Sporthirlap, 1928. december (19. évfolyam, 141-153. szám)
1928-12-01 / 141. szám
És futva elindultak a kis domb felé! *• A kötözőhelyen ébredt fel, a tábori ágyon, másnap reggel. A mellén fehér kötés volt. A tüdejét járta át az orosz golyó! Az őrnagy úr, a főorvos úr és Zipser főhadnagy úr állottak az ágya mellett. Az orvos ezt mondta: — Nincs komplikáció. Az első vonattal lemegy Homonnára és a kórháziján egy-kettőre rendbehozzák ... Az őrnagy: — Jól van gyerek, elhoztátok a gépfegyvereket... Vitézül csináltad .. fel is terjesztelek a nagy ezüstre ... És Zipser: — Hogy lehettél ilyen könnyelmű? Takarás nélkül egyenesen támadni! .. nem megmondtam, hogy kerüljetek a kiserdőnél a hátukba! ? .. . Laji mosolygott az ágyon. A tanár úr tanította, hogy két pont között az egyenes a legrövidebb út... Zipser elfordult és csöndesen így felelt: Jól van Laji fiam... megfeleltél.. .. csak gyógyulj meg hamarosan és ha hazakerülünk, beírjuk a bizonyítványba, hogy „Nemes Lajos, a sz.-i főgimnázium nyolcadik osztályának tanulója, az orosz harctéren, a ré gl-es számú domb előtt, matematikából jelesen pót vizsgázott... ” És kéretett a Segélyhelyrők mert öz öreg könnycsepp fényes villanásés végigröhögött a szakállán. És ekkor jutott először az életébenzébe, hogy az is jelent valamit egy fiúnál, ha tornából jelese van. . Szombat, 1928 december 1. wimfsmifiXK SPORTHIRLAP A világjáró szombathelyiek úgy készültek a tengerentúli útra, mintha csak a szomszédba utaznának Mészáros fegyelmi okok miatt csöppent ki az expedícióból és a vezetőség a játékosok kérésére sem változtatta meg elhatározását — Az utolsó este a Kovács-kávéházban a szombati start előtt — A Sporthírlap szombathelyi tudósítójának telefonjelentése — A Szombathelyi AK volt az első egyesület, amely négy évvel ezelőtt a vidéki csapatok előtt megnyitotta a külföld felé vezető utat. Előbb Bécsből, majd Prágából érkeztek meghívások a kitűnő szombathelyi csapathoz, később már a kék-sárgák nagyszerű szereplése nyomán Spanyolországban, Portugáliában, majd az exotikus Madeira szigeten túrázott a csapat és játékát mindenütt a legnagyobb elismerés kísérte. Ma reggel ismét a szombathelyi csapat indul útnak, hogy a magyar egyesületek közül elsőnek hajózzon át az új világba. Sokáig húzódott ennek a túrának a nyélbeütése, jégre Kuba szigetén, majd Mexikóban sikerült mérkőzéseket perfektuálni és így egy háromhónapos túrát nyélbeütni. Az eddigi lekötések szerint a csapat nyolc mérkőzést játszik és február végén tér viszsza Szombathelyre, hogy a bajnoki mérkőzésekkel igyekezzék jelenlegi rossz helyzetét megjavítani. Szinte természetes, hogy a játékosok lázas izgalommal várták ennek a túrának a perfektuálását és türelmetlenül tippelték, vájjon kik lesznek azok a Szerencsések, akik erre a nem mindennapos utazásra elmehetnek. Kása, a tartalék jobbszélső például, saját bevallása szerint, öt éjjel nem aludt az izgalomtól. Szerdán végre tisztázódott a helyzet, a Sabaria igazgatósága döntött, mégpedig — mint ismeretesen— úgy, hogy a túrán 15 játékos vesz részt, két vezetőségi taggal. Meglepetésként hatott egészSzombathelyen, hogy Mészárost nem viszik el a túrára. Mészáros mellőzésének körülményeiről sokféle verzió kering Szombathelyen, tény azonban az, hogy a népszerű Mészáros a Sabaria igazgatóságának egyhangú határozata alapján marad itthon, mert ezzel bizonyos fegyelmi büntetésnek akar érvényt szerezni a vezetőség. A nagy készülődés izgalmában nem feledkeztek meg a játékosok a