Sporthirlap, 1927. március (18. évfolyam, 34-51. szám)
1927-03-01 / 34. szám
KEDD, 1927 MÁRCIUS , SPORTHÍRLAP Világszenzáció fogja kárpótolni Budapestet és Bécset az angol és skót válogatott csapat elmaradó vendégszerepléséért *—wmuniiiiililH 'Hd1 H Uruguay bajnoka, a Penarol Budapesten mérkőzik meg a brazíliai Botafogóval s Bécsben revánsmérkőzést játszanak? SWifért marad el az angol és a skót válogatott csapat középeurópai szereplése — Anglia hegemóniáját félti s húzódozik az erőpróbából — A skótoknak Meisl mondod le, mert a híres center, cailacszer nélkül akartak jönni Az uruguayi szövetség Meisl Hugót kérte föl a Penarol európai túrájának a megrendezésére Bécs, február 27. A kontinens tanítómestereinek, az angol fubballművészeknek nimbuszát alaposan megtépázta az a vereség- és botrányisorozat, amely az angol profiknak a kontinens vezet cos.’,pataival vele ismételt __ öszszecsapásait az utolsó esztendőkben jellemezte. Az egykor mint utolérhetetlen mestereként bálványozott brit labdarúgók saját bőrükön tapasztalhatták, hogy Középeurópában és Spanyolországban az angol legendába vetett hit alaposan megingott és hogy ezek az államok hatalmasan fejlett labdarúgósportokkal már nem elégednek meg a szerény tanítvány alárendelt szerepével, hanem kétségtelen tudásukból folyó jogos önbizalmuk alapján azon vannak, hogy az egykori mesterrel való egyenrangúságukat minden tekintetben beigazolják. Az angol futball immáron tízesztendős stagnálása a hegemóniára törő tanítványok helyzetét nagyon megkönnyítette, így történt, hogy a háború utáni években a szigetország legnevesebb profi csapatai Budapesten,Bécsben, Prágában és Barcelonában sorra elvéreztek. Míg azelőtt ezekben a labdarúgó metropolisokban csak elvétve érte baleset Albion fiait, az utóbbi esztendőkben megfordult a kocka és szinte meglepetésszámba ment, ha egy-egy vendégszereplő és verhetetlennek bekonferált angol csapat ír hazai csapattal szemben diadalmaskodni tudott. Spanyolországban — amióta az angol liga nagyhírű legénységei, a Liverpool, Manchester United, Tottenham Blackburne stb. gyakran súlyos gólarányú vereséggel voltak kénytelenek túrájukról hazatérni — azt hangoztatják a mérvadó labdarúgó körök, hogy ott a délamerikai vagy a középeurópai futball klasszis mérkőzései nagyobb attrakciókkal bírnak még az angol liga vezetőcsapatainak vendégszereplésénél is, amit a közelmúlt tapasztalásai alapján meg is tudunk érteni. Az angol proficsapatok vonzóereje — ha nem is oly mértékben, mint a gesztenyék honában — a középeurópai államokban is alaposan csökkent. Itt is elmaradtak az angol profik részéről a várat várt exhibition-előadások és a szemléltető oktatás helyett aNetts County, Cardiff City, Hibernians, Arsenal, Westham United és a Bolton Wanderers vendégszereplése minden egyes esetben elkeseredett küzdelmet eredményezett, melyből néha a brit profik, de legtöbb esetben a vendéglátó együttesek kerültek ki győztesként. Az angol csapatok játéka tehát — ha néhány kiemelkedő labdarúgó egyéniség művészi teljesítményétől eltekintünk — még a futballhívők ama kis csoportjánál is csalódást, és kijózanodást keltett, ahol a régi idők felejthetetlen emlékeiből fakadó anglománia övezett dicsfényt a brit labdarúgó hősök homloka köré. Mindezen kudarcokról azonban a hivatalos angol futballkörök a ..plendid isolation1* elve alapján nem vettek tudomást és amikor az angol hegemóniában való kételkedés hangjai a kontinensről erősebb akkordokban törtek elő és a brit szakértők józanabb részét gondolkodóba ejtette. Az önteltségben és felfuvalkodottságban a súlykot groteszkül elvető, hegemóniavédő hírlapírói falanx azonban kinyilatkoztatta a szentenciát: Anglia labdarúgóklasszisát a kontinens ma még meg sem közelítheti. A vereségeket nem kell komolyan venni, mert a brit legénységek kontinentális túráinak