Sporthirlap, 1927. január (18. évfolyam, 1-18. szám)

1927-01-01 / 1. szám

SZOMBAT, 1927 JANUÁR­­ SPORTHÍRLAP BRWSI*: ■■ ■ ■ a Cowa amatőrsoport a szétválasztással. A közönség többé kevésbé méltá­nyolta a nívó fenma­radását és a szokott számban kereste fel a pá­lyákat. Ebből a­ szempontból ha­nyatlásról egyedül Miskolcról le­het beszélni, ahol a két nagy amatőr­­egyesületnek az, a MVBC-nek és az MMTE-nek érthető konkurrenciát csinált az Attila. A többi vidéki városban, Diósgyőrben, Sátoralja­újhelyen, Salgótarjánban stb. szó sem lehet arról, hogy valamilyet­ formában ártalmáza, lett volna a professzionalizmus az egyesületek anyagi érdekeinek. Ennek a következménye termé­szetesen az, hogy az egyesületek anyagi szempont­ból ugyanolyan helyzetben van­nak, mert régebben és a jól sá­­fárkodóknak most sincsenek gondjaik. Támogatást csak a miskolciak ér­demelnek és erre szükségük is van, mert nekik csak egészen nagy mécs­eseken va­n bevételük, hiszen a miskolci publikumot a profimérkő­zések nívó tekintetében elkényez­tették. A nívó megmaradásának, sőt fej­lődésének egyébként hatalmas bizo­nyítéka van az északi kerületben. Amíg ugyanis az elmúlt év alatt Északmagyarország válogatott csa­pata egymásután megdöbbentő ve­reségeket szenvedett, addig most ősszel fiatal játékosaival fényes revánsot vett az amatőr válogatott csapat az ungvári kerület ellen, amikor is a­ felvidékieket 6:2-re legyőzte. Ezen a mérkőzésen látta a mis­kolci közönség először az igazi amatőr lelkesedést, amely tisztasá­gával valóban a legszebb teljesít­­ményekre is képes. Ez a győzelem, amely éppen haladást igént, bizto­sítéka volt annak, hogy a közönség továbbra is szeretni fogja az amatőröket, akik egészséges sportszellemben való működésükkel bizonyára fog­nak annyi dicsőséget hozni a kerü­letnek, mint a professzionalisták. R. M. A keleti kerület csapataiban alig volt változás, a játéknívó mégis sülyedt A keletmagyarországi kerület fut­­bal­lsportja az álamatőrkorszak utolsó idejében hatalmas lépések­kel tört előre. Kevés hiányzott ah­­­­hoz, hogy teljesen egyenrangú le­gyen a déli,­vagy nyugati kerület­tel. Válogatott csapata 1925-ben minden mérkőzését megnyerte, bajnokcsapata a DVSC pedig egyik sikert a másik után érte el a fővá­rosi csapatok ellen. A szétválasz­tás fenekestül forgatta fel a helyze­tet. A kerület amatőr futball­­sportja annak ellenére, hogy válo­gatottja november 14-én győzelem­­számba menő döntetlent ért el Bu­dapest amatőrválogatott csapatá­val szemben, fokról-fokra vissza­esett, az egyesületek pénz nékül áll­nak, a játékosanyag pedig le­gyengült, illetvet leromlott. A professzionalizmus bevezetése a kerület amatőrjeire nézve szomorú következményekkel járt. A csapa­tok ugyan a DKASE és a DVSC kivételével, ■ amelyek a törzsét alkotják a IX. l­igában szereplő Bocskay-nak, — alig gyengültek meg, a közönség azonban klasszifi­­kál az amatőr- és profifutball kö­zött, elfordult az amatőrmérkőzések­től, nem látogatja azokat, úgyhogy az amatőrcsapatok az őszi sze­zonban szinte a nyilvánosság kizárásával bonyolították le mérkőzéseiket. Különösen a kerület központjában érezhető a közönség elfordulása az amatőrcsapatoktól. Igaz, hogy itt van a Bocskaynak a vára. Az még érthető, ha a Bocskay mérkőzései alkalmával nem jut a többi pályára közönség, azonban az mutatja a helyzet súlyosságát, hogy amikor a Bocskay idegenben játszik ég az amatőröké Debrecen, akkor is alig ■300—300 ember megy ki a legfonto­sabb amatőrbajnoki mérkőzésre.