kollegiális együttérzésről, mert a csütörtöki Kispest—Sabaria mérkőzés után értekezletet tartottak és ennek eredményeképpen deputációban keresték fel Kopfensteiner Manó elnököt, hogy a Mészárosnak a túrára való elvitelét kieszközöljék. A játékosok nevében Prém csapatkapitány beszélt, de Kopfensteiner kijelentette, hogy nincs módjában az igazgatóság egyhangú határozatát megváltoztatni, annál inkább, mert önmagát is dezavuálná, minthogy ő is Mészáros itthonhagyása mellett foglalt állást. Pénteken délután az útra induló Sabaria-játékosok valamennyien a Kovács-kávéházban gyűltek össze. A túráról nem is igen folyt közöttük a szó, szinte azt hihette volna az ember, hogy Pestre utaznak, nem pedig egy háromhónapos tengerentúli útra. Hamar megtudjuk, hogy egyik előtt sem újság a túrázás és Biri meg Weinhardt volt közöttük leghosszabb ideig külföldön. Nagy azzal dicsekszik, hogy ő már kisgyerek korában volt Amerikában, sőt néhány szót még mindig tud angolul. — Igen — szól közbe Biri — most is tudsz angolul. Ha nem többet, de ennyit biztos: korner, hender, offszeid, tennisz ... Általános nevetés kíséri a már Szombathelyen is nagyon népszerű szőke kapus „bemondását”. — Az angol tudomány mit sem ér kint — szól közbe Weisz tréner, aztán elmondja, hogy három hónapon keresztül naponkint négy órát tanult — spanyolul. — Csak úgy ne járj — szól Nagynak Prém — mint az egyik túrán. Takács, aki a büffét állomásnak olvasta. Persze ezt a figyelmeztetést is általános kacagás követi. Szofián, Pesovnik és Bureseh az egyik asztalnál csehül beszélnek. Mindenki tudja, hogy ezt akkor csinálják, ha azt akarják, hogy ne értsék meg őket. Kiderül persze, hogy a zsebpénz körül folyik a szó. Bureseh fejezi be a vitát egy „hamisítatlan”, de egyben le nem írható magyar mondattal. Ezután a Szőlő községben lakók — Prém, Vámos és Mészáros — meg a nős játékosok, elbúcsúznak a többiektől és hazamennek családjuk körébe. Prém az újságírók előtt fogadkozik, hogy színes tudósításokat fog küldeni a túráról. ■— Aztán nehogy rossz legyen a posta, ha ruhát kaptok — húzzuk a csapatkapitányt. Powolny hamisítatlan bécsi dialektusban siránkozik azon, hogy az útlevelek késése miatt nem utazhatott haza elbúcsúzni. Tárnok meg egy papírlap fölött töri valamin a fejét. •— Mi az Pista — szól oda neki Hajós — már megint azon gondolkozol, hogy mennyi a lakbérhátralékod? Annyira egyformán öltöznek most a túra előtt a Sabaria játékosok, hogy a szemlélő szinte uniformizálásra gondol. A legtöbb játékos már egy hét óta újrakészen áll, s most egymást kérdik, hogy mi maradt ki a csomagból. Hamar elhatározzák azt is, hogy nem írnak a túráról külön senkinek, hanem majd a lapok útján küldik üdvözleteiket az itthoniaknak. Takács, a Sabaria transzferlistás all-round játékosa beszél ezután Kopfensteiner elnökkel. Elmondja, hogy munka nélkül van és a túrára induló Nagy, vagy Prém helyén szeretne az elnöki garázsban munkához jutni. A jószívű elnök persze hamar meg is ígéri ezt az állást. A szombathelyi közönség nagyszámban fog megjelenni a csapat elutazásánál, ezzel is dokumentálni akarják, hogy rossz eredményei ellenére is ragaszkodnak a Sabariához. Még későn este is együtt ül az egész társaság a Kovács-kávéházban. Nagyban gyártják a texasi vicceket, de sok szó esik még a tegnapi mérkőzésről, s a csapat meddőségét a túlfűtött izgalomnak tulajdonítják. Az őszi mérkőzések szomorú eredményeit lezárták s már tavaszról beszélnek, amikor nagyon fel kell gyílkozni, ha a csapat az