Sporthirlap, 1927. február (18. évfolyam, 19-33. szám)

1927-02-01 / 19. szám

EEDD. 1927 FEBRUÁR 1. SPÖRTHIRLAf I Mártonffy Miklós dr. a MOB főtitkára meg­állapítja, hogy a magyar sporszövetségek teljes erővel készülnek az amszterdami olimpiászra Akik az olimpizmust szolgálni akarják, neon nézik a hangos sikere­ket, hanem csendes munkával igye­keznek a nemzetüket abban a foly­tonos törekvésben ébren tartani,­­ hogy kötelesek a spo­rt ut­j­át az em­­beri, szellemi és testi kultúra terén ,előbbre vinni. Az esedékes olimpiász­áx csak alkalom arra, hogy erre a kö­­­­telességre gyakrabban is rámutas­­­­ssunk. Ennek a feladatunknak jószándék­­kal igyekeztünk is megfelelni. Szá­mos alkalommal felhívtuk a sport­szövetségek figyelmét, hogy köze­lednek az olimpiai játékok, hogy el­­evend az ideje bizonyítani azt, hogy ,egyetemes emberi kultúrcélok szolgálatára a magyarság éppen­­olyan készséges, mint a nála na­gyobb és szerencsésebb nemzeti kö­­zületek. Figyelmeztettük őket arra, hogy minden programjukat az olimpiászokra való közvetlen elő­készületen át a nemzeti értékek fel­tárásának a szolgálatába kell állí­­taniuk Rámutattunk a legfontosabb­­teendőkre is. A szövetségek túl­­nyomórészben megértéssel fogad­ták intő szavunkat és aki a magyar sportélethez közel él, az tudja is, hogy még azok a szövetségek is, amelyek egy nagy világvversen­­gésre teljesen éretlennek tartják a Sportjukat, átérezték az olimpizmus jelentőségét és a napi sikerek min­den kilátása nélkül követik a Ma­gyar Olimpiai Bizottság lendítő buzdítását . A magyar szövetségek ■í. tettrekészsége Közvetlen olimpiai ,előkészületi­­programja van a Magyar Atlétikai Szövetségnek, am­ely már most­ be­­vezette az olimpiai keretet és a­­rendszeres olimpiai megfigyelést. Külön szervet állított fel erre a cél­­r­a-és az egyik legkitűnőbb szakóem­­berét bízta meg, hogy itt Budapes­ten, de a vidékét is járva, propagan­dát fejtsen ki nemcsak az olim­piai eszme érdekében, hanem­ a magyar sport előbbrevitelére is. Tervbe vette ez a szövetség a rövid, nyolcnapos kurzusokat is, amelyek nemcsak az egyének formáinak a csúcspontját hivatottak emelni, ha­nem a résztvevők útján a általános fejlődést is elő fogják mozdítani. A Magyar Úszó Szövetség részle­tes programot mutatott be. Szintén felállította a momentán lehetséges olimpiai keretet és a legszélesebb körű vidéki propagandát óhajtja és meg is kezdte folytatni, hogy így sportját népszerűsítve értékes gyü­mölcsöket termeljen a magyar testi kultúrának. ■ A Magyar Birkózó Szövetség sem maradt el az előbbiek mögött. Ugyanígy törekszik a­z egyéni fej­lődést és a kutatópropagandát szol­gálni Ennek a három szövetségnek a határozott olimpiai programja ta­lán nem kizárólag a MOB érdeme, de tagadhatatlanul annak a propa­gandáinak a gyors eredménye, ame­lyet intézőbizottságunk a szövetsé­geknél állandóan kifejtett. Termé­szetes, hogy ez a munka anyagi esz­közök nélkül nem végezhető el és azért a Magyar Olimpiai Bizottság segítségükre sietett a fenti szövet­ségeknek és anyagi eszközöket kért az OTT-tól e programok teljesítésé­nek lehetővé tételéhez. Az MLSz, az MLTSz, a MESz, az­­ MVSz kérésünkre összeállítottak egy nemzetközi versenyprogramot, amelynek a feladata a versenyzői­ket fokozottabb feladatok elé állí­­tottt­. A mi részünkről a kérést is , az ő részükről annak elfogadását , annak a felismerése motiválta, hogy , a magyart versenyzők sokszor nyílt , odavalólag magasabb képességeik mellett is, alulmaradtak az olim­-­­­piai küzdelmekben, mert nem ren­delkeztek azzal a rutinos hidravér-­­ tel, ami ilyen nehéz helyzetekben a­­ sikernek 50 százalékban a biztosí­­téka. Reméljük, hogy ezeknek a­­ . nemzetközi programoknak a lelki­­■ ismeretes végrehajtása ezt a kívánt tulajdonságot meg" fogja­­szerezni a ma­gy­a­r v­ersen­yzők­nek. A MÖSz külföldi mestert hozat, hogy a messzebb jövő­ érdekében nevelje a magyar boxsportot.