­­Ezen a helyzeten próbáltak ugyan­­ sokféle eszközzel változtatni, de hasztalanul. A Bocskay tőle telhe­tőséig támogatja az amatőr futbll­­l­sportot, a DVSC bajnoki mérkőzé­seit a saját meccsei elé veszi, azon­ban Debrecenben a DVSC csapatán kívül a DTE, a DKASE, a DEAC, a DMTE, a Harmónia és a Debreceni­­Postás S® vesz részt a ba­jnoki küz­delmekben s ezeknek a kluboknak a legrettenetesebb az anyagi hely­­­­zetük a súlyos viszonyokra a leg­­­ jellemzőbb, hogy a közel 70 éve­­ fennálló ÚTE befejezte az őszi sze­­­­zont anélkül, hogy egyetlen labdát t tudott volna beszerezni. Semmivel se® jobb azonban a helyzet Nyíregyházán. Nyíregyházának az álamatőr vi­­­­lágban mintegy 2000 főnyi­­ lelkes közönsége volt. A szétválasztás után ez a szám alaposan megfo­gyatkozott és ma alig pár száz em­ber megy ki Nyíregyházán egy fontos ba­jnoki mérkőzésre. Ebben a városban azelőtt minden alkalom­mal fővárosi csapatok vendégszere­peltek, az idén egyedül a Pesterzsé­bet csapata, látogatott le, amikor a Debrecen és Nyíregyháza közötti menedzselési költséget sem lehetett a mérkőzésen megkeresni.­­ Berettyóúl falu, a keleti kerület másik nagy sportvárosa szintén nem dicsekedhet valami nagy közönséggel. Itt is megfogyatkozott a nézők száma. A szétválasztás után nem kell az álamatőröket fizetni — mondhatja a profisport — minek a nagy bevétel. Ez igaz, azonban az is kétségtelen, hogy bevétel nék­ül a legszükségesebb felszerelésre sem telik és ez a körülmény tökélete­sen lezüllesztheti az amatőr fut­ball sportot. A játékerő tekintetében is so­kat rosszabbodott a helyzet a múlttal szemben. A debreceni csapatok közül a pro­fesszionalizmus bevezetésekor csak a DVSC és a­ DKASE vesztették el játékosaik színe-javát, a többi ke­rületi csapat azonban teljes birto­kában van régi játékosállományá­nak és mégis észrevehető volt a já­téknívó romlása. Ez csak bizonyos pszichológiai momentumra vezet­hető vissza és egyedül azzal lehet megmagyarázni, hogy a vidéki amatőrök között két­ségtelenül vannak álamatőr mentalitású játékosok még most is, akik tekintettel arra, hogy most már nem kapnak ellenszolgáltatást játékukért, nem nagyon erőltetik meg magukat, másrészt nincs ked­vük közönség nélkül játszani. Sürgősen segíteni kell a vidék amatőrviszonyain, mert ha ez to­vább is így tart, az egyesületek be­zárják pályáikat és az amatőr fut­­ballsport a professzionalizmus ál­dozatává válik. A keleti kerületben gyorsan kell cselekedni, hogy meg­mentsék az amatőr futballsportot a végső lezü­lléstől. M. Egy magyar futballbíró szabályreformja a nemzetközi szabályalkotó bizottság előtt Kevesebb lesz a tizenegyes, ha elfogadják Wegenaszt József javaslatát, mellyel a büntetőterület alakját akarja megváltoztatni Az életnek minden megnyilvánu­lás egyre halad a jobb, a tökélete­sebb felé­s fejlődés legfeljebb a tem­póban változik meg. Az élet, minden megnyilvánulására igaz a filozófiai mondás: „Nincsen örök, csak a vál­tozás örök". A legjobban igaz ez ép­pen a sportra, amely a változások szakadatlan sorát éli át és amelynek tertészete­ másból sem áll, mint a fej­lődés folytonos láncolatából. A fejlődés útja azonban egyre tart s az evolúció legújabb etapjá­ban részt kérnek maguknak a ma­gyar futballsport tényezői is. Sza­bálykérdésekben természetesen a bí­rók jönnek első helyen számításba, s éppen ez adott nekem is