osztályozót el akarja kerülni. A kávéház tele van barátokkal, ismerősökkel, akik mind apró-cseprő szívességeket kérnek a játékosoktól. Mondani se kell, hogy a rengeteg megbízást a játékosok roppant szívesen fogadják. Még jobban idegesíti őket. Elsütik az összes tengeri vicceket, jókat, rosszakat, most mindenen nevetnek. Bizony sok kislány szomorkodik a szombathelyi fiúkért, de van még valaki, akinek komoly könynyek ülnek a szemében. Mészáros ez, az öreg harcos, aki bizony már megbánta, hogy ujjat húzott a vezetőséggel. Az ő példája legyen mementó a játékosoknak arra, hogy sportembereknél első a fegyelem. Nem kevesebb, mint 24 labdával és rengeteg zászlóval utazik a Sabaria. A labdákra azért van szükség, mert a mexikóiak egész kicsi, nehéz labdával játszanak, ez pedig igen nagy hendikep lett volna a Sabariának. Ott is hagynak néhányat a labdákból, hadd szokjanak hozzá Mexikóban a rendes labdákhoz, ez a stílusukon is javítani fog, de nagy hasznát veszik majd a nemzetközi érintkezésben is. Powolny, aki még nem csomagolt össze, előreutazott Bécsbe és ott fog csatlakozni a túracsapathoz, Szentmiklóssyval és Katzerral együtt. Délután igen szorgalmasan mentek templomba a játékosok, de a jósnőket sem hanyagolták el, mit tehet tudni, mit hoz a jövő. Hajósnak egyébként differenciát jósolt az egyik szombathelyi Pythia, mégpedig egy fekete emberrel s bár a derék hidalgók igen feketék, Hajós mégis Herzog Edvinre gyanakszik. Annyi biztos, hogy a 7 órát indulás miatt az összes üzletekben fel fognak késni az alkalmazottak. A szombathelyi csapattal a Sporthírlap részéről Fábián Pál munkatársunk utazott el, aki kimerítő tudósításokban fog beszámolni ennek az igazán érdekes túrának a részleteiről. 1Exer font jutalom; s annak, ki üzletemben más szövetet talál, mint angolt ♦ Spiegel Armiel IV., Türr István-út 9. Le Váci utca sarok. •Telefon: Aut. 876—14. T 3 A Hungária vezetőségének áldozatkészsége lehetővé teszi a debreceni különvonat elindítását Fra és vasárnap reggel, a vonal indulása előtt, még lehet jelentkezni — Debrecenben rekordközönségre számítanak A Hungária a vasárnapi debreceni mérkőzésére — mint ismeretes — különvonat indítását határozta el. A klub drukkerei örömmel ragadták meg az alkalmat, hogy csapatuk idegenben lefolyó nehéz mérkőzésén asszisztáljanak és siettek a különvonatra jegyet előjegyeztetni. Péntek estig 200-an jelentkeztek, ez a szám azonban kevés arra, hogy különvonat induljon, de a Hungária vezetőségének áldozatkészségéből mégis elindul a kilönvonat, a vezetőség már meg is rendelte azt a MÁV-nál. A Hungária még módot akar adni azoknak, akik leakarnak utazni Debrecenbe, ezért elhatározta, hogy a mai nap folyamán a Westendkávéházban, valamint vasárnap reggel a vonat indulása előtt lehet még jegyet váltani a különvonatra. Debreceni tudósítónk jelentése szerint Debrecenben nagy bizakodással várják a Hungáriát s biztos, hogy a Bocskay kemény legénysége nem egykönnyen ad pontot a kék-fehéreknek. A csapat öszeállítása — bár eleinte Wampetka, Reviczky és Teleki miatt aggódtak — változatlan. Miután az elővételnél óriási érdeklődés mutatkozik, a pályán valószínűleg csak az állóhely jegyeinek árusítására fognak pénztárt nyírni. A BLASz—KISOK között lejátszásra kitűzött Herendi-vándordíjmérkőzés december 8-iki terminusa ellen a KISOK-nak jogos és méltánylandó kifogásai vannak. A késő téli időbe benyúló határnap ugyanis semmiesetre sem kedvező a BLASz-énál fiatalabb korúakból álló diákválogatottnak.