Sporthirlap, 1927. május (18. évfolyam, 67-83. szám)
1927-05-03 / 67. szám
KEDD, 1927 MÁJUS 3. SPORTHÍRLAP A 20-25 legjobb magyar játékosból válogatott keretet kell alkotni és a játékosokkal úgy foglalkozni, mintha egy klubcsapat tagjai lennének ■ — ajánlja Fodor Henrik dr., a profiszövetség főtitkára A Sporthírlap ankétja a magyar futballsport megmentésére . — Nagyon örülök az ankétnak, amelyet a Sporthírlap szerkesztője a válogatás problémájáról felvetett, mert nézeteim szerint a sport- lapok hasábjai valók arra, hogy ilyen nagyjelentőségű és meglehetősen absztrakt témákat megvitassunk. De különösen örülök azért, ■mert a bécsi és prágai vereségekkel . Én a válogatás problémájának először — hogy úgy mondjam — negatív oldalával akarok foglalkozni. Kapcsolatban azokkal a megvilágításokkal, amelyek eddig a napi- és a szaksajtó hasábjain napvilágot láttak, szeretnék rámutatni arra, hogy a felsorolt okok közül melyek nem voltak okai a bécsi és prágai vereségnek, tehát melyek azok az okok, amelyek semmi összefüggésben nincsenek a válogatás problémájával. Két nagy okot hoztak fel a kritikusok arra nézve, hogy ezekből fakad a válogatásnak minden baja és nehézsége, következésképpen ezek az okai a válogatott csapat kudarcának. Az egyik ezek közül az volt, hogy a válogatott csapat játékosai agyon vannak hajszolva, nincs bennük lelkesedés, a nemzeti színek iránt érzett odaadás, neon tudnak becsülettel verekedni, amikor a magyar nép presztízséről és nemzetközi megbecsültetéséről van szó." Ezt az okot talán még azok sem hiszik el, akik leírták, hiszen ugyanezek a játékosok, akiket most a nemzeti eszme renegátjaiképpen tüntetnek fel, éppen a közelmúltban nem egy csatában bizonyították be, mennyire odaadók és önfeláldozók, ha a válogatott színek becsületéről van szó. És ugyanezeknek a játékosoknak nagy része tagja volt azoknak a csapatoknak is, amelyek Ausztriát, Csehországot, Svédországot, Jugoszláviát becsületes küzdelemben legyőzték. Ezeket a játékosokat akkor ünnepelték, ma pedig, amikor önhibájukon kívül mérkőzéseket vesztettek, megvádolják őket blazirtsággal, közönnyel és a nemzeti eszme elárulásával. Nincs okuk ezeknek a játékosoknak sem többé, sem kevésbé odaadóknak lenni, mint azelőtt voltak, nem is vagyok hivatva őket megvédelmezni, hiszen helyettük cselekedeteik beszélnek és azt a körülményt, hogy egy-két csata nem sikerült és itt-ott vereség éri őket, csak a rosszindulat tulajdoníthatja az ő lelkesedésük megfogyatkozásának vagy becsületes érzésük hiányának. Meg vagyok győződve, hogy hasonló okoskodással ezer más okot is lehetne felhozni a vereségük indokolására és az ezer más ok között bizony sokszor nemcsak a játékosokban, hanem a vezetőkben is találtatnék hiba. Nagyon népszerű és könnyen propagálható ok volt a második is, amelyet a közvéleménybe belevittek, kapcsolatban erről a témáról annyi ellentmondó, sokszor laikus, sokszor rosszindulatú kritika , látott napvilágot, hogy szükségesnek látszik, hogy magával a problémával az arra hivatott vezetők foglalkozzanak és nézeteiket mennél szélesebb alapon fejtsék ki, hogy a válogatás az egyesületek önző üzleti szellemén hiúsul meg, amelyek a válogatott mérkőzések nagy nemzeti jelentőségével szemben csak a saját egyéni érdekeiket keresik és a szövetség terveit, ha csak lehet, keresztezik, vagy meghiúsítják. Már a Professzionalista LabdarúgókSzövetsége tanácsülésén, ahol ez a kérdés szóba került, voltam bátor rámutatni arra, hogy nincsen a világon még egy ssövetség, amelynek egyesületei annyira önzetlenek volnának és annyira