Sporthirlap, 1928. február (19. évfolyam, 13-24. szám)
1928-02-02 / 13. szám
Ma befejezzük a driblipályázatok sorozatos közlését egy kaposvári esettel, amely arról szól, hogyan lehet a súlytöbbletet eltüntetni öt deka liptóival és egy másik vidéki történettel, melynek hőse 30 métert dobott diszkosszal és mégis 34 méter volt az eredménye A driblipályázatok sorozatos közlését a mai napon befejezzük. A január 23-i végleges határnap után még egy hetet várni kellett, hiszen a versenyben mindazoknak a leveleknek jogot akartunk biztosítani, amelyeket írójuk január 23-a előtt adott postára, márpedig számításba kellett venni külföldi olvasóinkat is. Most azonban bevégeztük azt a munkát is, ami a közben beérkezett anyag rendezésével járt és némi örömmel is szakítjuk félbe a driklipályázatot, mert ha ilyen tempóban folytatta volna a közönség a leleplezéseket, kiderült volna, hogy Magyarországon nincs is szabályszerűen leigazolt futballista, vagy hogy nincsen olyan atlétaverseny, amely minden tekintetben szabályos körülmények között ért volna véget. Itt a tavasz és követeli lapunk hasábjain a helyet az élő sport számára. Ezideig is csak nagy nehézségek árán tudtunk a pályázat meghosszabbításának ideje alatt, olvasóink írásainak helyet adni, most ez az akadály még fokozottabban jelentkezett. Sajnos, néhány pályamunka éppen azért nem kerülhetett kinyomtatásra, mert bár egyébként nagyon érdekesek is akadtak közöttük, de róluk — figyelmeztetésünk ellenére — olyan hosszú lére eresztette a mondanivalóját, hogy nehéz szívvel bár, le kellett mondani a közlésről. A bírálóbizottság még nem foglalkozott a pályázatokkal, csupán megbízott munkatársunk szedte ezideig rendbe a dribli-postát. Ma még leközlünk néhány kiválasztott pályázatot, a holnapi napon pedig az egész hatalmas levélcsomagot átadjuk a bírálóbizottságnak, amely remélhetőleg mihamar elkészül a munkájával és február közepén már kihirdethetjük a Sporthírlapban a drikliversenyben győztesek névsorát. A pályázatok sorozatos közlését ugyan befejeztük, de ha a bírálóbizottság döntése úgy szólna, hogy a nyertesek között olyan pályázatokat is jutalmazásra érdemesít, amelyeket a Sporthírlap még nem közölt, úgy ezeknek a pályázatoknak az eredmény kihirdetése után is helyet fogunk szorítani lapunk hasábjain, ráhelyezte a pehelysúly hatvankét kilójának megfelelő hat kiló húszat, majd félreugrott, mert a zsűritagok közelgő léptei hallatszottak. A belépő urak eszeveszett szkippelés közepette találták hősünket. Úgy nekimelegedett a munkának, hogy meg sem akarta hallani, hogy szólítják. Háromszor kellett rákiáltani, csak akkor állt rá a mérlegre. Hála a tizedes mérlegek divatának, az öt deka liptói pompásan ellensúlyozta versenyzőnk félkilónyi súlytöbbletét és — ne szaporítsuk a szót — a mérlegelés után tizenhat órával hatalmas éremmel súlyosbított bajnoki szalagot akasztottak hősünk — helyesebben mondva — driblerünk nyakába. Miután pedig én, a történet elbeszélője sem maradhatok inkognitóban, hiszen célom, hogy felvegyem a versenyt pályázótársaimmal, el kell árulnom, hogy a dribler és az elbeszélő egyaránt meg van nevezve az aláírásban: Benkő András. A körözött liptói szerepe a birkózósport történetében 1925 július harmadikán, reggel 9 órakor négyszer tizenkét birkózó jelent meg a kaposvári verseny színhelyén, hogy országrészét képviselje a kerületek közötti pontversenyben s hogy kísérletet tegyen megszerezni a „Magyarország legjobb vidéki birkózója” címet. A keleti kerület egyik versenyzőjének nagy gondban főtt a feje. A pehelysúlyú bajnokságnak — papírforma szerinti — jogos favoritja lett