Sporthirlap, 1928. február (19. évfolyam, 13-24. szám)

1928-02-02 / 13. szám

Ma befejezzük a driblipályázatok sorozatos közlését egy kaposvári esettel, amely arról szól, hogyan lehet a súly­többletet eltüntetni öt deka liptóival és egy másik vidéki törté­nettel, melynek hőse 30 métert dobott diszkosszal és mégis 34 méter volt az eredménye A driblipályázatok sorozatos köz­lését a mai napon befejezzük. A január 23-i végleges határnap után még egy hetet várni kellett, hiszen a versenyben mindazoknak a leve­leknek jogot akartunk biztosítani, amelyeket írójuk január 23-a előtt adott postára, már­pedig számítás­ba kellett venni külföldi olvasóin­kat is. Most azonban bevégeztük azt a munkát is, ami a közben be­érkezett anyag rendezésével járt és némi örömmel is szakítjuk félbe a driklipályázatot, mert ha ilyen tempóban folytatta volna a közönség a leleplezése­ket, kiderült volna, hogy Ma­gyarországon nincs is szabály­szerűen leigazolt futballista, vagy hogy nincsen olyan atlétaver­­seny, amely minden tekintetben sza­bályos körülmények között ért vol­na véget. Itt a tavasz és követeli lapunk hasábjain a helyet az élő sport szá­mára. Ezideig is csak nagy nehéz­ségek árán tudtunk a pályázat meg­hosszabbításának ideje alatt, olva­sóink írásainak helyet adni, most ez az akadály még fokozottabban jelentkezett. Sajnos, néhány pálya­munka éppen azért nem kerülhetett kinyomtatásra, mert bár egyébként nagyon érdekesek is akadtak közöt­tük, de róluk — figyelmeztetésünk ellenére — olyan hosszú lére eresz­tette a mondanivalóját, hogy nehéz szívvel bár, le kellett mondani a köz­lésről. A bírálóbizottság még nem fog­lalkozott a pályázatokkal, csupán megbízott munkatársunk szedte ez­ideig rendbe a dribli-postát. Ma még leközlünk néhány kiválasztott pályázatot, a holnapi napon pedig az egész hatalmas levélcsomagot át­adjuk a bírálóbizottságnak, amely remélhetőleg mihamar elkészül a munkájával és február közepén már kihirdet­hetjük a Sporthírlapban a drikliversenyben győztesek név­sorát. A pályázatok sorozatos közlését ugyan befejeztük, de ha a bíráló­bizottság döntése úgy szólna, hogy a nyertesek között olyan pályázato­kat is jutalmazásra érdemesít, ame­lyeket a Sporthírlap még nem kö­zölt, úgy ezeknek a pályázatoknak az eredmény kihirdetése után is he­lyet fogunk szorítani lapunk ha­sábjain, ráhelyezte a pehelysúly hatvankét ki­lójának megfelelő hat kiló húszat, majd félreugrott, mert a zsűritagok közelgő léptei hallatszottak. A belépő urak eszeveszett szkippe­­lés közepette találták hősünket. Úgy nekimelegedett a munkának, hogy meg sem akarta hallani, hogy szólít­ják. Háromszor kellett rákiáltani, csak akkor állt rá a mérlegre. Hála a tizedes mérlegek divatának, az öt deka liptói pompásan ellensú­lyozta versenyzőnk félkilónyi súly­többletét és — ne szaporítsuk a szót — a mérlegelés után tizenhat órával hatalmas éremmel súlyosbított baj­noki szalagot akasztottak hősünk — helyesebben mondva — driblerünk nyakába. Miután pedig én, a történet elbe­szélője sem maradhatok inkognitó­ban, hiszen célom, hogy felvegyem a versenyt pályázótársaimmal, el kell árulnom, hogy a dribler és az elbe­szélő egyaránt meg van nevezve az aláírásban: Benkő András. A körözött liptói szerepe a birkózósport történetében 1925 július har­madikán, reggel 9 órakor négyszer tizenkét birkózó jelent meg a kaposvári verseny szín­helyén, hogy országrészét képviselje a kerületek közötti pontversenyben s hogy kísérletet tegyen megszerezni a „Magyarország legjobb vidéki birkó­zója” címet. A keleti kerület egyik versenyzőjé­nek nagy gondban főtt a feje. A pe­helysúlyú bajnokságnak — papír­forma szerinti — jogos favoritja lett