Sporthirlap, 1928. június (19. évfolyam, 64-76. szám)
1928-06-02 / 64. szám
SZOMBAT, SMS JÚNIUS SPORTHÍRLAP A legjobb magyar és osztrák csapat mérkőzése, az Újpest és a Sabaria küzdelme a második helyért és a Bocskay utolsó erőfeszítése teszi izgalmassá a vasárnapi szűk programot Amikor a tavasz elején a bajnoki programba a június eleji szabadnapot közbeiktatták, színesebben képzelték el az egyesületi vezetők ennek a napnak a műsorát. Mert bizony kevés egyesületnek sikerült a szabadnapot megfelelően kihasználni és így június első vasárnapján gyér sorban vonulnak fel az első ligából való profi csapatok. Még jó, hogy a kevés mérkőzés valódi izgalmakat ígér. Egy nagyjelentőségű nemzetközi mérkőzés mellett csak két bajnoki találkozó szerepel a műsoron, ám ez a két mérkőzés eldönti egyrészt azt, hogy a középeurópai kupában melyik csapat áll majd a Ferencváros A Ferencváros újabb parádés szereplésre készül. A bécsi tabellán csak a harmadik helyen áll jelenleg a Vienna együttese, amely valószínűleg ott is fogja a szezont befejezni. Ámde egészen más képet mutatna a bécsi bajnokság, ha a Vienna történetesen már az ősszel eléri azt a formáját, amivel tavaszszal lepte meg a döblingi közönséget. Éppen az elmúlt vasárnap tetőpontjára érkezett a Vienna játékművészete és Bécs ma egyöntetű vélemény alapján a legjobb csapatának tekinti. Ez a megállapítás meglehetősen különösen hangzik azok után, hogy a Magyarország elleni válogatott csapatot annak idején a Rapid játékosaira építette fel Meisl és a Vienna csak másodrangú szerepet kapott mellette. Egy héttel későbben ugyan egy másik csapat hozta extázisba a bécsieket, ám ez a csapat ezúttal sem a Vienna, hanem az Austria volt, amelynek a Blackburn elleni szereplése egyszeriben elfeledtetett minden szomorúságod oldalán, másrészt azt is, táplálhat-e reménységeket a benmaradásra a Bocskay. A második helyezés és a kiesés a tét, éppen elég jelentősek ahhoz, hogy a mindinkább lankasztó nyári melegben is ébrentartsák az érdeklődést. A két pályára koncentrált vasárnapi program így alakul: Ferencváros-A-Vienna Üllői-út, fél 6. Bíró: Klug Frigyes. Hungária------Bocskay Üllői-út, fél 4. Bíró: Biró Sándor. Újpest—Sabaria Újpesti stadion, fél 6. Bíró: Ggner Kálmán, amiben pedig elég bőven volt része az Austria híveinek a folyó bajnoki esztendőben. Nem volt utolsó feladat ilyen teljesítmények után egy csapatnak arra vállalkozni, hogy a legfrissebb kedvenceket energikus gesztussal hátrább parancsolja. Egyheti idő nem is szokott ilyesmire elegendő lenni, ám a Viennának mégis sikerült. Pünkösd hétfőjén szembekerült a nagyratartott és éppen dicsfényben úszó Austriával, amelynek a dicsősége csak eddig a mérkőzésig tartott, mert itt a Vienna minden értéke felcsillant és megvesztegetően szép játékkal 6:2 arányban tönkreverte az angol kupagyőztes két hét előtt annyira megbámult ellenfelét. Ettől a Viennától várja most az osztrák futballsport, hogy helyreállítja a Lajtán túli futballiskola tekintélyét. Mert Bécsben már régen túl vannak azon, hogy a bajnoki tabella sorrendjéből állapítsák meg, melyik a pillanatnyilag legjobb csapat. Kiemelkedően fölényes együttesük nagyon ritkán van a bécsieknek és könnyen kialakul náluk a közvélemény, amely a közelmúlt eseményei után rövid idővel máris kész hirtelen fordulattal a Viennát tekinteni az osztrák futball legméltóbb képviselőjének és azt is reménye, hogy a Ferencváros nem fogja vele szemben folytatni győzelmeinek sorát. Minket természetesen nem téveszt meg az osztrákok bizakodó hangulata. Jól tudjuk, hogy a Ferencváros pünkösdi nagyszerű hadjárata nem azt jelenti, hogy üstökös vonult át a magyar futball egén. A Ferencváros csapatában megvoltak a rendkívüli képességek azelőtt is, meg lesznek ezután is. Igaz az is, hogy a Slaviáról vagy az angol futballról kiderült, miszerint egészen felesleges a jövőben mumusnak tartani őket. A bécsiek nagyon