alárendelnék magukat a szövetség érdekeinek, mint a magyar professzionalista egyesületek és nincsen a világon még egy szövetség, amely annyiszor venné igénybe egyesületeit válogatott mérkőzéseken, mint a Magyarabdarúgók Szövetsége. Reiner Sándor tanácstag e kérdés körül történt felszólalásában csak hozzávetőleg említette fel, hogy a labdarúgó szövetségek az 1927. bajnoki évben mintegy 18 válogatott mérkőzést bonyolítanak le és én nyomban statisztikai adatok alapján megállapítottam ennek az állításnak a valódiságát. Ebből kitűnik az is, hogy szinte nevetséges azokat az egyesületeket önző anyagi érdekkel és üzleti szellemmel vádolni, amely egyesületek a szövetségnek olyan tág teret nyújtanak válogatott mérkőzésekre, hogy hovatovább a válogatott mérkőzések száma felülmúlja a bajnoki mérkőzések számát. — Érthetetlen, hogy az ilyen nagyszámú válogatott mérkőzés mellett még diktatórikus hatalom kellene a válogatóbizottságnak, amely belenyúlna az egyesületek és játékosok magánéletébe és amely többek között az egyesületek programját is szabályozólag irányítaná. Hogyan akadhat sportember, felvilágosult vezető és a szövetségi életben jártas felelős tényező, aki ilyen elveket magáévá tehet és a közvéleménybe röpítheti, aki komolyan akarhatja, hogy 18 válogatott mérkőzés mellett még az egyesületek egyéb programját is szabályozza a szövetség, tőlük napokat vegyen el, vagy előírhassa nekik, hogyan osszák be mérkőzéseiket. Szinte feleslegesnek látszik ezzel szemben rámutatni arra, hogy a felettünk győzedelmes szomszéd államok legalább akkora programot bonyolítanak le, mint mi, egyesületeink legalább annyi mérkőzést játszanak, mint a magyar egyesületeik, játékosaik legalább annyira agyon vannak hajszolva, mint a mieink, győzelmet és veresé Iget felváltva aratnak, illetve szenvednek és mégsem jut eszébe senkinek odaát, hogy diktátorért kiáltson, vagy a válogatott csapat vereségeivel kapcsolatban az egyesületeket kívánja megrendszabályozni. Más, hogy a háborút követő években egy egész hadserege a nagy magyar játékosoknak dőlt ki a magyar válogatott játékosok sorából és az a generáció, mely helyébe került, nem nőtt még fel a tudásnak arra a magaslatára, melyen elődei állottak és amely annak idején a magyar válogatott csapatot szinte verhetetlenné tette. Legjobban a helyzetet Pataki Mihály, a régi gárda egyik legkiválóbb tagja jellemezte, midőn a válogatott csapat Prágába utazott, mondván: — Elég szomorú az, ha a válogatott csapat becsületét nekünk, legöregebb harcoknak kell megmenteni. — Ebben benne is van a helyzet legtökéletesebb jellemzése, hiszen ha végigtekintünk a környező államok válogatott csapatain, nem látunk bennük egyetlenegyet sem, akik még a háború előtti időkben is reprezentálták volna országuk sportját, míg mi bizony nem egyszer rászorultunk az öreg Patakira, a még öregebb Schlosserre és egy csomó olyan játékosra, akik pályájuk zenitjén már régen túljutottak, rászorultunk pedig azért, mert nincs helyettük jobb, mert a feltörekvő szeneráció még nem termelte ki azokat a tehetségeket, melyeket nyugodtan a válogatott csapat csatársorába állíthatnánk. A válogatás problémája tehát alfája és ómegája ezeknek a tehetségeknek a kitermelése és csak akkor remélhetünk majd komoly, nagy nemzetközi sikereket, ha ez az új generáció felváltotta a régit és ha a régi nagy nevek viselőin túl egészen más, új nevekből fog állani a magyar válogatott csapat, akiket a tehetségük és tudásuk juttatott a válogatottba. Ez azonban a jövő és márólholnapra egyáltalában nem oldható meg, amint hogy a