Sporthirlap, 1926. május (17. évfolyam, 68-84. szám)

1926-05-01 / 68. szám

SZOMBAT, 1926 MÁJUS 1. SPORTHIRLAP „Másfél órára mindenki adja oda egész lelkét a magyar ügynek*4 A közönség kezében van a siker kulcsa — Legyen elnéző, jóaka­raté, buzdító és biztató támogatója a magyar csapatnak — Ha a magyar tizenegy legyőzni nem hagyja magát* akkor legyőzni nem is lehet Mit kér és mit vár a szövetségi kapitány a magyar— osztrák mérkőzés közönségétől és a magyar játékosoktól . Ismét, előtte állunk a nagy erőpró­bának, a legérdekesebbnek, a legiz­galmasabbnak, a tradíciókban leg­gazdagabbnak, a magyar-osztrák válogatott mérkőzésnek. Fényes múltja, kiemelkedő jelentősége, de mindenek fölött magnetikus vonzó­ereje van ennek az eseménynek,­­ amely immár ötvennyolcadik ízben­ ismétlődik meg egyre táguló keret-1 ben minduntalan nagyobb hullámo-1 kat vetve a társadalom érdeklődése-1 bei. Érdemes volna — s bizonyára j elő is fog egyszer kerülni erre® vál­­­­lalkozó­ szellem — írásba szálalni aj magyar-osztrák mérkőzések törté­netét mert ebből a műből elénk tá­rulnának a láncszemek, amelyekből az osztrák és magyar futball sport­nak ma már nemzeti érték számba menő ereje összekovácsolódott. Az emelkedéseknek és sülyedések­­nek, a fejlődésnek és hanyatlásnak, a föllángolásoknak és letargiának, a változatoknak és hatásoknak szí­nes folyamata a magyar-osztrák mérkőzések története, amelynek öt­­vennyolcadik lapja is üresen várja a holnapi vasárnapot. Mielőtt pedig arról elmélkednénk,­­ hogy mit írhat be a sors a válogat­­­tott mérkőzések históriájának ez új lapjára, lehetetlen nem gondolni a­­ mostoha helyzetre, amelyben a ma­j gyar labdarúgósportra az új erő-­­ próba napja rávirrad. Nem lehet,­­ de nem is szabad visszaemlékezés nélkül a kíváncsiság és a győzelmi vágy mohóságától hajszolva úgy üdvözölni a mérkőzés napját, mint­ha a­ küzdelem előfeltételei azonosak lennének az elmúlt dicsőséges idők feltételeivel. Ha erőpróbáról van szó, idéznünk kell az oly sokszor elsírt panaszokat és fájó megállapításokat azokról a mérhetetlen veszteségekről, amelyek megtépázták a magyar futball sport erejét Csak a magunk áltatása vol­na, ha az erőpróba mérlegébe bele nem vetnénk a kivándorolt magyar­­ játékosoknak a légióját, a tétlen pi­henésre kárhoztatott nagy váloga­tott játékosainknak egész seregét s ezzel szemben rá nem mutatnánk a nyugodt fejlődésnek mindazokra a biztosítékaira, amelyeket Ausztria futballsportja a tarisznyájában hord. Amikor itt állunk az ötvennyolca­­dik erőpróba előtt, emlékeznünk kell a régi időknek; a boldog béke, a nyugodt, könnyű életnek az erő­próbáira, amelyek rendre a magyar futball sport erejét fitogtatták az osztrák futball er­eje fölött. Emlé­keznünk kell a nagy nevekre, a Schlosszerekre, a Schafferekre, a Konrádokra, az Orthokra, Braunok­ra, Mandlokra, Fogtokra s tovább a Hirzerekre, valamint, még egész gárdájára a magyar futball neve­lésének, akikhez hasonló nagysá­gokat a fejlődésében soha semmi­től meg nem zavart osztrák futball fölmutatni nem tudott. Ha itt lenne mindenki, aki való­jában a mienk, ha a küzdelem porondján föl­vonultathatnánk a magyar fut­­b­allsportnak a színevirágát, iga­zán nem lenne rejtély, mi kerül a futballtörténelem könyvének nyitva álló fehér lapjára. De így, a szörnyű veszteségek ha­tását éreztető helyzetben adha­tunk-e helyet az optimizmusnak, reménykedhetünk-e diadalban, szá­míthatunk-e­ győzelemre. Valószínű, az