­­ A Magyar Lovassport­ Szövetség rendszeres munkát végez az olim­piai­­ játékok lovas számaira való előkészületben és minthogy ez a sport nemzeti jellemvonásaink egyik legfon­tossabb­­jának felel meg, re­mélni akarjuk, hogy az eredmény nem is fog elmaradni. Reményün­ket támogatja, az is, hogy ez a sport a legmagasabb­­ intéző körök foko­zott figyelmét élvezi, tekintettel­­az e sportággal összefüggő nagy gaz­­da­sági é­s más érdekekre is. Sajnos, a céllövészet, az amely pedig már nem egy olimpiai sikert szer­zett a magyar névnek, nem szere­pel a IX. Olympiádnak a program­ján. Ennek ellenére reméljük, hogy a Céllövő Szövetség nem­ szűnik meg gondolni arra a feladatára, ami a lövészetet általános nemzeti érde­kekből olyan fontossá teszi. Egyéb­ként ez a sport mint mellékág sze­repel a modern ötös küzdelemben. Ez a sportág eddig nálunk nem kel­tett különösebb érdeklődést, pedig két, speciális magyar sport szőré­nél benne: a lovaglás és a vívás. A legutolsó napokban a Ludovika Akadémia sportoló ifjúságának a körében megindult a mozgalom egy ilyen küzdelem lebeny­ítására és mi megadtuk a szükséges tájékoz­tatást Ki tudja, nem egy sikernek a magvát vett­ettük-e el ezzel? Ismételjük, hogy­ mindez a munka a mi csendes tevékenységünknek a kifavetlen eredménye, vagy leg­alább is részben arra vezethető visz­­sza. De ha ezt a csendes munkát za­jos olimpiai sikerek nem is követ­nék, azért az eredmény nem marad­hat el: a magyar testi kultúra ha­ladása,­ mint az egyetemes emberi haladás egyik — bármily kis, kör­ben való — nyilvánulá­sa. "Ne­ ma­radjon kifejezés nélkül az a remé­nyünk sem, hogy az olimpiai eszme szolgálatával sikeresen­ buzdítottuk a magyar sporthatóságokat és tes­tületeket a sportnak a legszélesebb körökben, különösen a Levente­egyesületekben való terjedezé­sére, ami végeredményben úgy olimpiai sikereknek, min­t a nemzeti testi kultúrának és még­ messzebb menő céloknak a­ szolgálatában a legfon­tosabb jelentőségű. Az amszterdami elszállá­solás nehézségei Bizottságunk munkájában igen jelentős részt jelentett már ebben az esztendőben annak­ a feladatnak az előkészítése, amely a IX olim­­piászon való részvételünk ökonomi­kus részei által fog reánk nehezed­ni, így első volt­ az elszállásolásnak a kérdése. Ez az ügy mindig nehéz, de úgy látszik Amsterdamban az eddigieknél is nehezebb feladat. Amsterdam kis város, amely a maga idegenforgalmi berendezéseivel elégtelennek látszik nemcsak a láto­gatóknak, hanem már maguknak a versenyzőknek is a megfelelő elhe­lyezésére. A hollandi olimpiai bizottság érzi is ennek a kérdésnek a megoldásá­nál tornyosuló akadályokat és bár a már Parisban , is kísértett Olim­piai Falu-szerű megoldást ők is el­ejtették, egy komoly működésre be­rendezett ,,elszállásolási irodát“ ál­lítottak fel, amely eddig az egyes nemzetektől a szükségleteket gyűjtöt­te össze és most foglalkozik a meg­oldás lehetőségeivel. Eddig a svédek és a németek jártak kinn meg­felelő elhelyezést keresni, de őszinte vallomásuk szerint ez eddig n­e­m sikerült. Mi­­ is bejelentettük igé­nyeinket — a régi keretek között — és társelnökünk, meg