természet törvényeit sem lehet máról-holnapra megváltoztatni és a lassú fejlődési folyamatot meggyorsítani. Amíg ez a kitermelődési folyamat be nem fejeződik, két mód van a válogatott csapat kudarcainak elkerülésére. Az egyik az, hogy a válogatott mérkőzések számát redukáljuk és ha a szövetségek háztartása a válogatott mérkőzések jövedelmét szükségszerűvé teszi, ennek fedezésére más alapot találjunk, a másik pedig az, hogy reálisan és racionálisan gazdálkodjunk meglévő javainkkal és azt az ötletszerűséget, mely a válogatott csapatok összeállításában mutatkozik, tervszerű politikával váltsuk fel. — Csak rá akarok mutatni arra az analógiára, mely a válogatott Amiért nem kellett volna kikapnunk Művészi sportérmek és plakéterek, sportszobrok (kelyhek stb.) mint tisztelet-és rendsordíjak, egyesületi stb. Jelvények MORZSÁNYINÁL, Budapest IV. Eskü út 5.1 Mi az oka a kettős kudarcnak? Maradnak tehát most a pozitív okok, amelyeket a válogatással kapcsolatos kudarcok megvilágítására fel lehet hozni és amelyek ezúttal útmutatóul szolgálhatnak arra nézve, miképen kell a válogatás problémáján segíteni. Két nagy okot tudok elképzelni a válogatott csapat balsikereinek magyarázására. Az egyik, és ez volna talán a legvalószínűbb, hogy nem tudnak válogatni. Ezt azonban a válogató bizottság, avagy a szövetségi kapitány nem mondhatja el magáról és talán nem is egészen helytálló, hiszen valamenynyien, akik a válogatóbizottságban ülnek és maga a szövetségi kapitány is, kiváló sportemberek, akiknek megvan a szakértelmük és hozzáértésük, azonban egy kétségtelenül nagy hibájuk az, hogy nem foglalkoznak a csapatokkal és játékosokkal, nem ismerik azoknak formáit, nem is látják a mérkőzéseiket és rendszerint a közvélemény hatása alatt, vagy pedig egy-egy látott mérkőzés tanulságai alapján válogatnak. Ez pedig a legveszedelmesebb, mert legkönnyebben előidézi azt, hogy a válogatott csapat csődöt mond. Ha pedig ilyenkor a válogató szervek, vagy maga a szövetségi kapitány azután úgy igyekszik elhárítani magáról a felelősséget, hogy bűnbakokat keres és a játékosokat, avagy egyesületeket ülteti oda a vádlottak padjára, természetszerűleg kiváltja az ellenkező táborból, melynek épp úgy fáj a vereség és a kudarc, mint nekik, azt a vádat, hogy a válogatott, csapat kudarcának oka a hozzá nem értés, vagy pedig a felületes, alaptalan válogatás. Kisebb hiba volna mindenesetre ennek a bevallása, mint ártatlan tényezőknek a megvádolása és jelszavaknak kreálása, melyek lehetnek szimpatikusak a közvélemény előtt, melyeket azonban a szakemberek kellő értékükre szállítanak le. A másik valóban nagy ok, ami talán egyedül magyarázhatja a válogatott csapat kudarcait és amely megmutatja az utat, hogyan kell a válogatás problémáját megoldani az, hogy a magyar futballsportnak ez idő szerint nincsen elegendő válogatott klasszisa játékosa. Ha ezt mondaná a szövetségi kapitány és a válogató szervek és ha ebben keresné a vereség okait, akkor egyhangúlag helyeselne nekik az egész sporttársadalom, mert nem vi LEVENTE SAFRAK - LEVENTE RUHÁK SPORT és FELSZERELÉSI CIKKEK KATONATISZTI SAPKÁK és EGYENRUHÁK MÁR E 11 Vtk., Baross-tér 6 A KELETI PÁLYAUDVAR ÉRKEZÉSI OLDALÁN 5 Sportolásnál »Tetra« sportfehérneműt viseljen, jogos az izzadtságot magába szívja, ■ ..... a test kigőzölgését és a levegőcserét megkönnyíti és mert levegőt foglal magában, (tudvalevőleg a levegő a legrosszabb hővezető) a hűléstől feltétlenül Kapható sport- és fehérnemű-üzletekben Ügyeljen a fenti védjegyre! Csak az azzal ellátott „Tetra" fehérnemű valódi! __________ ME