Sporthirlap, 1927. szeptember (18. évfolyam, 123-135. szám)
1927-09-01 / 123. szám
CSÜTÖRTÖK, 1927 SZEPTEMBER 1. SPORTHÍRLAP Konrád II. biztosra veszi, hogy szeptember 8-án már játszhat a Hungáriában a Vasasok ellen „Jogilag nem lehet akadálya a magyar csapatban való szereplésemnek" — mondja Konrád Kálmán, aki bízik Fodor dr. bécsi közbenjárásának sikerében Nyolc év idegen tájakon, idegen színekben . A Sporthírlap tudósítójától — Közel nyolc esztendei távollét után a minap hazaérkezett Budapestre Konrád II. Visszatért hazájába, viszsza régi egyesületébe, ahonnan nyolc évvel ezelőtt eltávozott és Bécsben, majd Amerikában tanította a futball tudományát. Mert Konrád II. a futball tanára. Maguk az osztrákok is elismerik, hogy tanítómesterük „Csami” volt. És most újra itthon van közöttünk, örömére a magyar futballsport sokezernyi hívőjének, akik alig várják a vasárnapot, amikor Konrád II. magára ölti a kék-fehér dreszt és megjelenik a zöld gyepen. Még a kiadása körül van egy kis bonyodalom, de remélhetőleg hamarosan elintéződik és a jövő vasárnap viszontlátjuk a pályán Csamit. De addig is beszélgessünk egy kicsit vele az elmúlt időkről és hazatérésének körülményeiről. A Dembinszky utca 49. számú házban lakik Konrád. Csendes pesti bérház, olyan, mint a többi, nem látszik meg rajta, hogy néhány nap óta egy világhíres futballista a lakója. Az első emeleten lakik Konrádné, aki a múlt hét óta a legboldogabb anya. Visszakapta a fiát, akit az a „csúnya” futball nyolc évre elrabolt tőle. De most már más ... újra itthon van. Az asztalnál ül, a sógorával beszélget. Elegáns házikabát van rajta. Elmondom jövetelem célját. Udvariasan leültet, sógora eltávozik, édesanyja rendbehozza az asztalt, közben csillogó szemekkel nézi híres fiát. Kellemes csalódás ér. Azt beszélték Csámiról, hogy nagyon magába zárkózott, nem szívesen nyilatkozik és nem szereti az újságírókat. Hát ez nem áll. Konrád II. nagyon szívesen áll az újságíró rendelkezésére. Halkan, meggondoltan beszél. Nem beképzelt, egyszerű ember. Igazi sportember. Nem töri a fejét azon, hogy este melyik bárban fog elmélkedni az élet szépségeiről, hanem esténkint olvas, sokat olvas. Meg is látszik a beszédjén, hogy művelt, sokoldalú ember. — Mivel kezdjem? —kérdi. — Menjünk vissza a Budapestről való eltávozása idejére — felelem. —• Nyolc évvel ezelőtt, 1919-ben június 19-én az MTK és az FTC felment Bécsbe mérkőzni. Az MTK egy hétre tervezte a túrát, de — mint ismeretes — nagyszerű játékával olyan sikert aratott, hogy meghívták Délnémetországba további túrára s így csak augusztus végén tért haza. Bátyámmal együtt Bécsben nagyszerű álláshoz jutottunk, természetes tehát, hogy állandó lakhelyül választottuk az osztrák fővárost. El kellett válnom a fiúktól, ott kellett hagynom az MTK-t. Amatőrévek az Amatőröknél — Szász Hugó, aki az időtájt az MTK futballintézője volt, az Amateuröket ajánlotta új klubunknak. Akkoriban Meisl Hugó volt a vezető. Kitűnő társaság volt ott együtt. Amikor beléptem az Amateurökhöz, még kis klub volt, amely küzdött a kiesés gondjával. Minden beképzeltség nélkül mondhatom, hogy bátyámmal együtt anynyira feljavítottuk az együttest, hogy még abban a futballesztendőben megnyertük az osztrák bajnokságot a zöld gyepen, de a Rapid valami drikli árán visszakapott két pontot, így egyforma pontszámmal végeztünk. De mivel a Rapid egy meccsel többet nyert, mint mi, ő lett a bajnok. Pedig a gólarányunk jobb volt. Bekerültünk a kupadöntőbe is. Az Amateuröknél való szereplésem ideje alatt kétszer bajnokok lettünk és négyszer kupagyőztesek. A kupadöntőkbe mindig bejutottunk. Egy évig a Viennában — mint profi — Az 1924. év végén zavarok mutatkoztak az