könnyen hajlandók úgy magyarázni az eseményeket, hogy csak a két ellenfélről szakította le a Ferencváros a harci díszt, míg valójában a magyar és az osztrák futballnak egymáshoz való viszonyában ezzel alig állott be változás. A Ferencvárost senki sem félti a legjobb osztrák csapat betörésétől a 20 évvel ezelőtt épültekhez, mint a modern olajturbinákkal hajtott gyorshajókhoz a vitorlás hajó. A rádió legyőzte a gramofont és telefont, az új stadionok maguk alá gyűrték a régi sporttelepeket és ma már a stockholmi stadion is régiség az amsterdamihoz képest. A gazdag hollandok semmit sem kíméltek, ami jó és drága, ami modern és új, ami hasznos és kényelmes, ami szép és szemnek tetsző, ami új és meglepő, ami évről-évre leszűrődött az egymásután épülő stadionok tanulságaiból, hogy egy minden izében modern és tökéletes stadiont varázsoljanak elő a mindenható hollandi forintokból. Az anyagnak és térnek orgiája ez a stadion. Pompás téglaépítménye évszázadokra látszik teremtve lenni, mint egy modern új Colosseum, melynek romjait 2000 év múlva is meg fogják csodálni. A tér pedig körülötte és benne olyan nagy, hogy abba minden belefér. Feljárók egész tömege, átjárók a tribünsorok között, kényelmes és támaszos ülőhelyek biztosítják a közönség gyors és zavartalan elhelyezkedését, köröskörül pedig vendéglők, kávéházak, büffék egész serege, váltóüzletek, bélyeg- és levelezőlapárusítások, fényképkereskedések, zene, rádió szolgálják a nézők kényelmét és szükségleteit. A felvonulási terület, a villamos- és autóközlekedés úgy van megoldva, hogy a legnagyobb közönség is pár perc alatt a városba juthat. Ebből nálunk alig van valami, mert elsősorban hiányzik a tér és levegő. A város urai eljöhetnének ide tanulni, hogyan kell sportnak területeket adományozni és hogyan kell a területeket célszerűen felhasználni. Olvasom a hazai lapokban a kritikákat a magyar kiküldöttek nagy száma fölött. A kritizálóknak szeretném azt mondani, hogy van itt tanulni- és látnivaló kétszer annyinak is , ha mindenki csak valamit visz haza a látottakból, már akkor érdemes volt a kiküldetésért, mert ebből a stadionból és a vele kapcsolatos organizációból még sokat, nagyon sokat lehet tanulni. Lehet, hogy sok embert jobban érdekelnek az amsterdami gyémántköszörűsök, a rengeteg kanális és zárózsilip, a város nagy és évszázadokra visszanyúló kultúrája, az ósdi és egészen különleges építkezés, a festői házsorok és sikátorok, a németalföldi festőiskola világraszóló alkotásai, az amsterdami ghettó és még az a sokezer látnivaló és kincs, amivel ez a nagykultúrájú város dicsekedhet. Ezek engem is megkapnak mindig, valahányszor ismeretlen városba jövök, mégis úgy érzem, hogy ezúttal mindennek háttérbe kell szorulnia ama rengeteg érték mellett, amelyet egy ilyen új stadion tanulmányozása nyújt, valamint azé a hatalmas szervezeté, amely az olimpiai játékokat bonyolítja le. Köteteket tudnék erről írni, de nem fér el a lapnak a keretébe, így hát megelégszem az eddig elmondottakkal és azzal, hogy talán lesz még módom odahaza az illetékes faktorokkal tapasztalataimat közölni. * Szinte el is felejtem ebbeli buzgalmamban, hogy már harmadik napja folynak az olimpiai futballküzdelmek és sok nemzet reménye foszlott szét hiú ábrándképpen, soké pedig a magasba szökkent, mint a búzakalász, melyre a kedvező időjárás meleg napsugarai esnek. Sokszor fáj a szívem, hogy mi magyarok nem lehetünk jelen ezen az olimpiai futballtornán, különösen olyankor, amikor látom, hogy azok a nemzetek érnek el sikereket, melyek a mi iskolánkban nőttek fel. A portugálok a magyar, cseh és osztrák csapatoktól tanult stílussal verték ki a chileieket a futballtornából, a németek Schaffer, Szabó, Hirzer, Obitz és a magyar trénerek tudományával lépték le a svájciakat. Ezzel az iskolával szemben csak egy áll, a délamerikaiaknak, Argentínának és Uruguaynak latin temperatúrával átitatott új iskolája, amelyet a vén Európa 1924-ben tanult megismerni Parisban és amely azóta izgató problémaképpen szállt át Parisból Amsterdamba, ahol újra alkalma lesz a délamerikai latin iskolának megmérkőznie az óvilág futballiskolájával. Ezúttal talán kisebb sikerrel, mint négy év előtt, annak ellenére, hogy Európa futballiskolájának legméltóbb képviselői nincsenek abban a helyzetben, hogy a világbajnokkal és az új világbajnokjelöltekkel megmérkőzhess Talán 1930-ban Budapesten ... Dr. Fodor Henrik. 