Sporthirlap, 1928. december (19. évfolyam, 141-153. szám)

1928-12-01 / 141. szám

­ És futva elindultak a kis domb felé! *• A kötözőhelyen ébredt fel, a tábori ágyon, másnap reggel. A mellén fehér kötés volt. A tüdejét járta át az orosz golyó! Az őrnagy úr, a főorvos úr és Zip­ser főhadnagy úr állottak az ágya mellett. Az orvos ezt mondta: — Nincs komplikáció. Az első vo­nattal lemegy Homonnára és a kór­háziján egy-kettőre rendbehozzák ... Az őrnagy: — Jól van gyerek, elhoztátok a gépfegyvereket... Vitézül csináltad .. fel is terjesztelek a nagy ezüstre ... És Zipser: — Hogy lehettél ilyen könnyelmű? Takarás nélkül egyenesen támadni! .. nem megmondtam, hogy kerüljetek a kiserdőnél a hátukba! ? .. . Laji mosolygott az ágyon­. A tanár úr tanította, hogy két pont között az egyenes a legrövidebb út... Zipser elfordult és csöndesen így felelt: Jól van Laji fiam... megfelel­tél.. .. csak gyógyulj meg hamarosan és ha hazakerülünk, beírjuk a bizo­nyítványba, hogy „Nemes Lajos, a sz.-i főgimnázium nyolcadik osztályá­­nak tanulója, az orosz harctéren, a ré­ gl-es számú domb előtt, matemati­kából jelesen pót vizsgázott... ” És kéretett a Segélyhelyrők mert öz öreg könnycsepp fényes villanás­és végigröhögött a szakállán. És ekkor jutott először az életében­zébe, hogy az is jelent valamit egy fiúnál, ha tornából jelese van. . Szombat, 1928 december 1. wimfsmifiXK SPOR­THIRLAP A világjáró szombathelyiek úgy készültek a tenge­rentúli útra, mintha csak a szomszédba utaznának Mészáros fegyelmi okok miatt csöppent ki az expedícióból és a vezetőség a játékosok kérésére sem változtatta meg elhatározását — Az utolsó este a Kovács-kávéházban a szombati start előtt — A Sporthírlap szombathelyi tudósítójának telefonjelentése — A Szombathelyi AK volt az első egyesület, amely négy évvel ezelőtt a vidéki csapatok előtt megnyi­totta a külföld felé vezető utat. Előbb Bécsből, majd Prágából ér­keztek meghívások a kitűnő szom­bathelyi csapathoz, később már a kék-sárgák nagyszerű szereplése nyomán Spanyolországban, Portu­gáliában, majd az exotikus Madeira szigeten túrázott a csapat és játé­kát mindenütt a legnagyobb elisme­rés kísérte. Ma reggel ismét a szombathelyi csapat indul útnak, hogy a magyar egyesületek közül elsőnek hajózzon át az új világba. Sokáig húzódott ennek a túrának a nyélbeütése, jégre Kuba szigetén, majd Mexikó­ban sikerült mérkőzéseket perfek­tuálni és így egy háromhónapos tú­rát nyélbeütni. Az eddigi lekötések szerint a csapat nyolc mérkőzést ját­szik és február végén tér visz­­sza Szombathelyre, hogy a bajnoki mérkőzésekkel igye­kezzék jelenlegi rossz helyzetét megjavítani. Szinte természetes, hogy a játékosok lázas izgalommal várták ennek a túrának a perfek­­tuálását és türelmetlenül tippelték, vájjon kik lesznek azok a Szerencsé­­sek, akik erre a nem mindennapos utazásra elmehetnek. Kása, a tartalék jobbszélső pél­dául, saját bevallása szerint, öt éj­jel nem aludt az izgalomtól. Szer­dán végre tisztázódott a helyzet, a Sabaria igazgatósága döntött, még­pedig — mint ismeretes­en— úgy, hogy a túrán 15 játékos vesz részt, két vezetőségi taggal. Meglepetés­­­ként hatott egész­­Szombathelyen, hogy Mészárost nem viszik el a tú­rára. Mészáros mellőzésének körül­ményeiről sokféle verzió kering Szombathelyen, tény azonban az, hogy a népszerű Mészáros a Sabaria igazgatósá­gának egyhangú határozata alapján marad itthon, mert ez­zel bizonyos fegyelmi büntetés­nek akar érvényt szerezni a vezetőség. A nagy készülődés izgalmában nem feledkeztek meg a játékosok a kol­legiális