kedélyes kirándulás, vagy kéjutazás jellege van. Az angolok e különös magatartása, a kontinensen — ahol a brittek sportfelfogásáról nagyon kedvező vélemény uralkodott, — élénk megütközést keltett, ami az európai sajtóban az angol hegemónia kérdését feszegető szakcikkekben kifejezésre is jutott. A kontinens vezető szakemberei nem késtek ugyanis a megfelelő és helyes válasszal mely szerint a hegemónia kérdését nem újságcikkek vagy fennhéjázó kijelentések döntik el, hanem a zöld gyepen való küzdelem. Ha Anglia anyugira meg van győződve, klasszisigényéről, úgy nem is esik majd nehezére az állítólagos tudáskülönbözetről erőpróbák útján a kontinenst meggyőzni. A kontinens tehát odadobta a kesztyűt Angliának és a megszeppent brittek kénytelenek voltak felemelni. Míg azonban a középeurópai és spanyol labdarúgótársadalom már előre fente a fogát a nemes vadra a sarokba szőrűlt angliusok a meglepetés első pillanataiban elfogadott kihívás elől utólag, egy angol leleményességgel felfedeztt hátsó ajtón keresztül kitértek. A-/, angol labdarúgóvezérek tanácskozásra gyűltek össze és ezen a konferencián a praktikusság és célszerűség nagy győzelmet, aratott a becsvágy és a sportszerűség felett, ami - Angliáról lévén szó - csodálkozásra kell hogy késztessen bennünket. Mert az történt, hogy az angol szövetség a célból, hogy a kontinenscsipkelődéseinek véget vessek, elhatározta válogatott csapatának a holland, belga és svájci nemzeti csapatokkal való szembeállítását. A középeurópai turné azonban nem jöhet létre, mert ezek az országok bevezették a professzionalizmust! Már mostan az a kérdés, ki fogja elhinni Kugliénak, hogy döntő fölényben, van a köríti-nens felett ha a középeurópai labdarúgók által ismételten elpáholt hollandusokat, svájciakat és belgákat le is evezi? Ki fogja mosoly nélkül fogadni az angolok érvelését mellyel Közép- Európa elkerülését indokolják? A britek maguk tépik szét az angol legenda utolsó szálait... a skótok mondtak Se, hanem Meisl lépett vissza. Amikor nyilvánvaló lett az angoloknak a középeurólai összecsapásoktól való húzódozása, az osztrákok a brit futballban vezetőszerepet játszó skótokkal vették fel a tárgyalások fonalát. Meisl Hugó egy a tárgyalásokat közvetítő angol sportember útján arról értesült, hogy a skót válogatott szívesen tenne eleget a meghívásnak. Mórinál végleges lekötésre került a sor, amikor a skótok tudatták Meinl megbízottjával, hogy az angol ligacsapatokban szereplő néhány sztárjuk nem kap szabadságot egyletétől. Sajnos, ezek között van Gallacher, a brit birodalom legnagyobb tudású csatára is, akinek szerepléséhez kötötte Meisl elsősorban a turné nyélbeütését. Amikor Meisl Hugó tudomást szerzett Gallachernek és még néhány prominens skót reprezentál tvnok távolmaradásáról, azonnal megszakította a skótokkal folytatott tárgyalásait. A sajtóban elterjedt hírek, melyek szerint a skót szövetség utasította volna viszsza az osztrákok meghívását, tehát téves információkon alapulnak. *Jön a Panarol? A skótokról való lemondás nem esett Meisl Hugónak nehezére, mert az osztrák futballvezér akkor már szebében, azaz helyesebben mondva ijesztő mértékben megdagadt aktatáskájában hordta az uruguayi szövetség levelét, melyben az uruguayiak a bajnok Bénáról turnéjának megrendezésére kérik fel a Bélamerikában is nagyon népszerű Meisli. A National di Monte videó tavalyi bécsi hármas vendégjátéka olyan szenzációs sportot hozott és anyagi szempontból is oly fényesen sikerült, hogy azóta a bécsi labdarúgó körök szinte égnek a vágytól, hogy újabb délamerikai csapatokat megcsodálhassanak. A legendás hírű Nationalnál is jobbnak bizonyult Bénáról legénységétől csodákat várnak a bécsiek, akiknek még élénk emlékezetében él Scarone, Castro, Xasazzi és Andrade tüneményes szereplése. . A bécsiek tehát jó cserét csinálnak a Bénáról csapatával