3 Van igazság ebben a felfogásban, azonban mégis megtanított egy nagyjelentőségű tényre a pünkösdi két győzelem. Megtanított önérzetre, hogy a magyar futballnak nincsen oka eltelni elfogódottsággal, valahányszor nagyhírű idegen együttes lép magyar pályára. A Ferencváros van olyan együttes, hogy ezentúl már ne kelljen aggodalmat titkolnunk, még akkor sem, ha tizenegy ördöggel vívná a harcot a Vienna csapata. Láttuk az osztrák válogatott csapatot. Lehet, hogy ma a Vienna játékosai jobbak, mint azok, akik a válogatott csapatban szerepeltek. De akkor azok voltak a legjobbak és ha a formaváltozás akármilyen eltolódást idézett is elő a két hét alatt, az általános játékszínvonalat ezek az új szereplők nem emelhetik fel lényegesen. Akkor amazok, most ezek a legjobbak, de a bécsi futballiskola két hét alatt nagyot nem javulhatott. A válogatott mérkőzésnek döntetlen eredménye pedig nem téveszt meg bennünket. A Ferencváros csapata a legragyogóbb futballt míveli, amit magyar csapat valaha is mivelt, egészen reálisan várjuk tehát el tőle, hogy megcsinálja a nemzetközi hattricket, maga alá gyűrvén azt a csapatot is, amelyet az osztrákok pillanatnyilag a_ legjobb együttesüknek tartanak. A bajnoki év utolsó derbimérkőzésének számít az Újpest és a Sabaria harca a második helyért A bajnokság második helyére ma még egyforma eséllyel pályázik az újpesti és a szombathelyi futballcsapat. Csak a kettejük holnapi mérkőzése dönti el, hogy melyikük szerzi meg véglegesen az értékes helyezést. Ha tehát csökkenőben volna a bajnoki mérkőzések irányában az érdeklődés, ez a tény éppen elég ahhoz, hogy a figyelem újra fokozódjék. Különben is a két egyesület rövid keletű versengésében már szépen kifejlődött a rivalizálás. Újpest régi nagy csapat, a Sabaria a veszélyes jövevény. Ám a kevés találkozó között is ott díszeleg már egynéhány szombathelyi győzelem. Újpesten nem könynyen felejtenek, viszont Szombathelyen meg éppen a forró és nehéz feladatok iránt érzik a legnagyobb lelkesedést. Ezért erőteljes, vérbeli profimérkőzést kellene várnunk akkor is, ha nem forogna kockán a középeurópai kupában remélhető előkelő szerep. A bajnokság utolsó derbimérkőzését tehát vasárnap játsszák le. Két pompásan felépített csapat áll ki az újpesti pályán. A Sabaria együttese számos próbán megedzett legénység. A többi nagy csapatok formája hullámozhatik, egyszer a Sabaria fölé, másszor alá kerülnek a riválisok, de a szombathelyi csapat ereje úgyszólván állandó. Ha nagyon jó futballt játszik az ellenfél, megverheti, ha gyengül valamit, kikaphat tőle a legjobb is. Újpest méltó ellenfelet kapott, amelyet nem lehet közepes játékkal A Ferencváros különvonatot indít Szegedre június 10-én A minden oldalról megnyilvánuló óhajnak eleget teendő, a Ferencváros vezetősége elhatározta, hogy az utolsó bajnoki mérkőzésre, Szegedre különvonatot indít, hogy a zöld-fehér hívők nagy tábora kedvenceit elkísérhesse és a csapatot a bajnoki év minél impozánsabb lezárására ambicionálja. A különvonaton utaznak a fradi-barát művészek is, akik a jó hangulatról útközben is gondoskodni fognak. Az utazás oda- és vissza III. osztályon 17.50 P, II. osztályon 17 P., melyben a mérkőzésre szóló ülőhely ára is benn foglaltatik. (Indulás 10-én reggel, visszautazás aznap este). Jelentkezéseket elfogad a Ferencváros irodája (FTC-pálya), a menetjegyiroda központja (Vigadó tér), Wertheim F. és társa (Andrássy út 9.).