együttérzésről, mert a csütörtöki Kispest—Sabaria mérkő­zés után értekezletet tartottak és ennek eredményeképpen deputációban keresték fel Kop­­fensteiner Manó elnököt, hogy a Mészárosnak a túrára való el­vitelét kieszközöljék. A játékosok nevében Prém csapat­kapitány beszélt, de Kopfensteiner kijelentette, hogy nincs módjában az igazgatóság egyhangú határo­zatát megváltoztatni, annál in­kább, mert önmagát is dezavuálná, minthogy ő is Mészáros itthon­­hagyása mellett foglalt állást. Pénteken délután az útra induló Sabaria-játékosok valamennyien a Kovács-kávéházban gyűltek össze. A túráról nem is igen folyt közöttük a szó, szinte azt hihette volna az ember, hogy Pestre utaznak, nem pedig egy háromhó­napos tengerentúli útra. Hamar megtudjuk, hogy egyik előtt sem újság a túrázás és Biri meg Wein­­hardt volt közöttük leghosszabb ideig külföldön. Nagy azzal dicsek­szik, hogy ő már kisgyerek korában volt Amerikában, sőt néhány szót még mindig tud angolul. — Igen — szól közbe Biri — most is tudsz angolul. Ha nem többet, de ennyit biztos: korner, hender, off­­szeid, tennisz ... Általános nevetés kíséri a már Szombathelyen is nagyon népszerű szőke kapus „bemondását”. — Az angol tudomány mit sem ér kint — szól közbe Weisz tréner, az­tán elmondja, hogy három hónapon keresztül naponkint négy órát tanult — spanyolul. — Csak úgy ne járj — szól Nagy­nak Prém — mint az egyik túrán. Takács, aki a büffét állomásnak ol­vasta. Persze ezt a figyelmeztetést is ál­talános kacagás követi. Szofián, Pe­­sovnik és Bureseh az egyik asztalnál csehül beszélnek. Mindenki tudja, hogy ezt akkor csinálják, ha azt akarják, hogy­­ ne értsék meg őket. Kiderül persze, hogy a zseb­pénz körül folyik a szó. Bureseh fe­jezi be a vitát egy „hamisítatlan”, de egyben le nem írható magyar mondattal. Ezután a Szőlő községben lakók — Prém, Vámos és Mészáros — meg a nős játékosok, elbúcsúznak a többiek­től és hazamennek családjuk körébe. Prém az újságírók előtt fogadkozik, hogy színes tudósításokat fog kül­deni a túráról. ■— Aztán nehogy rossz legyen a posta, ha ruhát kaptok — húzzuk a csapatkapitányt. Powolny hamisítatlan bécsi dia­lektusban siránkozik azon, hogy az útlevelek késése miatt nem utazhatott haza elbúcsúzni. Tárnok meg egy pa­pírlap fölött töri valamin a fejét. •— Mi az Pista — szól oda neki Hajós — már megint azon gondol­kozol, hogy mennyi a lakbérhátralé­kod? Annyira egyformán öltöznek most a túra előtt a Sabaria játékosok, hogy a szemlélő szinte uniformizá­lásra gondol. A legtöbb játékos már egy hét óta újrakészen áll, s most egymást kérdik, hogy mi maradt ki a csomagból. Hamar elhatározzák azt is, hogy nem írnak a túráról külön senkinek, hanem majd a lapok útján küldik üdvözleteiket az itt­honiaknak. Takács, a Sabaria transzferlistás all-round játékosa beszél ezután Kopfensteiner elnök­kel. Elmondja, hogy munka nélkül van és a túrára induló Nagy, vagy Prém helyén szeretne az elnöki ga­rázsban munkához jutni. A jószívű elnök persze hamar meg is ígéri ezt az állást. A szombathelyi közönség nagy­számban fog megjelenni a csapat elutazásánál, ezzel is dokumentálni akarják, hogy rossz eredményei elle­nére is ragaszkodnak a Sabariához. Még későn este is együtt ül az egész társaság a Kovács-kávé­házban. Nagyban gyártják a texasi vicceket, de sok szó esik még a tegnapi mér­kőzésről, s a csapat meddőségét a túlfűtött izgalomnak tulajdonítják. Az őszi mérkőzések szomorú ered­ményeit lezárták s már tavaszról beszélnek, amikor nagyon fel kell gyíl­kozni, ha a csapat az osztályo­­zót el