impulzust arra, hogy az elnökletem alatt, álló S­özépmagyarországi Bíró Testület­­ben a futballsport fejlődését érintő szellemi pályázat kiírását ajánljam. A pályázat kiírásakor semmiféle megkötöttséget nem szabtunk, csak azt, hogy a pályázók témájukat a futballsporttal kapcsolatos kérdések sorából merítsék, de különben telje­­sen szabadságukban áll, hogy mi­lyen problémát dolgoznak föl. Ter­mészetesen — mivel futballbírókról volt szó, — már előre is bizonyos­­volt, hogy a pályázók legtöbbje sza­bálykérdésekkel fog foglalkozni, aminthogy az a valójában így is tör­tént. A pályadíj nyertese is egyik szabály megváltoztatását ajánlja. Egy fiatal bíró, Wegenaszt József nyerte az első díjat egy javaslattal, amely szellemessége mellett a fut­­ballpálya szögletes formáihoz szo­­kott néző szemének nem kis mérték­ben forradalmi is. Wegenaszt azt ajánlja, hogy a büntetőterület, eddi­gi alakját változtassák meg. Nem igazság az, hogy ha valaki a korner­­vonalon a kapufától 17 méterre kö­vet el szabálytalanságot, azért csak szabadrúgás jár, míg ha ugyanilyen távolságban a tizenhatos sarkának irányában történik a szabálysértés, azért tizenegyes a büntetés. A tizen­hatos sarka a dolog természeténél fogva a kapufától jóval messzebbre esik, mint 16 méter. Azt állítja — és ebben igazat kell neki adnunk, — hogy a büntetőterület rajza akkor helyes, ha az a kornervonallal nem egyenes vonallal kezdődik, hanem egy olyan körrel, amelynek közép­pontja az arra az oldalra eső kapufa és amelynek sugara az előírásszerű tízéviél és fél méter. A két kapufa közül két ilyen negyedkör húzandó és csak elől, a kapu szélességének méretében kell a két negyedkört egyenes vonallal összekötni, így áll elő az a terület, amelyen belül nin­csen olyan pont, amely a kaputól tizenhat és fél méternél messzebb esnék. A javaslat észszerűsége és igazsá­gos volta első tekintetre kézenfekvő A sikeres pályamunkát a­ futballpá­­lya új tervrajzával együtt azonnal , a BT központjának rendelkezésén?– bocsátottuk. A BT elnöksége a ja­vaslatot minden változtatás nélkül magáévá tette, sőt azonnal lépéseket tett, hogy a javaslat elkerüljön a legfőbb szabályalkotó fórum, az In­ternationale Board elé. Áttették a pályamunkát az MLSz-hez, amely ajánlósoraival a FIFA-hoz fogja továbbítani s így az végeredmény­ben odakerül az Internationale Board elé, amely remélhetően ennek az eredetien magyar gondolatnak életrevalóságát azzal fogja elismer­ni, hogy magáévá teszi és gyakorlat­ba hozza. Kaun Ferenc. *»(»«-( ter'­xPutio Tsdujijnie* MÍÍTIK -t­ifo i Magyar Futballbírák Testülete hivatalos közleményei Helyreigazítás. A december 30-iki hi­vatalos rovatunkban ,a vidéki alosztá­lyok közgyűlését­ cím alatti hozott köz­leményünkbe nyomdahiba oevenltt be. Az eredeti közlemény így szól: „Az elnökség a­ pécsi alosztály közgyű­lésére Szász Hugó, a középül agy­aror­­szági (jan. 6.) és debreczeni alo­stályok közgyűlésére Benedek Aladár társelnö­köket, a miskolci alosztály (jan. 9.) köz­gyűlésére Vámos Soma, a gyúrt alo­z­­tály (ján 8.) közgyűlésére Schubert M­­Ferenc alelnököket és a szegedi alosztály közgyűlésére (január 3.) Kaim Friennet delegálta. A hír dűlőttek orvosi vizsgálata nem január 3-án, hanem január 1-én lesz. Üzletfeloszlat** miatt ! Sár korcsolyák már 50 ............ László Kálmán vaskereskedésében VI. ker., Király­ utca 76. szám. (A Király­ Színházzal szemben.) Használt korcsolyákat cserélü­nk.

Next