érdeklődés után ítélve, hogy vasárnap 40.000 főnyi közönség fogja ellepni a pálya né­zőterét. Várjon mire s­zámít, mire gondol, mit remél és mit vár majd ez a kolosszális tömeg, meg azok a százezrek, akik csak távolabbi figyelői lesznek a mérkőzésnek­. Nem tudom, csak gondolom. Meg­mondom azonban, mit szabad várnia, mit szabad gondolnia és mit szabad remél­nie. A nagy erőpróba szemlélőinek azzal a gondolattal telve kell he­lyüket elfoglalni, hogy tanúi lesz­nek a meggyötört magyar futball­­sport hősi erőfeszítésének a túlerő­vel szemben. Egy vérétől megcsa­polt szervezet fog küzdeni ener­giájának végső megfeszítésével egy gondtalan életet élő, nyugodtan ki­fejlődött egészséges szervezet ellen. S ha ennek a szomorú valóságnak a tudatában éli le a közönség a küzdelem idejét, lehetetlen, hogy a maga szeretetének, lelkesedésének és égő vágyakozásának a tü­zével a végsőkig föl nem fokozza a magyar csapatnak az erejét. A lélek hatal­mas erőforrásainak kell buzogni a nézőtéren, hogy táplálja a poron­don küzdő harcosoknak a lelki és fizikai erejét. S ha ezt az erőforrást a közönség szolgáltatni fogja, el­várhatja, hogy a nagyrészben fiatal óriásokból álló magyar csapat szin­tén a lelkével fog adózni a lelki tá­mogatásért. Ebben a nagyszerű atmoszférá­ban azután kinyílhat a sikernek oly bensőséggel vágyott illatos vi­rága, az így elővarázsolt légkörben azután megszülethetik akár a győzelem is, a legszebb jutalma az akaratnak, a­­ nemes tulajdonságoknak és a lelki erőnek.­­ Kötelességek várnak tehát a szu­verén közönségre: elnéző, jóakaratú, buzdító és biztató támogatójának kell lenni a válogatott csapatnak. Nem szabad túlkövetelőnek lenni, nem szabad kritikusnak lenni s nem szabad csüggedni, bárhogyan for­ JVEODIANO # MODIANOl szivarkapapir , szivarkahüvely , duljon is a mecés sorsa. Az apátia, ami a nézőtérségről lopózik le a pályára, olyan, mint a pusztító szá­razság. A többi a csapatnak a dolga... A spártai anyák hadba induló fiaik­nak azt mondották: pajz­zsal vagy pajzson. A magyar futballsport nem szab ilyen legendás föltételt az ő hadba sorakozó fiainak. Annyit mond csupán nekik, hogy mindenkinek meg kell tenni a kötelességét. Másfél óráról van a szó. Tizenegy játszik tizenegy ellen. S ha a tizen­egy azzal az elhatározással áll ki a másik tizenegy ellen, hogy le­győzni nem hagyja magát, akkor legyőzni nem is lehet. A fegyverzet és a fegyverek egyenlőek. A nemzeti címer feszül a mellen, a tudás és a tettrevágyás ereje fészkel az izmokban. Aki job­ban akarja megfeszíteni az izmo­kat és az inakat, akinek lelkében több az erő, akinek keblében bát­rabban dobog a szív — azé lesz a győzelem. Nem szólok a játékosokhoz egyén ként. Mindegyik tudja a kötelessé­gét. Csak egyet követelek meg tő­lük itt a nyilvánosság előtt. Adják oda másfél órára egész lényüket a magyar ügynek. Önzetlenül, egy mindért, és mind egyért. Fölösleges mozdulatot ne tegyen senki, mert ezzel erejét fo­gyasztja s a szükségtelen erőfo­gyasztással károsítja társait és előnyhöz segíti az ellenfelet. Csak ennek a követelésnek tegyen eleget a csapat, ebben benne van minden s ha ezt teljesíti­­— az osztrák csoda­csapat nem fog cso­dát művelni. __________Kiss Gyula. 001 Ms. ©s*/r«flc Culíl ííanei Hieil&núer Höss Eclíl MHC Lóverseny téri pálya. Vasárnap d. e. 11 órakor Leipziger Sport CM —MHC nemzetközi gyephockey-mérkőzés. Hétfőn d. u. 4 órakor Leipziger Sp. C.—MMC El.

Next