldön élő játékosokból, mely szerinte a győztes csapattal legalább is egyenrangú, sőt a támadásban azt felül is múlja. Pozzó cikke végén elismeréssel hajlik meg az előtt a nemzet előtt, mely annyi ragyogó csillagát széjjelszórva a világ irigy fája feli, még mindig elég erős ahhoz, hogy becsülettel megállja a helyét bármely nemzet sportjával szemben. A humorisztikus hetilap, a rGuerin Sportivos cikkét azzal fejezi be: *... torkig vagyunk (siamo stufi) a magyar püföléssel *... * A magyar—ólai! mérkőzést követő vasárnapon, az annak idején bírói tévedés miatt megsemmisített Doria— Livorno mérkőzést játszották le, mely az előbbi 1:0 arányú győzelmével végződött. Ezzel befejezést nyert az olasz elsőosztályú bajnokság első fór* 0111012. Az FA- csoportban Modena vezet egy ponttal Genoa és Pisa előtt, a »B« csoportban a Juventus és Bologna foglalják le az első helyet egyenlő pontszámmal a szorosan mögöttük haladó Pro Vercelli és Padova előtt. Érdekes pikantériája volt a vasárnapnak a két csoport vezetőegyesületének, a Modena-nak és Juventusnak a találkozása. A vezetők mérkőzését megsemmisítő fölénnyel, 5:1 arányban a Juventus nyerte meg. Modena egyetlen gólját Winkler rúgta. Ennek a mérkőzésnek a keretében, Alauro bíráskodása mellett kipróbálták a 40 yardos ollszájdi javaslatot. A támadó játékosokat a nyújtott előny úgyszólván hidegen hagyta, legfeljebb a megrögzött lesbenállóknak kedvezett. Viszont a hátvédeket a támadásban levő csapatuk testéről való teljes leszakadásra kényszerítette. A mérkőzés után az olasz bírótestület (A.. A.) nagyszámban jelen volt tagjai hoszszasan megvitatták a kérdést, s egyhangú elutasító határozatot hoztak. Nem is hiszem, hogy ebből a javaslatból valaha is szabály legyen. .Károly Jenő.