Amateurök vezetésésében, ezért kiléptem onnan és a Viennában játszottam tovább— mint profi. Mert az Amateuröknél tiszta amatőr voltam, semmiféle anyagi előnyt nem élveztem. Fél évig játszottam ott, amikor is a második vagy a harmadik — nem emlékszem rá pontosan — helyen végeztünk. Azonban a szívem viszszahúzott az Amateurökhöz. Hiába, évekig ott játszottam, ott voltak a barátaim, a játékosársaim. A futballév végén a legbarátságosabb úton megváltam tehát a Viennától és visszamentem a lila-fehérekhez. • Vissza a „lilákhoz" — 1926 jún. 30-ig játszottam az Amatőröknél és akkor kimentem Amerikába. Ennek a története a következő: Amikor a Hakoah amerikai túrája létrejött, kölcsönkértek engemet és ezért bizonyos összeget akart adni a Hakoah. Az Amatőrök vezetősége ebbe készséggel bele is ment, de a legnagyobb meglepetésemre, amikor az elutazásra került a sor, meghiúsította a távozásomat, holott tudták, hogy ezzel nagy anyagi károsodást okoztak nekem, mivel két nagy bécsi bank üzleti megbízást adott nekem. Ezután kijelentettem, hogy aszezon befejezése után megválok tőlük. Amikor a szerződésem lejárt, tényleg bejelentettem úgy az Amateuröknek, mint az osztrák futballszövetségnek, hogy kilépek a lila-fehér klubból. Amerikában . Időközben két amerikai egyesülettől igen előnyös ajánlatot kaptam és közülük a Brooklyn menedzserének, Agárnak az ajánlatát fogadtam el, azzal a kikötéssel, hogy az értem járó lelépési díjat az Amatőröknek megfizeti. A válasz gyorsan megjött, amelyben Agár megígéri, hogy a lelépési díjat elküldi az Amatőröknek. A sürgönyt meg akartam mutatni Meisl Hugónak, mint az osztrák szövetség vezetőjének, de a „vezér” akkor távol volt Bécstől s így csak levélben számolhattam be neki. A hajón írtam alá a szerződést, amely egy évre szólt. Amikor New Yorkban partraszálltam, első dolgom volt utánajárni, hogy Agár elküldte-e a lelépési díjat. Nagy meglepetésemre Agár kijelentette, hogy a pénzt nem küldte el, mert az amerikai szabályok szerint nem kell lelépési díjat fizetni. — Erről rögtön értesítettem Meisl útján az osztrák szövetséget és Schwarz dr. útján az Amatőröket. Azt hiszem,ezzel is dokumentáltam, hogy a formáknak megfelelően jártam el. A dolgokon javítani már nem tudtam, a szerződés alá volt írva, játszanom kellett. Két és félhónapi „együttlét” után Agárral összekülönböztem, amennyiben ő szerződésszegést követett el. Ezután csak hivatalos ügyekben beszéltem vele. Futballviszonyok az Újvilágban . — Kérem mondjon valamit amerikai tapasztalatairól — szakítottam meg előadását. — Kint Amerikában az új angol stílust játszák, vagyis az egy bekkrendszert. A játékosok legnagyobb részt külföldiek: angolok, skótok, írek, magyarok, osztrákok stb. Benszülött amerikai az egész ligában alig van kettő. Ennek az az oka, hogy a futball ott kint a kevésbé ismert sportok közé tartozik és még nem olyan népszerű, mint Európában, vagy Délamerikában. A legáltalánosabb, a legnépszerűbb sportág a basseball. Ennek a sportnak a menezserei tekintélyes gazdag emberek és nem tűrik a konkurrenciát. Mindent latba vetnek, hogy a futballsport ne tudjon felvirágozni. De van másik oka is annak, hogy a futball nem tud tért hódítani Amerikában. Az egyesületek ugyanis nem igen bírják pénzzel. Másrészt a pályák messze kint fekszenek a városoktól, nehezen megközelíthető helyen és az amerikai nép szereti a kényelmet. Azután az ifjúság úgyszólván minden sportággal foglalkozik, csak a futballal nem. — A futballjátékosok sorsa nem valami fényes odakint. A munkabírásukat alaposan kihasználják. Kilenc nap alatt öt mérkőzést kell játszani. Hát ez egy kicsit sok. Ott vannak azután az amerikai jogi viszonyok, azok mellett a menezserek