volna, de viszont az előírt súlyhatárnál jóval nehezebb volt. Problémának tehát nem annyira a súlycsoport megnyerését, mint inkább a súlycsoportba való bekerülést tarthatta. A mérlegelés hivatalos időpontjában még jó másfél kilóval bizonyult nehezebbnek a kelleténél, de szerencsére haladékot kapott a súlytöbblet elpusztítására. A legjobb fogyasztásnak egy kiadós, kemény tréning látszott. Mikor azonban négy tartalék és három helybeli műkedvelő „elfogyasztása” után is hatvan dekával haladta túl a pehelysúly felső határát, bosszús lemondással vitette magához a vendéglő egyik pincérét és egy vitamindús reggelit hozatott. „Majd a könnyűsúlyban” — mormogott fenyegetően magában — „ha nem csalódom, ott se fogok kiesni.” Pár másodperc után a pincér már szervírozta a reggelit, amely elbeszélésünk hősének szemei elé — amelyek akkor már szikrát hánytak az éhségtől — kívánatos panorámát varázsolt. Tej, lágytojás, szalámiszeletek, zsemlyék, körözött liptói és egy halom szép sárgabarack mosolygott a tálcán. Emberünk előtt azonban ebben a pillanatban rémkép elevenedett meg. A miskolci Gábor herkulesi alakja tűnt elő, aki a könnyűsúlyú versenyzőknek méltán volt a mumusa. És eszébe jutott hősünknek a felettes parancsnok is, aki a fiút a nagy gyakorlatról engedte útnak, világos tehát, hogy bajnokként kell visszatérnie, különben soha többé nincsen szabadság birkózóversenyre, vagy más ilyen „haszontalanságra”. Mondom, hősünknek eszébe jutott sok ilyen dolog a néhány pillanat alatt és meglehetősen bizonytalanul mérte végig egyszer a mérleget, másszor a reggelit. És a két látvány mindjobban összekeveredett, a mérleg és a reggeli képe összefonódott az éhes fiú szemeiben s a kavargó képek egyre határozottabban formálták ki a gondolatot. „Mégis csak jobb lesz a pehelysúlyban” — sóhajtotta hősünk és elszántan nézett körül az öltözőben. Egyedül volt, mindenki ott tolongott a nagyteremben, a zsűri asztalánál. Sorsoltak. Hősünk cselekvésre szánta rá magát... A mérleg ott állott az öltözőben, fatányérja üresen lógott. Felemelte ezt a fatányért, a balkezével megfordította és gyorsan, bámulatos szakértelemmel kente, kenegette fel a körözöttet jobbkeze négy ujjával a négyszegletes fatányér fenekére. Kitűnően ment a dolog, utoljára jót suhintott a maradék liptóival, amely úgy freccsent oda, mint a malter a kőmíves kanaláról. Végül pedig gondosan lebocsátotta a serpenyőt, kímélettel, gyengéden. Még Sí, ródii, korcsolya KERTÉSZ TÓDOR-nál, KRISTÓF-TÉR Árjegyzék ingyen. Szakorvosi rendelő betegek részére. Kendaiés égész nap. EZÜST SALVARSAN-OLTÁS Mköci-út 32. I.. em. 1 (Rékunel szentben) Művészi sportérmek és plaket- H tek, sportszobrok (kelyhek stb.) , mint tisztelet-és vándordíjak. I egyesületi stb. jelvények IMORZSÁNYINÁL-Budapest lUska-tit 5. SPORTHÍRLAP Hogyan lehet 30 méteres diszkoszdobással helyezést elérni a 34 méteren felül dobók társaságában Egyik vidéki városban nagy atlétikai versenyt rendeztek. Az egész futballpálya keresztül-kasul fel volt, meszelve a különböző atlétikai számokhoz. A diszkosz- és a súlydobókör is ott díszelgett a pálya közepetáján, azonban úgy voltak elhelyezve, hogy közöttük 3—4 méter távolság volt. A versenyre — a vonat pontatlansága miatt — egy kis késéssel érkeztem meg, úgyhogy a számomban, a diszkoszvetésben, az első dobásoknál még nem is voltam jelen. Engedélyt kaptam azonban a szövetségi ellenőrzőtől, hogy beállhassak a versenybe és mind a három dobásomat ledobhassam. Erről izgatottságomban elfelejtettem jelentést tenni a kilépést ellenőrző funkcionáriusnak, aki a második dobásom után nem engedte, hogy tovább