az Idegen­­forgalmi Vállalat megbízottja kellő időben ki fognak menni, hogy az elszállásolási irodával együtt m­eg­oldják ezt a kérdést. Intézőbizottsá­­gunk két alapelvet, amelyek egyi­­két különben a magas minisztérium is hangsúlyozott már Pária után, fogadott el. Ezeknek­ egyike az, hogy közös és egységes elvek sze­rint fogjuk minden sportág kikül­döttjeinek az elszállásolását meg­oldani és a másik az, hogy feltétle­nül magyar konyháról gondosko­dunk. E tekintetben kedvező hely­zet előtt állunk, mert egy ott künn élő magyar úrnő már a legteljesebb segítségét felajnálotta. Augusztus lesz az olim­piász főszezonja A progra­mja az olimpiai játékok­nak még mindig csak ideiglenesnek mondható, amit az is igazol, hogy eddig még nem is bocsáttatott ki. Időbelileg valószínű az augusztusi főidény. Versenynemek és számok tekintetében még várhatók újabb intézkedések, amik azonban mi­­reánk különösebb érdekkel alig fog­nak bírni. Az atlétika, birkózás, úszás,­vívás, evezés körülbelül a pá­­­risi olimpiai játékok kereteiben fog­nak mozogni. A MOB 1926. évi munkás­sága Ezután Mártonffy dr. beszámolt a MOB 1926. évi munkásságáról és felsorolta az adminisztráció, a belső szervezkedés és a nemzetközi érint­kezés jelentősebb eseményeit. Ezek közé tartozik az amsterdami olim­­piászon való részvételünk elhatá­rozása, az első olimpiai szereplé­sünk 30 éves fordulójának megün­neplése, a MOB új szervezeti szabá­lyainak megalkotása, a MOB törté­netének megírása és könyvalakban való­­kiadása. A MÖSz és a Ma­gyarországi Lovassport Szövetség képviselőinek a MOB-ba­­való be­hívása. Foglalkozott a MOB az amatőrség kérdésével és a tiszta amatőrség érdekében mindenütt, ahol erre al­kalom­­nyílott, hallotta, a szavát, Múzsa Gyula társelnök és Sztanko­vits Szilárd alelnök Intervenciójára a MOB beleegyezett abba, hogy a magyar tornászok a nemzetközi tornászszövetség állásfoglalása el­lenére is résztvehessenek az olimpiai játékokon. A téli olimpiászon való részvétel dolgában MOB úgy határozott, hogy versenyzőink képességeinek kedvező fejlődésétől teszi függővé a kikül­detést’. Elhatározta a MOB, hogy 1927 májusától „Olimpiai Értesítő“ címen havonta megjelenő lapot ad ki, amelyben tájékoztatja a magyar sporttársadalmat a belföldi és kül­földi olimpiai eseményekről. A magyar stadion Ugye Befejezésül Mártonffy dr. a Nem­zeti Stadion ügyének , állásáról szá­molt­ be a következőkben: — Jelentésünk bezárása előtt sza­bad legyen még a Nemzeti Stadion létesítése tárgyában történteket re­kapitulálni, bár a t. bizottság azo­kat részben a sajtóközleményekből, részben személyes tapasztalatból is­meri. Tekintve azonban azt, hogy a Nemzeti Stadion létesítése iránti törekvés nemcsak szervezeti sza­bályzat által reánk rótt felatja, ha­nem csaknem bizottságunkká­­ egy­idős szívbeli ügyünk, az éni általá­nos jelentésből nem maradhat ki históriai okokból sem az erről való megemlékezés.­­ Jel­en­tőségbe­n és súlyban a Nemzeti Stadion létesítésére irá­nyuló törekvések rendkívül sokat nyertek azáltal, hogy­ immár állami feladatnak nyilváníttatott és mi igazán mindig a­ legnagyobb öröm­mel látjuk azokat a lépéseket ame­lyeket az Országos Testnevelési Ta­nács és a magas minisztérium e fel­adat teljesítésére tesznek. Sajnos, még mindig megoldatlan a legfon­tosabb rész, az elhelyezés kérdése Az elmúlt évben is több terepszem­lén vettünk részt a hatóságok meg-"­hívásából,­ de végleges döntés még mindig késik. Nem fájdalommal, hanem örömmel láttuk, hogy ennek az ügynek az intézése kisiklott a­­rezeink közül, abban a reménység­ben, hogy több sikerrel fog előre­haladni a megvalósulás felé, és most is arra kérjük az illetékese- PIODIANO SZIVARHAPAPÍR ÉS HÜVELY FELÜLMÚLHATATLAN két. begy­­ezit, az olimpiai kereteken már, túlnőtt intézményt megvalósí­­tani szünet nélkül törekedjenek.