volna, de viszont az előírt súlyhatár­nál jóval nehezebb volt. Problémának tehát nem annyira a súlycsoport meg­nyerését, mint inkább a súlycsoportba való bekerülést tarthatta. A mér­legelés hivatalos időpontjá­ban még jó másfél kilóval bizonyult nehezebbnek a kelleténél, de szeren­csére haladékot kapott a súlytöbblet elpusztítására. A legjobb fogyasztás­nak egy kiadós, kemény tréning lát­szott. Mikor azonban négy tartalék és három helybeli műkedvelő „elfo­gyasztása” után is hatvan dekával haladta túl a pehelysúly felső hatá­rát, bosszús lemondással vitette ma­gához a vendéglő egyik pincérét és egy vitamindús reggelit hozatott. „Majd a könnyűsúlyban” — mormo­gott fenyegetően magában — „ha nem csalódom, ott se fogok kiesni.” Pár másodperc után a pincér már szervírozta a reggelit, amely elbeszé­lésünk hősének szemei elé — amelyek akkor már szikrát hánytak az éhség­től — kívánatos panorámát vará­zsolt. Tej, lágytojás, szalámiszeletek, zsemlyék, körözött liptói és egy ha­lom szép sárgabarack mosolygott a tálcán. Emberünk előtt azonban eb­ben a pillanatban rémkép elevenedett meg. A miskolci Gábor herkulesi alakja tűnt elő, aki a könnyűsúlyú versenyzőknek méltán volt a mu­musa. És eszébe jutott hősünknek a felettes parancsnok is, aki a fiút a nagy gyakorlatról engedte útnak, vi­lágos­ tehát, hogy bajnokként kell visszatérnie, különben soha többé nincsen szabadság birkózóversenyre, vagy más ilyen „haszontalanságra”. Mondom, hősünknek eszébe jutott sok ilyen dolog a néhány pillanat alatt és meglehetősen bizonytalanul mérte végig egyszer a mérleget, más­szor a reggelit. És a két látvány mindjobban összekeveredett, a mér­leg és a reggeli képe összefonódott az éhes fiú szemeiben s a kavargó képek egyre határozottabban formálták ki a gondolatot. „Mégis csak jobb lesz a pehelysúlyban” — sóhajtotta hő­sünk és elszántan nézett körül az öl­tözőben. Egyedül volt, mindenki ott tolon­gott a nagyteremben, a zsűri asztalá­nál. Sorsoltak. Hősünk cselekvésre szánta rá magát... A mérleg ott ál­lott az öltözőben, fatányérja üresen lógott. Felemelte ezt a fatányért, a balkezével megfordította és gyorsan, bámulatos szakértelemmel kente, ke­­negette fel a körözöttet jobbkeze négy ujjával a négyszegletes fatá­nyér fenekére. Kitűnően ment a do­log, utoljára jót suhintott a maradék liptóival, amely úgy freccsent oda, mint a malter a kőmíves kanaláról. Végül pedig gondosan lebocsátotta a serpenyőt, kímélettel, gyengéden. Még Sí, ródii, korcsolya KERTÉSZ TÓDOR-nál, KRISTÓF-TÉR Árjegyzék ingyen. Szakorvosi rendelő betegek részére. Kendaiés égész nap. EZÜST SALVARSAN-OLTÁS Mköc­i-út 32. I.. em. 1 (Rékunel szentben) Művészi sportérmek és plaket- H tek, sportszobrok (kelyhek stb.) , mint tisztelet-és vándordíjak. I egyesületi stb. jelvények IMORZSÁNYINÁL-Budapest lUska-tit 5.­ SPORTHÍRLAP Hogyan lehet 30 méteres diszkoszdobással helyezést elérni a 34 méteren felül dobók társaságában Egyik vidéki városban nagy atléti­kai versenyt rendeztek. Az egész fut­­ballpálya keresztül-kasul fel volt, me­szelve a különböző atlétikai számok­hoz. A diszkosz- és a súlydobókör is ott díszelgett a pálya közepetáján, azon­ban úgy voltak elhelyezve, hogy kö­zöttük 3—4 méter távolság volt. A versenyre — a vonat pontatlansága miatt — egy kis késéssel érkeztem meg, úgyhogy a számomban, a disz­koszvetésben, az első dobásoknál még nem is voltam jelen. Engedélyt kap­tam azonban a szövetségi ellenőrző­től, hogy beállhassak a versenybe és mind a három dobásomat ledobhas­sam. Erről izgatottságomban elfelej­tettem jelentést tenni a kilépést el­lenőrző funkcionáriusnak, aki a má­sodik dobásom után nem engedte, hogy tovább dobjak, így