akarja kerülni. A kávéház tele van barátokkal, ismerősökkel, akik mind apró-cseprő szívességeket kérnek a játékosoktól. Mondani se kell, hogy a rengeteg megbízást a játékosok­­ roppant szívesen fogad­ják. Még jobban idegesíti őket. Elsütik az összes tengeri vicceket, jókat, rosszakat, most mindenen ne­vetnek. Bizony sok kislány szomor­­kodik a szombathelyi fiúkért, de van még valaki, akinek komoly köny­­nyek ülnek a szemében. Mészáros ez, az öreg harcos, aki bizony már meg­bánta, hogy ujjat húzott a vezető­séggel. Az ő példája legyen me­­mentó a játékosoknak arra, hogy sportembereknél első a fegyelem. Nem kevesebb, mint 24 labdával és rengeteg zászlóval utazik a Saba­ria. A labdákra azért van szükség, mert a mexikóiak egész kicsi, nehéz labdával játszanak, ez pedig igen nagy hendikep lett volna a Sabariá­­nak. Ott is hagynak néhányat a lab­dákból, hadd szokjanak hozzá Mexi­kóban a rendes labdákhoz, ez a stílu­sukon is javítani fog, de nagy hasz­nát veszik majd a nemzetközi érint­kezésben is. Powolny, aki még nem csomagolt össze, előre­­­utazott Bécsbe és ott fog csatlakozni a túracsapathoz, Szentmiklóssyval és Katzerral együtt. Délután igen szorgalmasan men­tek templomba a játékosok, de a jós­nőket sem hanyagolták el, mit tehet tudni, mit hoz a jövő. Hajósnak egyébként differenciát jósolt az egyik szombathelyi Pythia, még­pe­dig egy fekete emberrel s bár a de­rék hidalgók igen feketék, Hajós mégis­­ Herzog Edvinre gyanak­szik. Annyi biztos, hogy a 7 órát indu­lás miatt az összes üzletekben f­el fognak késni az alkalmazottak. A szombathelyi csapattal a Sport­­hírlap részéről Fábián Pál munka­társunk utazott el, aki kimerítő tu­dósításokban fog beszámolni ennek az igazán érdekes túrának a részle­teiről. 1Exer font jutalom; s annak, ki üzletemben más szövetet talál, mint angolt ♦ Spiegel Armiel IV., Türr István-út 9. L­e Váci utca sarok. •Telefon: Aut. 876—14. T 3 A Hungária vezetőségének áldozat­­készsége lehetővé teszi a debreceni különvonat elindítását Fr­a és vasárnap reggel, a vonal indulása előtt, még lehet jelentkezni — Debrecenben rekordközönségre számítanak A Hungária a vasárnapi debre­ceni mérkőzésére — mint ismeretes — különvonat indítását határozta el. A klub drukkerei örömmel ra­gadták meg az alkalmat, hogy csa­patuk idegenben lefolyó nehéz mér­kőzésén asszisztáljanak és siettek a különvonatra jegyet előjegyeztetni. Péntek estig 200-an jelentkeztek, ez a szám azonban kevés arra, hogy különvonat induljon, de a Hungária vezetőségének áldozatkészségéből mégis elindul a kilönvonat, a vezetőség már meg is­ rend­­elte azt a MÁV-nál. A Hungária még módot akar adni azoknak, akik le­akarnak utazni Debrecenbe, ezért elhatározta, hogy a mai nap folyamán a Westend­­kávéházban, valamint vasárnap reggel a vonat indulása előtt lehet még jegyet váltani a különvonatra. Debreceni tudósítónk jelentése szerint Debrecenben nagy bizako­dással várják a Hungáriát s biz­tos, hogy a Bocskay kemény legény­sége n­em egykönnyen ad pontot a kék-fehéreknek. A csapat öszeállí­tása — bár eleinte Wampetk­a, Re­viczky és Teleki miatt aggódtak — változatlan. Miután az elővételnél óriási érdeklődés mutatkozik, a pá­lyán valószínűleg csak az állóhely jegyeinek árusítására fognak pénz­tárt nyírni. A BLASz—KISOK között leját­szásra kitűzött Herendi-vándordíj­mérkőzés december 8-iki terminu­sa ellen a KISOK-nak jogos és méltánylandó kifogásai vannak. A késő téli időbe benyúló határnap ugyanis semmiesetre sem kedvező a BLASz-énál fiatalabb korúakból álló diákválogatottnak.

Next