­­ Nem itt van annak a helye, hogy egy törvényese­n megállapí­tott állami feladatot mi védelmez­zünk támadásokkal ,szemben- ame­lyek annak feleslegességét, vagy legalább is igen távoli jelentőségét vitatják.­­ Mi messzebb látunk az olimpiai kereteken, ha nem is tudjuk mi azt megérni, hogy itt olimpiai játékok tartassanak, azt igenis meg akar­juk érni, hogy a Nemzeti Stadion, mint a magyar nemzeti sporttörek­­véseknek kőbe faragott vára és e törekvések végcéljának fegyvertára álljon és ontsa a még a múlténál is nagyobb és boldogabb Magyar­­ország harcosait Nár Hnfffi Miklós dr. job­bk­ásét is nagy létezéssel fog­adta és egyhangúlag tudomásul vette az alakuló ülés. Stefániai Vilmos pénztáros terjesz­tett© elő a múl­t évi zárszámadást, ame­lyet Pás­z­ti Elemér­ számvizsgáló fel­szólalása után egyhangúlag elfogadták és a felmentványt is megadták. Utána a jövő évi költségelőirányzatot terjesz­tette elő felcerámiai, amit ugyancsak tudomásul vettek. A MOB új tisztikara A jelentés után Moldovány István dr.­­ felolvasta a szavazás eredményét, mely szerint csaknem egyhangúlag a hiva­talos jelölőlistán jelölteket vilagíto­t­­ták meg. A Magyar Olimpiai Bizottság új tisztikara a következő: Ügyvezető delnök: Zttber Ferenc. Alénükök: Dréhl Imre dr., Perger Fe­renc dr., Stankovits Szilárd, Lauber De­zső, Éber Antal. dr. ritkáé: Kenyeres Árpád. Pénztáros: Stefániai Vilmos. .Ellenőr: Kertész János. Műszaki előadók: Hajós Alfréd, Hattyúk Aladár. Jegyzők: Herendi Artúr, vitéz Kossuth Ferenc dr., Szerelemhegyi Jenő­ dr., Szűcs Géza dr., Sajtóelőadó: Szerelemhegyi Jenő dr. Számvizsgálók: Pászti Elemér (MOTESz), Rujcsinesz Ferenc (MUSz), Sándor Alfonz (Pénzintézetek). Intézőbizottság: Hivataliból tagok: Múzsa Gyula elnök, Mártonffy Miklós előadó, Félicldes Román dr., VKM, Ge­­revich Zoltán dr. (KM), Zuber Ferenc. Választott tagok: Kiss Gyula, Marlaki Mihály, Stankovits Szilárd, Szieberth Imre, Werkner Lajos. Murca Gyula üdvözölte az új tiszti­kart, elsősorban ,és Zuber Ferenc új ügy­­ve­zető alelnököt, aki a megboldogult Nagy Béla dr. örökét vette á­t. Egyben köszöntötte a megjelenésében akadályo­zott új alelnököt, Dréhl Imre dr. állam­titkárt, aki már előzőleg közölte hogy részt kíván venni a MOB munkájába, valamint Karanth­ Jenő dr­.-t, az OTT elnökét, aki elfoglaltsága mellett is min­denkor talál időt, hogy lelkes Sportszere­p totét dokumentálja. Az olimpiai sorsjáték ügye A sok kellemes téma után került, sző­nyegre az ülés szomorú pontja: az olim­piai sorsjátékokról szóló jelentés. Már­­tonffy dr. közölte, hogy főként futball­csapatunk váratlan veresége eegítefct® -rő, hogy a sorsjáté fiaskót vallott. A MOB számos pénzügyi kapacitás meg­­hallgatása után elhatározta, hogy a for­galomban levő körülbelül 31380 sors­jegyet­­visszaváltja. Pénze erre a célra nőies, de a Magyar-Olasz Bank előzé­kenyen vállalta a szükséges összeg elő­legezését.. Jelentése végén Mártonffy dr. annak a reményének adott kifejezést, hogy csak kevesen fogják visszakérni a pénzüket és miet­y a kormány tekintettel lesz a MOT--­k erre a veszteségére. Miután indítványa senkinek sem volt, Múzsa Gyula a megjelentek éljenzése közben lezárta az ülést.

Next