ki is estem volna a döntőből, mert 30 méteres volt a dobásom és a versenyen ezzel csak a talonban lehetett volna helyet foglalni. Már ki is akarták hirdetni az eredményt, amikor szaladok a szö­vetségi képviselőhöz és emlékeztetem az ígéretére. Közben már a diszkosz­hoz szükséges félkörivet is, amely fá­ból van, felszedték. A szövetségi biz­tos engedélyt ad a dobásra. Persze oda sem figyelnek a krekkek a fordu­lásomra. Én pedig nagy lelki nyuga­lommal odaálltam a súlydobókörhöz, amely a 40 méteres vonalhoz 3—4 méterrel közelebb volt és kivágtam a szokott 30 méteres, szépen ívelt dobá­somat, amely azonban a drikli foly­tán 34 méterecskének bizonyult. Ez­zel helyezést értem el és egyesületem­nek még pontot is szereztem a mun­kastatisztikában. Szemerey M. (Kecskemét.) A Glasgow Budapesten A skótok sokszoros bajnokcsapatát pünkösdi attrakciónak ajánlják a Ferencvárosnak és a Hungáriának A Hungária és a Ferencváros már huzamosabb idő óta folytatnak tár­gyalásokat pünkösdre angol profesz­­szionalista csapatokkal. Eddig, négy csapat neve került forgalomba, me­lyeknek levelei két vezetőegyesüle­tünkben azt a benyomást keltették, hogy megfelelő feltételek mellett haj­landók a Hungária és a Ferencváros rendezésében egy kontinentális túrát lebonyolítani. Ez a négy csapat a kö­vetkező volt: Everton, Sunderland, Blackburn Rovers és Westham Uni­ted. Most ehhez a négy csapathoz egy ötödik is csatlakozott, még­pedig a Glasgow Rangers, a sokszoros skót bajnokcsapat, amelyet a Teplitzer Fussball Club ajánlott fel egy budapesti mérkőzésre. Ám a Teplitz, mint menazsáló egye­sület, olyan horribilis díjat kért a csa­pat szerepléséért, melyet sem a Fe­rencváros, sem a Hungária nem haj­landók megadni. A Hungária nyom­ban sürgönyileg és levélben is vála­szolt Teplitz ajánlatára és közölte vele, hogy kész átvenni a skót csapa­tot, de csak azzal a feltétellel, ha az igényeit jelentős mértékben redukál­ja. Fel is ajánlott­ egy mérkőzésért 350 fontot, illetve — és ez különösen érdekes — amennyiben a Glassgow Rangerst előzőleg vereség nem éri, 400 fontot, esetleg két, pünkösdi mér­kőzésre 600 fontot. Egyúttal közölte a Hungária a Teplitzer Fussball Clubbal, hogy ő lényegesen olcsóbban tudna neki ha­sonló klasszisú angol ligacsapatokat felajánlani s így indokolatlannak tartja a magas követeléseket. A kö­vetkező­­ levélváltásból megtudjuk, majd, vájjon lehet-e komolyan szó arról, hogy a Budapesten még nem szerepelt skót proficsapat pünkösdkor a vendégünk legyen. Itt említjük meg, hogy Meisl Hugó útján Bécsből a londoni Chelsea csapatát is kínálják egy mérkőzésre Buda­pestre. Tekintettel arra a körülményre, hogy a Chelsea jelenleg az angol liga II. osztályában játszik, a vezető klubok­ban még sokkal mérsékeltebb feltéte­lek mellett, mint az első ligacsapatoké, sincs meg a hajlandóság a csapat át­vételére. Profi- és amatőregyesületek futballfelszereléseiket És TÁRSA Budapest., VI., Podlusniczky­ u. 45. szerzik b­e ! CSÜTÖRTÖK, 1926 FEBRUÁR 2. A profiszövetség fellebbezési tanácsa pénteken este ülést tart, amelyen a kö­vetkező ügyek kerülnek napirendre: A Budapesti Vasas FC fellebbezése az in­­tézőbizottsá­g által kirótt 200 pengő pénzbírság és Király Tivadar játékos ügyében hozott­ intézőbizottsági határ­o­­zat ellen. Az Utse fellebbezése az Uzse­­Csaba bajnoki mérkőzés ügyében ho­zott, a Terézváros FC fellebbezése Mül­­ler Gyula játékos szerződésfelbontása ügyében hozott intézőbizottsági határo­zat ellen. A Rákospalota FC fellebbe­zése Senger­ Endre, a Józsefváros­­fel­lebbezése Hajós Sándor és a Ferencvá­ros FC fellebbezése Tóth István tréner ügyében hozott fegyelmi bizottsági ha­tározat ellen.

Next