dobjak, így ki is estem volna a döntőből, mert 30 méteres volt a dobásom és a versenyen ezzel csak a talonban lehetett volna helyet foglalni. Már ki is akarták hirdetni az eredményt, amikor szaladok a szövetségi képviselőhöz és emlékeztetem az ígéretére. Közben már a diszkoszhoz szükséges félkörivet is, amely fából van, felszedték. A szövetségi biztos engedélyt ad a dobásra. Persze oda sem figyelnek a krekkek a fordulásomra. Én pedig nagy lelki nyugalommal odaálltam a súlydobókörhöz, amely a 40 méteres vonalhoz 3—4 méterrel közelebb volt és kivágtam a szokott 30 méteres, szépen ívelt dobásomat, amely azonban a drikli folytán 34 méterecskének bizonyult. Ezzel helyezést értem el és egyesületemnek még pontot is szereztem a munkastatisztikában. Szemerey M. (Kecskemét.) A Glasgow Budapesten A skótok sokszoros bajnokcsapatát pünkösdi attrakciónak ajánlják a Ferencvárosnak és a Hungáriának A Hungária és a Ferencváros már huzamosabb idő óta folytatnak tárgyalásokat pünkösdre angol profeszszionalista csapatokkal. Eddig, négy csapat neve került forgalomba, melyeknek levelei két vezetőegyesületünkben azt a benyomást keltették, hogy megfelelő feltételek mellett hajlandók a Hungária és a Ferencváros rendezésében egy kontinentális túrát lebonyolítani. Ez a négy csapat a következő volt: Everton, Sunderland, Blackburn Rovers és Westham United. Most ehhez a négy csapathoz egy ötödik is csatlakozott, mégpedig a Glasgow Rangers, a sokszoros skót bajnokcsapat, amelyet a Teplitzer Fussball Club ajánlott fel egy budapesti mérkőzésre. Ám a Teplitz, mint menazsáló egyesület, olyan horribilis díjat kért a csapat szerepléséért, melyet sem a Ferencváros, sem a Hungária nem hajlandók megadni. A Hungária nyomban sürgönyileg és levélben is válaszolt Teplitz ajánlatára és közölte vele, hogy kész átvenni a skót csapatot, de csak azzal a feltétellel, ha az igényeit jelentős mértékben redukálja. Fel is ajánlott egy mérkőzésért 350 fontot, illetve — és ez különösen érdekes — amennyiben a Glassgow Rangerst előzőleg vereség nem éri, 400 fontot, esetleg két, pünkösdi mérkőzésre 600 fontot. Egyúttal közölte a Hungária a Teplitzer Fussball Clubbal, hogy ő lényegesen olcsóbban tudna neki hasonló klasszisú angol ligacsapatokat felajánlani s így indokolatlannak tartja a magas követeléseket. A következő levélváltásból megtudjuk, majd, vájjon lehet-e komolyan szó arról, hogy a Budapesten még nem szerepelt skót proficsapat pünkösdkor a vendégünk legyen. Itt említjük meg, hogy Meisl Hugó útján Bécsből a londoni Chelsea csapatát is kínálják egy mérkőzésre Budapestre. Tekintettel arra a körülményre, hogy a Chelsea jelenleg az angol liga II. osztályában játszik, a vezető klubokban még sokkal mérsékeltebb feltételek mellett, mint az első ligacsapatoké, sincs meg a hajlandóság a csapat átvételére. Profi- és amatőregyesületek futballfelszereléseiket És TÁRSA Budapest., VI., Podlusniczky u. 45. szerzik be ! CSÜTÖRTÖK, 1926 FEBRUÁR 2. A profiszövetség fellebbezési tanácsa pénteken este ülést tart, amelyen a következő ügyek kerülnek napirendre: A Budapesti Vasas FC fellebbezése az intézőbizottság által kirótt 200 pengő pénzbírság és Király Tivadar játékos ügyében hozott intézőbizottsági határozat ellen. Az Utse fellebbezése az UzseCsaba bajnoki mérkőzés ügyében hozott, a Terézváros FC fellebbezése Müller Gyula játékos szerződésfelbontása ügyében hozott intézőbizottsági határozat ellen. A Rákospalota FC fellebbezése Senger Endre, a Józsefvárosfellebbezése Hajós Sándor és a Ferencváros FC fellebbezése Tóth István tréner ügyében hozott fegyelmi bizottsági határozat ellen.