Sporthirlap, 1927. december (18. évfolyam, 161-174. szám)
1927-12-01 / 161. szám
CSÜTÖRTÖK, 1927 DECEMBER 1.__________ ________________ SPORTHIRLAP________________ Halasi alosztályt kap a Déli LSz. A déli futballkerület pénteki, tanácsülésén kerül szőnyegre az az érdekes javaslat, amely arról szól, hogy Kiskunhalas körül új alosztályt alapítsanak. A déli kerület jelentős megerősödését fogja ez eredményezni, mert ebbe a kerületbe fogják beosztani Bácsalmás, Kiskunhalas, Mélykút és Jánoshalma egyesületeit, amelyeken kívül az új beosztás egyéb irányban is olyan serkentőleg fog hatni, hogy ez az alosztály a jelek szerint már az első évben nyolc egyesülettel kezdi meg a maga bajnokságait. Sí, A. Or ., sm Szánkó, Korcsolya SKABA és PLÖKL VI., Vilmos császár út 33. szám I ó] csatársorral áll fel az Attila a Bocskay ellen Siklóssy és Muhoray kiesik a csapatból, Hajós lesz a center, Pokolny a neki legjobban konveniáló balösszekötő helyén játszik . A Szemere vasárnap már tiszta miskolci csatársort szerepeltet A Sporthírlap miskolci tudósítójától. A miskolci proficsapat összeállításában forradalmi változások érlelődnek. A csapat sehogysem tudja megtalálni a centerét, s mint értesülünk, a múlt héten leszerződtetett Skalitzer sem váltotta még be a hozzá fűzött reményeket. A szerdai nagy tréningen azután egészen új csatársorral kísérleteztek, amelyből nem kisebb bálványok estek ki, mint a mostanában gyengén szereplő Siklóssy és Muhoray. A másik szenzációja az volt ennek a csatársornak, hogy centert az Attila legjobb játékosa, Hajós játszott, és Pokolny is végre arra a posztra került, amelyen a legjobban tud futballozni, de ahova nem kerülhetett eddig, miután Siklóssyt másutt, mint a balösszekötőben nem tudták szerepeltetni. A Friesz, Rieff, Hajós, Pokolny, Singer összeállítású csatársor valóban figyelemreméltó játékot produkált, azonban az Attila vezetősége még nem határozta el végleg, hogy ezzel a csatársorral áll-e ki a vasárnapi mérkőzésre, amely, tudvalévően a Bocskay ellen fog lezajlani és amely elé presztizsokokból is nagy várakozással tekint Miskolc futballközönsége. Még a csütörtöki napon is tartanak egy tréninget Miskolcon és azon mondják ki az utolsó szót. Ha ez a csatársor játszik vasárnap, akkor a jobb balf Maszlonka lesz, míg hátvédnek a felgyógyult Bankó áll be Kutik mellé. Skalitzer ebben az esetben kimaradna a csapatból, sőt már a szerdai tréningen is a Szemere csatársorát dirigálta. Úgy látszik, nem akarják addig beállítani, amíg a tréningeken egészen meg nem szokja az Attila stílusát. . " A Szemerében egyébként folytatódik a leépítési tendencia, aminek a közeljövőben valószínűleg az lesz az eredménye, hogy Grossmannal is felbontják a szerződést. A cél az, hogy a lehetőség szerint miskolci fiúkból álljon a csapat, mert úgy vélik, hogy az olcsóbb és nem is rosszabb, mint a drága pestiek. Ezzel azután legalább a csatársora már teljesen miskolci lenne a Szemerének és pedig, Varga, Fischer, Péterfreund, Szidor, Czapáry összetételben. A következő vasárnapon a Csaba elleni mérkőzésen már így akarnak felállani. A floridsdorfiak nincsenek megelégedve önmagukkal, de a Hungáriával még kevésbé A magyar csapatok taktikai kiképzésére van szükség, hogy helytállhassanak a nemzetközi konkurrenciában — Rendet csinál az osztrák szövetség a saját portáján és a pályákon — Bécsbe szerződik az amerikai gólkirály? — A Sporthírlap bécsi tudósítójától — A floridsdorfiak visszaérkeztek Bécsbe, ahol — mint jeleztem — számítottak arra, hogy az utóbbi időben a letörőfélben levő magyar középegyesületek legénységeit kisebb-nagyobb gólaránnyal verő Hungária ellen a reorganizált floridsdorfi csapat győzelmet fog aratni. A győzelem ténye tehát nem keltett errefelé különös meglepetést és az osztrák sajtó a floridsdorfiak sikerét főleg annak internacionális jelentősége szempontjából tartja rendkívül értékesnek. A Hungáriát saját otthonában legyőzni bizony nagy virtusnak számít a labdarúgóvilágban és bár senki sem irigyli a szerény fellépésű és ambiciózus floridsdorfiaktól ezt az újabb nagy sikert, nekünk magyaroknak joggal fájhat a kudarc, amelyet futballsportunk nagy tradícióinak egyik