szinte kizsákmányolhatják a játékosokat. Semmiféle jogi védelmük nincs a játékosoknak! A menezser azt csinálhat a játékossal, amit akar. Joga van minden indokolás nélkül a játékost felfüggeszteni annyi időre, amennyire akarja. Megbüntetheti, s a büntetés 5 dollártól 500 dollárig terjed. És ez ellen a játékosok nem szólalhatnak fel. „Hazahozott a honvágy..." — Mi volt az oka hazatérésének? — kérdem ezután. — Mikor kimentem, eltökélt szándékom volt, hogy csak egy évig maradok kint. Azután pedig elfogott a honvágy. Nyolc évig voltam távol szüleimtől, testvéreimtől. Milyen hosszú idő volt ez! Na meg azután vágyódtam barátaim után, a régi klubom után is, ahol tíz évig játszottam. A régi szép diadalok emléke szállta meg a lelkemet. Vágyva vágyódtam a régi, kedves környezetben újra játszani. Minden érzelmi momentum arra késztetett, hogy a Hun gáriához menjek. Hiszen ifjúságom legszebb évei fűződnek a kék-fehér klubhoz. Annyi jó barátom, játékostársam van ott... „Én játszani akarok..." — Mit szól az osztrák szövetség akadékoskodásához ?: — Az osztrák szövetség akadékoskodására az a válaszom, hogy jogilag semmi akadálya nem lehet annak, hogy én a Hungáriában játszhassam. Szabad vagyok. Bejelentettem annak idején az osztrák szövetségnek,hogy Amerikába távozom. Különben, mint értesültem, Fodor dr. a mai nap folyamán felutazott Bécsbe, hogy likvidálja az ügyemet. Remélem, az osztrákok most már nem fognak akadályt gördíteni szereplésem elé. — Valamit a Hungáriáról? — Erről nem nyilatkozom. Legfeljebb annyit, hogy a Hungária erős lesz. Nagy erősödést jelent Pepi Schneider leszerződtetése, mert ,ez a kitűnő bécsi játékos úgy a halfsor, mint a csatársor bármelyik posztján használható. Jó vételt csinált vele a Hungária. — Ami engem illet, nem tudom még, hogy összekötőben vagy centerben fogok-e játszani. Ez a vezetőség dolga. Az interjú befejeződött. Szívélyesen elbúcsúzom. Konrád még mosolyogva utánam kiált: — Viszontlátásra jövő héten a meccsen, mert én játszani akarok. V. T. 5 Bécsi centerhallja lesz a Budai 33-asoknak? A budaiak tárgyalásokat folytatnak Bileknek, a WAC jóképességű középfedezetének megszerzése érdekében A Budai 33-asok csapata még ma közvetlenül a start előtt is úgy állt, hogy nincs valóban nagyképességű centerhallja. A klub hívei érthető nyugtalansággal várják tehát a vasárnapot, amikor is először kell a Budai 33-asoknak bajnoki mérkőzésen bemutatkozniuk. Mint értesülünk, a 33-asok mégsem állnak minden remény nélkül, mert a legnagyobb titokban folytatott tárgyalások minden valószínűség szerint vasárnapra már megszerzik a bécsi WAC jóképességű centerhalóját, Bileket. A feltételek nem túlságosan súlyosak és a 33-asok — hír szerint — még a hét végéig nyélbeütik Bilek megvételét. Kispest-a város csapata Kispest városában lassanként megérlelődött az a mozgalom, amely egy régi kívánságot visz a teljesedés felé. A Kispest proficsapata eddig meglehetős mostohán állt az úgynevezett szélesebb társadalom előtt, mert csupán magának a klubnak lelkes hívei támogatták. Legújabban azonban már mutatkozik a gyümölcse annak az akciónak, amely Kispest város hivatalos társadalmát is részesévé akarja tenni a futballcsapat kormányzásának és ezáltal a proficsapatot mintegy a város reprezentáns csapatát szerepeltesse. Vasárnap tartották Kispesten a közgyűlést,amely a Kispest FC elnökévé vitéz , Válya Gyula dr. polgármestert és Mondovits Sándor dr. helyettes polgármestert nyerte meg. A profiklub vezérkarába bevonult a hivatalos város, ami az anyagiakban eddig szűkölködő proficsapat sorsában bizonyára nagyjelentőségű változásokat fog előidézni. Futballfelszerelések - KERTÉSZ * TÓDOR-nál, KUSTÓF-TÉR. Árjegyzék-ingyen. .