és bizonyos, hogy a turné létrejötte esetén úgy a Bénáról, mint a brazíliai Botafogo meccsei rekordközönség előtt fognak lezajlani. Botafogo-Penarol meccs Budapesten A vállalkozó kedvű és szerencsés kezű Meisl azonkívül egy Botafogo a Bénáról mérkőzés csemegéjével is akar szolgálni és igyekezni fog a brazíliai ,,futballcsodákat" menedzselő magyar köröket ennek az exotikus, de kitűnő ideának megnyerni. A Botafogó—Penarol meccs Budapesten zajlana le a tervezet szerint, míg a riválismérkőzést, Bécsben tartanák meg. A középeurópai metropolisokra A németek csak a külföldi álamatőrök és profik ellen harcolnak de a saját amatőrcsapataikat nem tudják megvédeni Azok a magyar csapatok, amelyek ezelőtt négy-öt évvel még vígan túráztak Németországban emlékeznek Keim városának egyik legelőkelőbb egyesületére, a Kölner Sport Clubra, amely annak idején a legszívesebb vendéglátója volt a magyar csapartoknak és amely valóban tiszteletreméltó módon ápolta az amatőr tradíciókat, és azoktól egy percig sem tántorodott el. Ez az egyesület, éppen tiszta amatőr elvei következtében nem tudott Versenyt tartani a nagy nyugatnémet szövetség többi egyesületével és az idén megtörtént vele ugyanaz, ami annak idején nálunk a Magyar Atlétikai Clubbal, hogy kiesett az első osztályból. A Kölner SC vezetősége most hatalmas kirohanást intéz az álamastőrség ellen. Egy klub, mely játékosait nem részesíti a bajnoki mérkőzések jövedelmében — hangoztatja a klub hivatalos lapjában — nem tud ebben a társaságban megmaradni és ki kell esnie. Ha pedig így áll a helyzet, és a publikum csak azokat a küzdelmeket nézi szívesen, amelyeket a játékosok egzszisztenciát küldelmének tekint, akkor meg kell hallani az idők parancsoló szavát és be kell vezetni a professzionalizmust. A kérdés már most csak az, hogy a mi klubunk részt vegyen-e egy ilyen professzionalizmusban vagy sem. Mert olyan amaitőregyesület, mint a Kölner SC, nem küzdhet egyenlő fegyverekkel azokkal az egyesületekkel, amelyek a bajnoki küzdelmekben egész más irányelvektől vezettetik magukat, olyan irányelvektől, melyek a sport ideális értékelésével semmi közösségben nem állanak. A mi futball hatóságainknak laza és elnéző felfogása a profeszszionalizmussal szemben, hosszabb vagy rövidebb idő múlva úgyis az elé a kérdés elé fog állítani bennünket, hogy a testedzés milyen szervezeti kialakulásában találjuk meg mi az érdekeink védelmét és akkor le kell vonnunk a következtetéseket. Amikor egy olyan tekintélyes egyesület, mint a Kölner Sport Clubilyen többé már nem isburkolt vádakkal áll elő, társegyesületei ellen, igazán furcsán hat a német szövetség vezetőinek kifelé és befelé hangoztatott azon állítása, hogy a német futballSportban a legtisztább amatőrség van és ez éppen egyik indoka annak, hogy a professzionalista csapatokat távol kell tartani német területről. Mit fog szólni a német büszkeség ahhoz, ha majd az amsterdaaii olimpiászom a nemzetközi amatőr zsűri előtt ilyen és ehhez hasonló bizony tyikok egész tömegével fogják leleplezni a német olimpiai csapat állmastőrségét. 5 viasza futballattrakciói olyan eseményeket ígérnek tehát, hogy asok bőven kárpótolják majd a publikumot az angol válogatott elmaradó szerepléséért. A döntő összecsapás azonban — ha el is odázódott — nem fog elmaradni. A labdarúgósport állandó fejlődése, a különböző futballkultúrákból nyert új invenciók és a középeurópai fiatal professzionalizmusnak a kemény csatákban való megedződése olyan hatalmi tényezővé fogják a labdarúgó világban a kontinenset avatni, hogy Anglia veszendőnek indult presztízse érdekében tőbb-utóbb kénytelen lesz a „splendid isolation“ és a hozzá nem méltó taktikázás problematikus értékű elveit feladni és a kétségessé vált hegemóniáért a nyílt és lovagias küzdelmet állandóan szaporodó komoly riválisaival felvenni. Becske Frigyes.