leghírnevesebb letéteményese szenvedett egy renoméra nézve mélyen alatta álló osztrák csapattól. Mert ha titokban féltettük is a mindinkább lendületbe jövő Hungáriát ettől a kemény és lelkesen játszó bécsi együttestől , amelynek önbizalmát a bajnok Admira ellen elért pompás győzelme és az azzal kapcsolatos elismerő bírálatok nagy mértékben emelték — mégis, bíztunk abban, hogy az a legénység, amelyet Prágában a Sparta sem volt képes legyőzni, saját otthonában még az ezidőszerint tényleg legjobb formájában levő osztrák csapattal is sikeresen tud megbirkózni. Csalódásunkat csak tetézi az a körülmény, hogy — amint az a budapesti lapkritikákból és a hazatért bécsiek elbeszéléséből kiderül — a floridsdorfiak megközelítően sem mutatták azt a nagyszerű játékot, amellyel Ausztria bajnokcsapatát legutóbb megadásra késztették. A floridsdorfiak kritikája önmagukról és a Hungáriáról A FAC játékosai bevallják, hogy a Hungária ellen csak átlagteljesítményt nyújtottak. Egyedül Chloupekről nyilatkoznak egyhangú elismeréssel, aki — szerintük — a Jeny—Hirzer-szárny sikeres lefogásával igazán értékes, munkát végzett. A floridsdorfi fiúk persze nagyon örülnek a győzelemnek, de bántja őket, hogy a magyar közönség joggal felcsigázott várakozásainak nem voltak képesek minden tekintetben megfelelni. A Hungária játékát a floridsdorfiak is igen gyengének és puhának minősítik és jellemző, hogy Hirzeren kívül egyetlen játékost sem illetnek dicsérettel. Honfitársukról, Pepi Schneiderről pedig azt mondják, hogy sokat vesztett egykori tudásából. Mindezekből megállapítható, hogy a Hungária veresége éppen olyan rossz reklám a magyar profifutball számára, mint a Ferencváros meglepetésnek számító gyenge szereplése Prágában. Rosszakaróinknak tehát jó alkalmuk nyílik arra, hogy ezeket a lesújtó vereségeket kihasználják ellenünk s hogy büszkén hivatkozhassanak fölényükre velünk szemben. Ez éppen mostan igazán kellemetlen dolog, amikor nem győztük eléggé hangsúlyozni, hogy a Ferencváros kiszorulása és a Hungária kiszorítása folytán nem hozhatott reális eredményt a középeurópai kupakonkurrencia. Haladjunk a korral... Mindannyian igazán szívünkön viseljük a magyar labdarúgás érdekeit, mert jól tudjuk, milyen hatásos propagandaeszköz a futball a nemzeti eszme szolgálatában, bűnös mulasztás volna tehát struccpolitikát folytatva egyszerűen napirendre térni e vereségek felett és be nem ismerni, hogy a magyar profilabdarúgás hitelének szempontjából nemcsak az a fontos, hogy vezető csapataink az egymás ellen folytatott küzdelmekben csillogtassák kétségen felülálló tudásukat és művészetüket, hanem hogy meg kell teremtenünk a nagy nemzetközi erőpróbákban kivívandó sikerekhez szükséges lelki és sportbeli előfeltételeket is. Ezeket egyrészt gyakori nemzetközi mérkőzések rendezésével, másrészt pedig játékosainknak — a technikai továbbképzés mellett — a modern játéktaktikába való bevezetésével bizonyára hamarosan megszerezhetjük. Fonák helyzet az, hogy a magyar futballsport, amely ma a kontinens legkiválóbb játékosegyéniségeinek egész sorával rendelkezik, ne legyen képes olyan együtteseket a nemzetközi labdarúgó aréna porondjára kiállítani, melyek más stílust játszó és a modern taktikát alkalmazó idegen csapatokkal lépést tudjanak tartani. Csak nem vagyunk konzervatívabbak az angoloknál? A futball őshazájából indult ki az az új taktika, melyet a cseh és osztrák legénységek vettek át az offszájc-szabály megváltoztatása után és amit a cseh és osztrák futballanyag át tudott venni, azt a mi elismerten különleges labdarúgótehetséggel megáldott játékosgárdánknak is el kellene sajátítania. Nemrégiben történt, hogy cseh és osztrák szakértőkkel vitatkoztunk a középeurópai államok futballstílusáról. Abban megegyezett úgy a cseh, mint az osztrák hozzászólók véleménye, hogy az offszájdszabály megváltoztatása fölött sehol sem tértek olyan könnyedséggel napirendre, mint minálunk. Nálunk még nem vették át a kapusok az új Franzl—Planicka—Zamorra kapus-stílust, a labda azonnali továbbítását és a harmadik hátvéd szerepét, ha erre szükség van, nálunk jó hátvéd még ma is csak az lehet, aki kiadós felszabadító rúgás felett rendelkezik, holott ma az a célszerű bekk-stílus, ha a hátvédek belekapcsolódnak a hátsó formációk kombinációs gépezetébe. Mi még mindig azt valljuk, hogy a középfedezet és a centercsatár feladata a dirigálás, illetőleg az akciók felépítésének kezdeményező iniciatívája, holott a praktikus angolok szerint ma a középfedezet egészen más szerepre van utalva és a centercsatárnak gólképes exekutáló közegnek kell lennie, a dirigálást végző és szükség esetén hátul is kisegítő összekötők között. Hol a hiba? Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy labdarúgósportunk -stílus- WWIIWWWWWI'WWWWWW Magyarországon a legrégibb „ _ „ _ i- 4 _ ványaink közül kerülnek ki. fimén mindig a legolcszti bán ta- áÉSSMVMfB®. l!l M oltunk. Levei választiétveu elleourrumwroyut, né-Unnár VI"-- ,8T"" ben Wll||Cll ? mező-utca 8. MnmwK mely saját autóin tökéletesen kitanít Telefon József 412-462-7.XLJJCK Ür- és hölgyvezetők részére külön tanfolyam: Tavaszmezőn, 8. Tel.: I. 412-46. Magyarországon a legrégibb SOffŐRISKOLA, I SYALE 3 izolációja” végeredményben meg fog teremteni egy speciális és a maga nemében talán tökéletes magyar iskolát, amelynek képviselői azonban zavarba fognak jönni, ha a modern futballtaktikát eltanult külföldi ellenfeleikkel szembekerülnek. Tisztán az ellenfél játékmodorához való alkalmazkodás hiánya az, amelyre az elmúlt vasárnap két vereségét is visszavezethetjük. Különben megmagyarázhatatlan volna, hogy még egy indiszpozitióval küzdő Hungária csatársor se legyen képes a bécsi liga hátvédtáborában csak átlagértékű Cihák—Runge bekkpár ellen érvényesülni, vagy, hogy a Sparta támadósorát a 4:1-es eredmény ellenére is tudásban jóval túlszárnyaló Ferencváros csatárláncnak egy tizenegyesre legyen szüksége, hogy a meggyengült Sparta ellen pozitív eredményt tudjon elérni! Ha a magyar csapatok vezetői több gondot fognak fordítani a játékosok taktikai kiképzésére, úgy bizonyára nem lesz alkalmuk a bécsi lapoknak hangzatos címekkel ékeskedő cikkekben olyan merész megállapításokat tenni — mint a vasárnapi kettős vereség után — hogy „Bécs és Prága erősebbek Budapestnél” ... Az osztrák szövetség kezd erélyes lenni Kétes értékű intézkedések és fenyegető gesztusok után az osztrák szövetség végre tettekre határozta el magát. Az elmúlt vasárnapon ismét olyan botránnyok jegyében zajlottak le a ligamérkőzések, hogy a Verband már létfentartási ösztönének engedelmeskedett csupán, amikor végre a kíméletlen rendcsinálásra határozta el magát. Az első lépés a pipogyának bizonyult fegyelmi bizottság ellen irányult. A szövetségi elnökség intervenciójára ennek a bizottságnak testületileg való lemondása a legközelebbi napokban meg fog történni. Az átmeneti időben az elnökség maga fogja a fegyelmi ügyeket példás szigorral elintézni. Nincsen kizárva az sem, hogy a Hertha egy érdekes feljelentésének és óvásának is helyt fognak adni. A Hertha vasárnapon a Rapid ellen 2:0 arányban vereséget szenvedett. A vereség azért következett be, mert a bíró a pályára betóduló hütteldorfi közönség terrorjának hatása alatt kiállította a csapat legjobb emberét, Wiltschl hátvédet, akivel a Rapid csatára, Luef kollidált és az összeütközésnél megsérült. A Hertha most a mérkőzés ellen óvást adott be, kérve a ligameccs újrajátszását, mégpedig a publikum kizárásával. A szövetség azonkívül rendeletet fog hozni, amely megszünteti a klubok vétójogát a bírókkal szemben. Erre azért van szükség, mert ma az egyesületek „fekete listája” szinte kizárja már a bíróküldés lehetőségét. Bécsi újdonságok Az egyesületi fronton is akad néhány újdonság. Konrád Jenő elvállalta a WAC tréningjének vezetését. Kolisch Artúr, a Cricketerek ismert vezére pedig mellékfoglalkozásképpen valószínűleg átveszi az Austria titkári hivatalának irányítását. A Viennánál érdekes terv merült fel. A döblingiek egy német válogatott csatár iránt érdeklődnek és egy vezető bécsi klub pedig az amerikai gólkirály Davy Brownt — aki állítólag kapható — szeretné szerződtetni. Tekintettel arra, hogy közeledik a híranyaghiánnyal fenyegető holtszezon, nincs kizárva, hogy ez az utolsónak említett szenzációs (!) hír az elmaradhatatlan „téli kacsák” elsőnek beérkezett példánya... a f.